Ha már a munkahelyen átnézik a biciklit, nem szívesen tolom vissza a garázsba

Orosz Anita projektmenedzser versenyszerűen kerékpározik, többszörös magyar cyclo-cross bajnok. Évente kétszer ő is behozza munkahelyére a kerékpárját átnézésre. Kell is a vizsgálat, Anita télen-nyáron kerékpáron közlekedik. „30-40 perc beérnem otthonról, ez nem sok. Kapunk kártyát, mellyel edzőtermeket tudunk látogatni, a cég futóversenyekre is benevezi a dolgozókat, a biciklizés támogatása meg többek között ebben nyilvánul meg” - mondja Anita. „Én ennek nagyon örülök, hiszem életem része a sport. A munkahelyem felismerte, hogy aki fittebb, az jobban terhelhető munkaerő, a koncentráció is jobb annál, aki aktívan sportol. Emellett inspiráló az is, hogy a tavasz kezdetén előveszi valaki a biciklijét, itt átnézik, akkor hajlamos az ember utána jobban használni. Ha már a munkahelyen átnézték, nem jó szívvel tolja vissza az ember a garázsba, a lomok mellé. Inkább ráül.”

„Tavaly ősszel a sajátomat, most az 5 éves kislányom biciklijét hoztam átnézésre” - mutatja az apró, rózsaszín biciklit Könnyid István, a DXC munkatársa. „Én még csak barátkozom a gondolattal, hogy kerékpárral jöjjek dolgozni. Nem mintha messze laknék, de hegyről jövök le, ami lefelé oké, de hazafelé délután már nem lenne olyan vidám.”
István a kislánya kerékpárját szervizelteti a munkahelyén
A kollégák között vannak, akik versenyszerűen kerékpároznak, mások csak alkalmi, a cég által támogatott túrákon vesznek részt, de náluk jóval többen vannak azok, akik a munkába járáshoz használják a kerékpárjukat. Nyáron szinte el sem fér a rengeteg kerékpár a tárolókban, holott a garázsban és az épület előtt is rengeteg helyet alakítottak ki azok számára, akik nem autóval vagy tömegközlekedéssel járnak dolgozni.

Steiner György szolgáltatási vezető életének szerves része a sport, a kerékpározás. „Többször részt vettünk a Bringázz a munkába programban, és legalább háromszor nyertük el a Kerékpárosbarát Munkahely címet. A vállalatnál 6 évvel ezelőtt globális wellness program indult, Magyarországon a futás és a kerékpározás teljesen önszerveződő tevékenységként ekkor indult el. Most már a közös túrák, az évi két kerékpárszerviz, a saját mezünkben való tekerés fontos része lett az életünknek.”

Steiner munkája mellett a magyar parakerékpár-csapat szakágvezetője, úgy gondolja, hogy leginkább béren felüli juttatásként célravezető támogatott szolgáltatásokat nyújtani a munkavállalóknak. „Az ingyen dolog sokszor nem teremt akkora értéket, mint egy részben támogatott. A vállalalt beszáll a nevezési díjakba, így támogatja a túrákon, maratonokon, versenyeken való részvételt. Ez így elszámolható juttatásként, ráadásul sokkal kisebb kiadással jár, mint egy hagyományos, több mint 30 százalékos adóval sújtott cafeteria-elem. A cég nagyon sokat nyer ezzel. Egy sportos kollega sokkal jobb munkaerő, hiszen jobban érzi magát, kevesebbet beteg, kevesebbet hiányzik a munkából. Mindeközben a munkavállaló is érzi, hogy törődnek vele.”