Ha magaddal nem vagy tisztában, minek irányítanál másokat? Önismeret és a vezetői szerep

Mindig az önismeret a kiinduló alap. Hiszen lehetetlen útvonalat tervezni, ha az ember nem tudja hol van most, honnan indul el.

Akkor mi legyen?

Nincs más megoldás, mint nekikezdeni és szembesülni vele, hogy bár pontosabb önismeretet építeni "melós" téma és ha egyszer neki kezdesz, sosincs vége, de megéri a befektetett időt és energiát. Ráadásul nem lesz majd olyan, hogy elégedetlen hátra dőlsz és nyugtázod magadban, hogy készen vagy, mostantól 100%-ban ismered magad. Hiszen változik körülötted a világ, változnak a kollégáid, alakul a gazdasági világ, közben változol Te magad is, több lesz a tapasztalatod, alakulnak a belső szabályaid és a működési módod. Nem sorolom tovább, sok változós az egyenlet. Szóval az önmagadon végzett munkának nincs vége, az alapok letétele után jöhet a folyamatos finomhangolás.

Bár ezt rossz hírnek nem nevezném, de folyamatos feladatnak igen. Ráadásul jó hír is van. A befektetett munkád megtérül, tudatosan haladhatsz az életedben és te irányíthatod a fejlődésedet. Enélkül golyó lennél a flipperben, amely a külső hatások eredményeképpen cikázik át az életen, attól függően, hogy éppen honnan kap egy "pofont". Az önmagadba fektetett munkával azonban lehetsz egy önirányító, saját tudatos útját járó ember. És azt is hozzátehetjük, hogy vezetőként éppen a Téged érintő felelősség okán, talán nincs is választási lehetőséged. Hiszen az egész csapatodért felelősséggel tartozol. 

"Az önismeret legyen ki-ki főfoglalatossága és fő tudománya,
hogy cselekedhessék mindenféle helyzetében - önmagát és kötelességeit
átlátván és tökéletesen ismervén - házi esze szerint."
Széchenyi István

Honnan jön az önismeret?

Az önismeret forrásai igen sokszínűek, természetesen vannak belső reflexióink és külső tapasztalataink. Figyeljük és elemezzük viselkedésünket, múltbeli cselekedeteinket és reakcióinkat. Ha elég figyelmesek vagyunk, akkor be tudjuk azonosítani alapelveinket, belső szabályainkat és az ebből fakadó működésünket.  Természetesen kihagyhatatlan pontot alkotnak társas interakcióink, a visszajelzések, amelyeket kapunk, a társas helyzetekben való működésünk. 

És persze nem felejtkezhetünk meg eredményeinkről, sikereinkről és kudarcainkról, életünk jelentős mérföldköveiről sem. Önismeretünkre folyamatos hatással van a külvilág is, fontos, hogy mit tekintünk referencia csoportnak, kihez, mihez mérjük magunkat és eredményeinket.

Tudatosság?

Ahhoz, hogy az önismeretedet tudatosan építhesd és vezetőként jó példával járj elő, bizony önvizsgálatot kell tartanod elsőként. Fel tudod most írni egy papírra azt az öt embert, akinek működése egy-egy specifikus témában példaértékű? Például: „Ahogy Tamás kezeli a felmerülő konfliktusokat, az számomra minta”.

Ha megvan a listád, leszel-e elég bátor ezt az öt embert megszólítani? És vagy-e elég bátor kilépni a „buborékodból”? Mersz visszajelzést kérni olyan személytől is, aki várhatóan kritikus lesz? És ugye nem akarod megúszni egy csapatépítés estéjén, egy sör melletti „visszajelzés kéréssel.”Ugye odaállsz a kiszemelt elé és tudod azt mondani: „Tamás, szeretnélek megkérni, hogy adj nekem visszajelzést. Kifejezetten érdekelne, hogy konfliktuskezelés szempontjából hogyan látsz engem. Ebben a kérdésben példaértékű számomra a működésed és ezért szívesen venném a véleményed. Lenne majd erre időd?”

Ugye megjegyezted, hogy nem térdelünk Tamás mellkasára, hogy ott helyben kipaszírozzuk belőle a visszajelzést. Hogy adunk neki időt a felkészülésre és lehetőséget akár a nemet mondásra is. 

Ugye ahhoz is elég bátor vagy, hogy minden irányba merj lépni és visszajelzést kérni, legyen az társosztály vagy éppen beosztott? 

Hogy fogadod?

Tegyük fel, hogy eljutottunk a nagy pillanatig. Tamás felkészült, eljött a visszajelzés időpontja. Igen, jól gondolod. Még ezen a ponton is elszúrhatod az egészet. De ezt persze nem hagyjuk, gyere nézzük meg együtt mire jó, ha gondolsz: 

    • Figyelni, hallgatni érkeztél. Ne kezdj felelni, magyarázkodni. Vitázni pedig különösen ne. 
    • Jegyzetelj, de ne fogalmazd át. Mondatfoszlányokat írj fel, amelyek segítségével később könnyebb lesz visszaemlékezni.
    • Fejezd ki a figyelmed, tartsd a szemkontaktust, ha egyetértesz bólints és bátran tegyél fel kérdéseket.
    • Ne felejtsd, hogy egy visszajelzés során, mind az adó, mind a fogadó fél ideges kissé. 
    • Ha valami láthatóan megérint, mondd ki bátran. Jelezd, hogy „most biztosan látod, hogy ezt nem volt jó hallani. De hálás vagyok a visszajelzésért, mert lehet 5 percig most kellemetlen érzés, de hosszútávon ez nekem segít.”
    • Ha hibázol, állj meg és hozd rendbe. Nem történt tragédia! 
    • Ha készen vagytok, az számodra még csak a kezdet. Most jön a belső munka, feldolgozni a hallottakat és megtalálni a fókuszpontokat, amellyel dolgod van. 
    • Végül ne felejtsd rendszeresen ismételni a teljes folyamatot. 
   
Felelős, jó munkát kívánok az önismereti munkához!

Nagy Andrea
Parrish and Crawler International