Gondolatok a HR szakmáról

Hogy mire gondolok?

Hát például arra, amikor megkérdezik egy társaságban, hogy mivel foglalkozom és tuti, hogy van egy valaki (jobb esetben csak egy), aki elhúzza a száját: "Nnnnna, ez is csak egy munkaügyes."

Kérem szépen, semmi gond nincs a munkaügyesekkel, merthogy a mai munkaügyesek már nem a 30 évvel ezelőtti munkaügyesek. A HR pedig még ennél is több! Ha ugyanis mi jól végezzük a dolgunkat, akkor a munkavállalók is jobban tudják végezni az ő dolgukat. Igen, foglalkozunk toborzással-kiválasztással, bérezéssel, munkaügyi adminisztrációval, fejlesztéssel (ami nem egyenlő az oktatásszervezéssel), szervezetfejlesztéssel és még sok mindennel.

De a legfőbb feladatunk - szerintem, hogy kitaláljuk, hogyan tegyük sikeresebbé a vállaltunkat a kollégákon keresztül.

Akárcsak a pénzügyi szakemberek, logisztikai szakemberek, informatikai szakemberek és még sorolhatnám, akik a saját eszközeikkel törekednek ugyanerre.

Mert a HR is egy szakma.

Egy szakma, ami ötvözi a közgazdaságtant, szociológiát, pszichológiát, antropológiát és még sorolhatnám. Gondolhatjátok mennyit kell tanulni ahhoz, hogy az ember fia-lánya naprakész maradjon. A napi munka mellett egy magára valamit is adó HR szakembernek kutya kötelessége, hogy jó példával járjon elől és fejlessze magát. Minden nap. Minden lehetőséget kihasználva. Értem én, hogy a suszternek is a cipője ilyen-olyan, de ha mi nem tanulunk és nem fejlődünk, akkor hogyan várhatom el hitelesen a vezetőimtől, hogy ők fejlődjenek?

Szeretem, hogy a szakmám színes: sokféle végzettségű és személyiségű ember választja. Semmi bajom nincs azzal, ha valaki pedagógus, sportmenedzser, kertészmérnök, introvertált, extrovertált és a HR-t választja hivatásául. Addig a pontig, amíg felvállalja az ezzel járó rengeteg tanulást is. Nem attól lesz valaki jó HR szakember, hogy eltölt X évet egy-két- három vállalatnál. Nem is attól, hogy ezt írják a névjegykártyájára. Hanem attól, hogy hittel, alázattal minden nap tesz azért - dolgozik, fejleszti magát-, hogy a kollégák jobb eredményt érhessenek el. Mert ez nekik is fontos... Agyontréningezzük a vezetőinket, miközben mi magunk alig fejlesztjük magunkat? Ez így nem OK.

Ezért is kérném meg nagy tisztelettel az önjelölt HR-eseket, hagyjanak fel azzal, hogy úgy tesznek, mintha...

Ez kérem nem a foci (ha jól hallottam, ahhoz is mindenki ért...).

És akkor talán az utca embere is másképp gondolkodik rólunk...

Utógondolat: A végén mindig oda lyukadok ki, hogy én ezt a szakmát - és a nevét - soha el nem hagyom. Főként olyankor, amikor remek HR szakemberek vesznek körül. Mert szerencsére jó néhány van belőlük.

A cikk eredetileg a LinkedInen jelent meg.