Így építsd be a munkanapjaidba az önmagadról való gondoskodás szokását

Az öngondoskodás középpontjában az önmagunkhoz fűződő pozitív viszonyunk áll. A munkánk részeként ez azt jelenti, hogy tudjuk, mire van szükségünk ahhoz, hogy egy konstruktív, hatékony és hiteles személyiségrészünket éljük meg a mindennapok során. Ezért ahelyett, hogy az öngondoskodást kizárólag a fizikai egészségünk részeként írnánk le (amely egyébként szintén fontos része), figyelmet kell szentelnünk a fogalom szélesebb körű értelmezésének is, így az öngondoskodás alatt nemcsak a fizikai testünkkel való törődést értjük, hanem szellemünk, érzelmeink, kapcsolataink, környezetünk ápolását, időnk megfelelő beosztását is.

Az önmagunkról való gondoskodás elérhetetlen dolognak tűnhet, és sokszor félre is értjük, mit takar ez a fogalom. Amikor valaki azt tanácsolja, foglalkozz magaddal, legtöbbünk úgy érti ezt, hogy valamit meg kell magunkon változtatni, vagy el kell ítélni. Az öngondoskodás azonban nem ítélkezésből és önkritikából származik, hanem abból a szándékból ered, hogy jobban megismerjük saját igényeinket, és tiszteletben tartsuk ezeket, felismerjük és ápoljuk szükségleteinket.

Az önmagunkról való gondoskodás működése a mindennapokban

Az öngondoskodást általában munkán kívüli élményként tudjuk elképzelni, például egy wellness szolgáltatás vagy egy jóga óra keretében, pedig fontos, hogy a munkanapunknak is a természetes részévé váljon. Az alábbiakban hat módot mutatunk meg erre. Fontos azonban hozzátennünk, hogy az öngondoskodás rendkívül személyes dolog, ezért ezek legfeljebb csak ötletadóként szolgálhatnak egy egyéni „öngondoskodási terv” kialakításához.

Adjunk magunknak egy kis szünetet. Gyakran mi vagyunk önmagunk legerősebb kritikusai. Amikor az elszámolhatóság vagy a perfekcionizmus felbukkan bennünk, kérdezzük meg magunktól: Mit mondanék egy kollégának vagy egy barátnak hasonló helyzetben? Ha a belső kritikusságunkat kontroll alatt tartjuk, megfelelő pszichológiai feltételeket tudunk létrehozni annak érdekében, hogy gyorsabban túljussunk a kételkedés időszakain.

Értékeljük az időt, a pénz és az erőforrásokat.

Egy adott munkanapon mások gyakran kérik/követelik az időnket vagy erőforrásainkat, elvonva minket a prioritásainktól. Ezért fontos, hogy minden reggel 15 percet szánjunk annak a három legfontosabb dolognak a számbavételére, amit ma mindenképpen szeretnénk elvégezni. Ezután, amikor a kérések beérkeznek, fontoljuk meg, ezek mekkora hatást gyakorolnának a prioritásainkra, mielőtt mindenre automatikusan igent mondanánk. Az egyéni vállalkozók esetében is hasonló játszódik le, amikor díjakat és szolgáltatásokat kérnek tőlük: az öngondoskodás ebben az esetben azt jelenti, hogy megtanuljuk tiszteletben tartani saját értékünket, befolyásunkat és a dolgokhoz való hozzájárulásunkat.

Álljunk meg egy pillanatra! Mit csináltál múlt héten?

A legtöbbünk nem emlékszik erre, mert miután befejeztük a feladatunkat, máris a következő dologra kezdtünk összpontosítani. Ehelyett nyomjuk meg a szünet gombot, és tekintsünk vissza az előző hónapra vagy negyedévre, és nevezzük meg vagy írjuk le, mi ment jól, vagy mi volt különösen kielégítő. Ez a rövid áttekintés segíthet abban, hogy mi magunk és a csapatunk is szenvedélyesek maradjunk a munkánk iránt, és tisztában legyünk hozzáadott értékeinkkel.

Vegyük magunkat körbe jó emberekkel!

Az egészséges és támogató kapcsolatok az öngondoskodás kritikus részei. Vegyük észre, ki az, akik elszipolyozza az energiánkat, és ki az, aki feltölt minket. Töltsünk több időt az utóbbiakkal, és állítsunk gátat az energiavámpíroknak. Azoknak a társaságát keressük, akik támogatnak és inspirálnak minket, és akik megértik, mit jelent egészségesen adni és kapni. Ugyanez vonatkozik a munkavégzésen kívüli kapcsolatokra is. Ne hagyjuk, hogy a munka miatt elhanyagoljuk az életünk fontosabb embereit. Használjunk szüneteket a nap folyamán, hogy felhívhassuk a barátainkat és szeretteinket, és a munka mellett fordítsunk időt ezeknek a kapcsolatoknak az ápolására is.

Frissítsük fel a munkaterületünket.

A környezetünk és a munkaterületünk jelentős hatást gyakorol a produktivitásunkra. Szellemileg sokkal több tisztaságot nyerünk, ha letakarítjuk az asztalunkat, és olyan képekkel, művészeti alkotásokkal gazdagítjuk, amelyek inspirálnak minket, vagy emlékeztetnek minket azokra a dolgokra, amelyek igazán számítanak. A munkaterületünknek a legjobb énünk kivetülésének kell lennie.

Töltődjünk fel újra.

Figyeljünk az energiaszintünkre. A legtöbb elfoglalt ember számára 8 óra alvás nem igazán reális. Fontos, hogy legalább megpróbáljuk újratölteni kiürült energiatartályainkat a hét folyamán, ezért jelöljük ki az egyik napot (például a szerdát vagy a csütörtököt) arra, hogy igazán kipihenjük magunkat. Ugyanennyire fontos, hogy szüneteket iktassunk be a munkanapunk folyamán is. Sétáljunk, vagy ebédeljünk az asztalunktól távol egy kollégánkkal vagy barátunkkal.

Vegyük észre, mikor csúsztunk ki az „öngondoskodási üzemmódunkból”

Stressz idején önmagunkkal való törődés különösen kiegyensúlyozatlan lehet. Legyünk tudatában, amikor elveszítjük a kapcsolatot az autentikus énünkkel. De melyek a szakadás jelei?

Önelhanyagolás

: a nagyfokú munkaterhelés miatt az önelhanyagolás sokak számára ismerős minta. Úgy tűnik, mintha mindig egy hörcsögkerékben futnánk. A szorongás és a túlterheltség érzete egyre inkább növekszik, és nehéz lesz megőrizni a lelki nyugalmunkat, nemet mondani a napi megszakításoknak és követeléseknek. Teljesen kiégve fejezzük be ilyenkor a munkanapot.

Önirányítás

: egy szakmailag kompetens énrész fenntartása fontos vezetői tulajdonság, de bizonyos esetekben messzire mehetünk ezzel is. Ha túlságosan irányítjuk magunkat, akkor elnyomjuk és megtagadjuk az érzelmeinket, túl keményen dolgozunk, hogy a külvilág felé folyamatosan fenntartsuk a professzionalitás látszatát. Végül kimerültnek fogjuk magunkat érezni, és hiteltelennek fogunk tűnni.

Önszabotázs

: vegyük észre, mikor estünk bele a halogatás, figyelemelterelés, agyalás egészségtelen szokásaiba, hogy elkerüljük a szorongást a fontosabb feladatok teljesítésétől.

Önfenntartás

: ebben a versengő világban könnyű megadni magunkat az ínségtől, szűkösségtől való félelem érzésének. Ha túlságosan versengőek vagyunk, akkor előbb-utóbb kimerülünk, és soha nem tudunk igazán elengedettek és kreatívak lenni.

Mind a négy esetben elveszítjük az irányítást az életünk felett, és az aggodalom, a félelem fog minket vezetni. Ítélet nélkül vegyük ezt észre, majd finoman tegyünk egy öngondoskodásra irányuló cselekvést, és térjünk vissza újra önmagunkhoz. Ahogy egyre elfoglaltabbá válik az életünk, úgy van egyre több öngondoskodásra is szükségünk, mivel az önmagunkkal való törődés jó hatással van egészségünkre és kapcsolataink minőségére is. Az öngondoskodás beépítésével - különösen a stressz idején - sokkal hatékonyabbak és hitelesebbek leszünk.

Fotó: munkahelyistresszinfo.hu

A Harvard Business Review cikke alapján

Bánosi Eszter / HVG Kiadó Zrt.