Felvenné a boksz kesztyűt? - Konfliktusmegoldó stratégiák

A munkahelyi konfliktus -valljuk be- minden érintett fél számára meglehetősen kellemetlen élmény. A felek olykor egymás önbecsülésébe vágnak és a bokszmérkőzéssé mérgesedett helyzetben az egyik fél törvényszerűen vesztesként marad alul. Ezek után van, hogy a 'jobb és a bal sarok' hónapokig, sőt, évekig kerülgeti egymást a munkahelyi folyosón, űzött vadként kémlelve a másikat. Fontos tehát, hogy megtanuljunk kezelni a vitákat.

Visszahúzódó, engedő és érdekérvényesítő megoldások
Számtalan formája van annak, ahogyan az emberek ösztönösen kezelik a konfliktusokat. Ilyen típus a visszahúzódó megoldás, amikor annak reményében, hogy "valahogyan majdcsak megoldódik a helyzet", valójában egyik fél sem törekszik a konfliktus bárminemű kimenetelére. Ez a módszer kisebb horderejű ügyeknél sokszor mindennapos és célszerű megoldásnak bizonyul, mivel az ilyen problémák legtöbbször idővel önmaguktól megoldódnak.
Ha ennél komolyabbnak érezzük az adott szituációt, általában 'nem dugjuk a fejünket a homokba'. Aki mégis ezt teszi, csak továbbgörgeti a problémát mindaddig, míg egy óriási probléma-halmaz nem lesz belőle. Ez azonban már magában hordozza az elkerülhetetlen, előre programozott, jóval nagyobb konfliktust.

Ha alap-érdekeket sértő kérdésről, problémáról van szó, abban az esetben legtöbben "engedő" és "érdekérvényesítő"-ként lépünk fel egy adott konfliktus-helyzetben. Ilyenkor a vita során kialakult 'bokszmérkőzésen' arra megy ki a játék, hogy a másikat meggyőzzük magunk igazáról, a legvégén pedig lesz egy vesztes, akinek engednie kell és egy nyertes, aki érvényesítheti érdekeit. Mindez tudatos konfrontáció, ami semmi másról nem szól, mint arról, hogy a másikat úgy osszuk ki, hogy a legvégén 'zsebre is tudjuk vágni'.

A megoldási kulcs: kompromisszum és kooperáció
Ahhoz, hogy az előbbi rossz viselkedési mintákat kikerülhessük és vita-partnerünkkel mielőbb kompromisszumot köthessünk, mindenek előtt toleránsnak kell lennünk a másik fél szempontjaival szemben. Ezzel már kellő alapot adunk a kompromisszum kidolgozásának elindítására. Azonban a kölcsönös segítés megindulásakor sem szabad palástolnunk érdekeinket, vagy egy kompromisszum érdekében jelentősen alábbadni elvárásainkból. "Mindent csak apránként!" - legyen ez a jelszavunk!

Sokan úgy gondolják, hogy a kompromisszum felajánlása, illetve

megvalósulása nem más, mint a felek elvárásainak részbeni vagy ritkább esetben teljes megrövidítése. De nem kell, hogy mindig rosszat jelentsen az egyezségre jutás!
Leggyakrabban a viták megoldását az együttműködés, a kooperáció jelenti. Ahhoz, hogy ez működjön, el kell felejtenünk az olyanokat, minthogy "te vagy a hibás", "jogom van ahhoz, hogy...", vagy "nekem van igazam abban, hogy...". Ne érveljünk saját igazunk mellett és ne cáfoljuk a másikét, hanem építsünk fel közös munka révén egy olyan megoldást mely minden érintett fél számára elfogadható és optimális.

Megoldás-orientáció
Mindig, minden helyzetben törekedjünk a megoldásra, illetve annak lehetséges módozataira! Ha ezt tesszük, egy idő múlva azon kapjuk magunkat, hogy boksz-ellenfelünk már régen nem ellenfél, hanem partner egy közös koncepció létrehozásában, felépítésében. Alkossunk tehát közösen megoldási módokat úgy, hogy egyeztessük minden érintettel az alábbi kérdéseket:

-Hogyan látod a szituációt?
-Hogyan ítéled meg a konfliktust kiváltó okokat?
-Mit tegyünk ahhoz, hogy újra kényelmesen együtt dolgozhassunk?
-Mely érintett pontokban tudunk megállapodni és melyeken kell még változtatnunk ahhoz, hogy mindketten pozitív megoldásra jussunk?


Ám bármely konfliktus-megoldási módszerről is legyen szó, mindig arra kell törekednünk, hogy a cég és a közös munka szempontjából melyek a legfontosabb kritériumok és mindig tartsuk szem előtt, hogy nem az adott konfliktus a lényeg, hanem annak megoldása.