"Heréket nem derit" - avagy mit adott nekünk május elseje?

Az összemérhetetlenül magasabb síkon alkotó Lukács György, a ma is világszerte hivatkozott marxista filozófus azt elemzi a záró írásban, hogy állt Magyarországon 1919-ben a proletáröntudat. Röviden: a „puszta öntudat” fázisából még nem ért el a végső fázist, a teljes osztályöntudatot, „a közvetlen, a pillanatnyi érdekek habozásnélküli alárendelését a végső célok megkövetelte cselekvésnek.” A beteljesülés előtt, három hónappal később a Tanácsköztársaság megbukott.

(Vajon melyik fázisában tart most a mai kormányzók osztályöntudatát megtestesítő Nemzeti Együttműködés Rendszere, mert mintha a pénz varázsa elterelné a figyelmet a végső célról, a NER megvalósításától, már ha létezik ilyen cél. És ha nem cél volt, akkor mi? Talán akkor valósult meg, amikor választást nyertek és kimondták a varázsszót, „NER!”. Azért ennyire nem lehet egyszerű. Egy valamirevaló kormányhoz közeli gondolkodó válaszolhatna arra a kérdésekre, hogy áll most a NER, melyik fázisában tart, mint öntudat. De úgy tűnik erre hiába várunk, ilyen szerep nem került be ebbe a darabba. Biztosan nem véletlenül.)

A füzet egy korabeli népszerű munkásköltő művével indít. Dagad az önbizalomtól Gyagyovszky Emil „Hát itt vagyunk!...” című verse, amin összhatásában ma igen jól lehet szórakozni. Azzal egészen biztosan sokan nem tudtak azonosulni akkoriban, hogy „A nagy világnak millió csodája / Heréket nem derit. / Most nekünk nyit a mámor tüzvirága /S csak boldog nép lesz itt…”. A szerző vasmunkás, szociáldemokrata pártalkalmazott, majd a Népszava belső munkatársa. 1914-ben a frontra, majd orosz hadifogságba kerül, négy évet tölt a Kaukázusban mint fogoly. 1918 őszén hazatér, a Tanácsköztársaság megdöntése után írói munkásságából élt.

Nagy ugrással az időben belelapozunk az 1959-es „Éljen Május 1.” műsorfüzetbe, ami nem egynapos volt, hanem kettő, vagyis május 2-án is ki kellett préselniük magukból valamit a budapesti pártszervezeteknek. Rendeztek:

- rollerbajnokságot
- kutyaidomítási bemutatót, zsákban futást
- akrobatikus torna- és táncbemutatókat
- voltak futball, kézilabda és ökölvívó mérkőzések, repülő- és autómodellező bemutatók
- háztömb körüli kerékpárversenyek, babakocsiversenyek
- kulturális programok ismert előadókkal, és kevésbé ismertekkel
Fotó: Murányi Ferenc
A politikai kényszer alól felszabadult 1990. évi május 1-jéről Harsányi István és Jemnitz Attila készített egy kis könyvet. Azt is felidézik, hogy Orbán Viktor, a FIDESZ parlamenti frakciójának vezetője mit nyilatkozott akkor a Népszabadságnak. Orbán nem tartja szokásos, szokványos ünnepnek május elsejét, mert nem „valamit ünnepel ilyenkor az ember”. „Május elsején összejönnek az emberek, és azok, akik a hét többi napján dolgozni szoktak, sört isznak, virslit esznek, és jól érzik magukat. Mert munkájuk van, azzal fejezik ki örömüket, hogy egy napot nem dolgoznak.”
Fotó: Murányi Ferenc
S tényleg, van „valamit” ünnepelni ma? Fajsúlyos mondanivalójukat nem erre a napra szerkesztik be a szakszervezetek és a pártok. Jól jelzi ezt, hogy napjaink legismertebb civil aktivistája, Sándor Mária nem lesz ott egy rendezvényen sem május 1-jén. „Másfél éve úton vagyok, el vagyok fáradva, ezért ezen a napon otthon leszek a családommal” – mondta el lapunknak a fekete ruhás nővérként ismertté vált érdekvédő. Az összes ellenzéki párt hívta vasárnapi rendezvényeire, de ezeket most lemondta. Korábban görkorcsolyával ment ki a lányával majálisozni, azután gyökeresen megváltozott a csecsemős nővér élete. Azért az egészségügyi dolgozók hívásaira nem mond nemet, nekik ma is fórumot tart.

Sándor Mária pihenni akarMájus elsejét faképnél hagyta a politika, és a mai ünnepre készülő politikai erők is ötlettelenül megcsömörlöttek benne. Abban a legtöbben egyetértünk, hogy ilyenkor legyen jó idő. De melyik fiúnak van szüksége arra, hogy gúlába álljon a sportpályán, míg a lányok karikagyakorlatot mutatnak be, a szüleik pedig felvonulnak, ahogy ezek az ózdi csecsemőápoló asszonyok 1975-ben, műanyag babával a kezükben? De az sem lenne igazságos, ha teljesen kiveszne május egyből a politikai tartalom, amit megtalál mindenki a neki szimpatikus, vagy kevésbé szimpatikus szervezetek kitelepülésein. Most legalább szabadon lehet velük vitatkozni, vagy egyetérteni.

Fotó: Murányi Ferenc