Hogyan lehet sikeres a munkahelyi biztonságra ösztönző program?

Sok vállalat abba a hibába esik, hogy az ösztönző programot funkcionális biztonsági program helyett, vagy egy gyengén megtervezett biztonsági program pótlékaként próbálja alkalmazni. Az ösztönző program azonban csak kiegészíti a jól összeállított biztonsági programot, és csak akkor lehet sikeres, ha az átfogó biztonsági program többi eleme is a helyén van. Az alábbi javaslatok segítenek a vállalatoknak abban, hogy eldönthessék, helyes ösztönző programot alkalmaznak-e, valamint útmutatást nyújtanak biztonságra ösztönző programjuk összeállításához.

Egyszerű és világos programmal kikerülhetők a buktatók
Az ösztönző program felépítésének egyértelműnek kell lennie. Az embereknek meg kell érteniük, mi történik, ha bizonyos módon viselkednek. Például ha 30 napig balesetmentesen dolgoznak, akkor jutalmat kapnak. Nyilvánvaló, hogy a világos és következetes kommunikáció az ösztönző program kulcsa, és ez már a program beindításával kezdődik. Célszerű, hogy a programot a vállalatnál minél magasabb szintű vezető nyissa meg, hogy ezzel is kifejezésre jusson, hogy azt a felső vezetés is fontosnak tartja.

Hangsúlyozni kell, hogy a biztonsági program sokkal átfogóbb, mint az ösztönző program. Ez utóbbi csak arra szolgál, hogy a biztonsági programot érdekesebbé tegye és jutalmazzon. Azt is nagyon fontos időben tisztázni, hogy a balesetek eltitkolása elfogadhatatlan. Közölni kell a dolgozókkal, hogy nemcsak a törvény, hanem a vállalati szabályzat is előírja, hogy minden rendkívüli eseményt jelenteni kell. Aki ezt elmulasztja, az elveszíti az abban a hónapban esedékes jutalmát.

Az ösztönző programok ellenzői és támogatói egyaránt kifejezték azt az aggályukat, hogy a munkatársak és/vagy elöljárók nyomása a sérülések eltitkolásához vezethet. Ezek a félelmek megalapozottnak látszanak, de a szakértők arra is rámutattak, hogy a munkatársak nyomását a vállalat céljainak érdekében is fel lehet használni. Minden csak attól függ, milyen az ösztönző program. Helyes program esetén a kollégák nyomása jó irányba hat. Ha az ösztönző program csoportosan jutalmaz, akkor a jutalom elvesztésének kilátása már ráveheti a többieket arra, hogy beszéljenek, vagy legalább is jobb belátásra térítsék kollégájukat.

Az ösztönző programok egyik közös hibája, hogy nem a megfelelő embereket célozzák meg. Egy felmérés szerint például a bolti eladók közül 80% a legtöbbször minden ösztönző nélkül is ügyel a biztonságra, ösztönzőre a fennmaradó 20%-nak van szüksége. Egyes vállalatok egész biztonsági költségkeretüket azokra fordítják, akik egy éven át biztonságosan dolgoznak, de vajon mit tesznek azoknak a megváltoztatásáért, akik nem dolgoznak biztonságosan?

A legtöbb javaslattevő egyetért abban, hogy a sikeres ösztönző programnak a "mindenki nyer" mentalitást kell tükröznie. Az is ajánlatos, hogy az ösztönző program többszintű legyen, amelybe mindenkit bevonnak a felső vezetőktől és a felügyelőktől kezdve az alkalmazottakig és a programért felelős vezetőkig. Általában nem tanácsos pénzzel jutalmazni a munkásokat, de az igazgatók és a termelésirányítók esetében a pénzjutalom prémium formájában elfogadott, ha a cég, a gyár vagy a részleg teljesíti biztonsági célkitűzéseit.

A legtöbb szakértő úgy véli, hogy legalább havonta vagy kéthavonta kell jutalmat osztani. Nem elég, ha a biztonságos magatartást csak félévente vagy évente jutalmazzák, hiszen naponta kell ilyen magatartást tanúsítani. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne honorálják azokat az alkalmazottakat, akik 6 hónapig vagy egy évig balesetmentesen dolgoztak, de ez a biztonságra ösztönző programnak csak egy része legyen.

A jutalom legyen valódi elismerés
Egy ismert élelmiszeripari vállalatnál alkalmazott biztonságra ösztönző program nem került sokba ahhoz képest, amilyen eredményt hozott. A program azért volt hatásos, mert a jutalmaknak "trófea" értékük volt - sokkal többet jelentettek az alkalmazottaknak, mint pénzben kifejezett értékük.

Nagy ösztönzést jelentett például az a bankett, amelyet a vállalat évente rendezett biztonságosan közlekedő gépkocsivezetőinek és alkalmazottainak. Itt a cég elnöke és felső vezetői elvegyültek a dolgozók és családjaik között, nem volt asztalfő. Az elnök minden biztonságosan közlekedő gépkocsivezetőnek személyesen adta át a jutalmat. Előzőleg bekérte a díjazottak legfontosabb adatait, és azokat még a bankett előtt áttanulmányozta. 5x8 cm-es kártyákon szerepelt a jutalmazott neve, osztálya, a balesetmentes munkával eltöltött évek száma, a felesége és a gyermekei neve és minden olyan speciális körülmény, amelyet az elnök a díjkiosztáskor meg akart említeni.

Nem szabad lebecsülni egy hátba veregetés jelentőségét, ha az őszinte és szívélyes. Az első bankett megrendezése után nem telt el 3 év, és a sérülési ráta közel nullára csökkent, a vállalat járművei balesetmentesen közlekedtek. Ha a vállalat költségvetése szoros, egy kis diplomácia is elég a munkahelyi biztonság javításához.

Egy másik tanácsadó szerint a jutalom típusát aszerint kell megválasztani, hogy a dolgozók minek örülnének. Különböző alkalmazottak különböző fajta elismerést szeretnek. Lehet, hogy ami az egyiknek dicsőség, az a másiknak limlom. Meg kell találni mindenkihez a kulcsot.

A felső vezetésnek ki kell állnia a programért
Bár a vállalat biztonsági programja csak akkor lehet sikeres, ha az egész vezetés kiáll mellette, a szakértők egybehangzó véleménye szerint mégis nehéz megnyerni a felső vezetést a biztonságra ösztönző program támogatására, tekintettel annak költségeire. Szakértői becslések szerint az ösztönző programok a cégnek munkásonként 50-200 euróba kerülhetnek a cég nagyságától és a program sikerétől függően. (Ne felejtsük el, hogy minél jobbak az eredmények, annál több jutalmat fizet ki a vállalat.) A vállalat költségei azonban az első év után lényegesen csökkenni fognak.

Az első évben jelentős befektetést kell fordítani kommunikációs anyagokra - jelvényekre, transzparensekre, eredménytáblákra, részvételi táblákra és nyomtatási költségre - valamint időt kell szánni a program kidolgozására. A programot a második évben még mindig erősíteni kell, de addigra a tanulás jórészt már befejeződik. A mai takarékos világban még így is nehéz rávenni azokat, akik a cég pénzeszközei felett rendelkeznek, hogy ne legyenek szűkmarkúak.

Sok tanácsadó a költségek és a várható nyereség szembeállításával próbálja meggyőzni a cég vezetését, és rávenni az ösztönző program támogatására. Ezt csak ajánlani lehet akkor is, ha a programot a cég saját biztonsági, kockázatkezelési vagy emberi erőforrás igazgatója tervezi. Három szempontot kell hangsúlyozniuk:

ˇ A munkaadók súlyos árat fizetnek a betegállományt okozó sérülésekért, nemcsak a kártérítésekre közvetlenül, hanem közvetetten is. A termeléskiesés, a többletmunkára és a betanításra fordított idő, az ellenőrzésre szánt időtöbblet, a dolgozó távolléte miatt bekövetkező minőségromlás és az esetleges szállítási csúszások költsége a dolgozók kártérítésére fizetett összeg 4-10-szeresét is kiteheti.

ˇ Az ösztönző programok célja, hogy biztonságosabbá tegyék a munkahelyeket. A rossz munkahelyi biztonság árt a cégnek, ezért a biztonságra ösztönző program támogatása a cég érdeke.

ˇ A sikeres biztonságösztönző program kifizetődő. A cégek csupán a kártérítési biztosítás prémiumaiból is jelentős megtakarítást érhetnek el, akár már 1 évvel azután, hogy biztonságra ösztönző programot vezetnek be. Számtalan példát lehetne felsorolni, amikor a vállalatok a programmal milliókat takarítottak meg.

Nem elegendő, hogy a cég vezetői csupán jóváhagyják az ösztönző program költségeit, hanem a program kidolgozásában is részt kell venniük, és érezni kell jelenlétüket az egész program során. Ez kifejezésre juthat abban, hogy a jutalmakat ők adják át a dolgozóknak, vagy beszélgetnek velük a nyitóünnepségen. Már csak azért is fontos, hogy a vezetők figyelmet fordítsanak a programra és azt ne zárják le idő előtt, mert könnyen elveszíthetik a dolgozók tiszteletét és bizalmát. A programnak beindulása után a munkakultúra állandó részévé kell válnia. Következetesen ki kell tartani mellette, hiszen ezzel a vállalat legfontosabb erőforrását, a dolgozókat védik.