Holnapután - avagy lesz-e perspektíva a turizmusban és vendéglátásban dolgozó fiatalok számára a koronavírust követően?

A Libri-Bookline vezetősége felelősen úgy döntött, hogy a koronavírus okozta krízishelyzetben anyagilag is fogja támogatni a munkavállalóit. A vállalat minden munkatársának biztosít 300 ezer forint fizetéselőleget, valamint Balogh Ákos, a cég többségi tulajdonosa további 50 millió forintos keretet ajánl fel, amellyel segíteni szeretné a bajba jutott munkatársait.

Le a kalappal. Kíváncsi vagyok viszont, hogy a turizmus-vendéglátás szektorban, ahol a legsúlyosabb a válság - lesz-e olyan, aki ezt az emberközeli mentalitást a zászlajára tűzi, hogy elkerüljünk egy sokkal mélyebben meghúzódó strukturális krízist?

A munkáltatóktól közvetlenül nem lehet most ilyet elvárni, hiszen a mi esetünkben maga a szektor az, aminek a forgalma bezuhant és csőd közelbe került. A cégek a túlélésért küzdenek. De mivel két fő érdekképviseleti szerve is van az ágazatnak - a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) és Magyar Turisztikai Szövetség (MTSZ), felmerült bennem, hogy ezek a szervezetek elgondolkodtak-e egy hasonló program bevezetésén, ami a világjárvány végeztével helyreállítja a turisztikai szektor munkavállalóinak amúgy is megrendült bizalmát a szakmában? Különös tekintettel az ágazat jövőjét jelentő fiatal gyakornokra.

Nem alap nélkül tettem fel így ezt a kérdést. A CTC - Corvinus Tourism Club társelnökeként, - ami az ország legnagyobb turizmussal, vendéglátással és gasztronómiával foglalkozó diákszervezete, saját szememmel láttam, ahogy a barátaim, szaktársaim és ismerőseim tucatjával változtatják meg Facebook-on és LinkedIn-en a munkaviszony státuszukat az elmúlt hetekben. Nem csak egy kiemelt területen. Voltak köztük hotelekben, éttermekben, utazási irodákban és légitársaságban dolgozók is, akiket lapátra tettek. Történt ez mindenféle nagyobb médiavisszhang nélkül. Természetesen a cégeket meg lehet érteni, hiszen mindig az egyetem/szakközépiskola mellett dolgozó gyakornokok azok a „feláldozhatók”, akiktől a legkönnyebb megszabadulni, ha beüt egy válság. Rólunk nem fog öles cikkekben értekezni a szaksajtó és végkielégítésért sem dörömbölhetünk a munkáltatónk ajtaján. Pont ezért ragadtam klaviatúrát, hogy ha más nem áll ki az érdekeinkért, legalább a mi nézőpontunk is be legyen mutatva.

Hiszen, ha a tűzoltás befejeződik, akkor a szakmának rólunk sem szabad megfeledkeznie. A turizmus és vendéglátás területén eddig is mind OKJ-s, mind pedig egyetemi képzési szinten rekordmagas volt a pályaelhagyók száma és az egyik legalacsonyabb a várható fizetés a gazdasági szakok közül. Ilyen kilátások mellett nekünk lesz majd a legkönnyebb meghozni azt a döntést, hogy átnyargalunk mondjuk egy ügyfélszolgálatos multi SSC-jébe vagy külföldre, miután lecseng a koronavírus - tovább súlyosbítva ezzel az amúgy is égető munkaerőhiányt az ágazatban...

És miért is ne tennénk?

 - Az MTÜ vezérigazgatója által bejelentett válságkezelő intézkedések, illetve, hogy az optimista becslés szerint is csak 10 hónap alatt fogják tudni visszaállítani a turizmus forgalmát, az annak a gyakornoknak, akit már elküldtek, csekély vigasz lesz. A gyakornokok a normál munkavállalókhoz képest semmilyen tervezett segítséget nem fognak kapni és tartalékokkal sem feltétlenül rendelkeznek. Ki kell mondani, a Magyar Turisztikai Ügynökség figyelme a mentőcsomag összeállításakor valószínűleg erre a fontos és több ezer fős érdekeltségi körre nem terjedt ki, és ha az áprilisi új bejelentést követően sem fog, akkor félő, hogy sokan közülünk véglegesen pályaelhagyókká válnak, ami pedig a kilábalást is hátráltatni fogja.

De mi lenne akkor a megoldás, hogy a kilábalás után ne legyen még nagyobb munkaerőhiány?

 Nem egyszerű kérdés. Kezdetnek talán az egy jó irány lenne, ha a szakmai szervek megmutatnák, hogy az ágazat jövőjét jelentő fiatalokra közvetlenül is gondolnak, nem csak a cégekre. Továbbá, hogy az MTÜ által létrehozott 1 milliárd forintos vis maior keretből a válság miatt elbocsátott és szorult helyzetbe került gyakornokok és kényszerszabadságolt diákok is részesülhetnének. Nem kell itt több százezres összegekre gondolni, csak annyira, hogy lássuk azt, hogy törődnek velünk is.

Azt sem szabad elfelednünk, hogy a jelenlegi krízis ködje egy sokkal mélyebben meghúzó problémát fátyoloz el. Hiszen a szakmának hosszú távú terven is gondolkodnia kellene, aminek kommunikációjában sajnos a világjárvány előtti „boldog békeidőkben” sem sikerült eleget tenni. Nem sikerült átadni az MTÜ-nek, hogy milyen konkrét lépésekkel tennék „szexivé” az iparágat a fiatalok számára. Az MTSZ-nek ugyan voltak erre irányuló erőfeszítései - a CheckInn Innovációs Verseny megszervezésével például, de az aligha fog széles rétegeket meggyőzni az ágazat presztízséről és a benne található perspektíváról.

Sajnos, ugyanis a turizmus-vendéglátás területe nem tartozik a megbecsült munkák közé - sem anyagilag, sem társadalmilag.

 A számok is ezt támasztják alá. Öt OKJ-n tanuló diák közül ezeken a területeken mindössze egy szerzi meg a végzettséget, ami a legrosszabb adat ezen a képzési szinten. Ugyan ez a trend figyelhető meg az egyetemi diplomás pályakövetési rendszerben is. Alacsony a fizetés, és rengeteg a pályaelhagyó.

Itt a szemléletformálást hosszútávon azzal lehetne segíteni, ha például az MNB vagy a Nemzeti Jogász Kiválósági Ösztöndíj mintájára az itt tanulók sokkal tágabb körét ismernénk el egy újonnan létrehozott „Turizmus Kiválóság Ösztöndíjjal”, hogy lássák a diákok és hallgatók azt, hogy érdemes végig csinálniuk a kurzust, illetve továbbtanulniuk, valamint a szakmában és lehetőleg itthon maradniuk. Ez egyébként a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 egyik célkitűzése is lenne, csak a hogyanra ott sincs kidolgozott válasz…

No, de zárásképp a nyilvánvaló strukturális problémák napvilágra hozása mellett szeretném nyugalomra is inteni a jogosan csalódott ismerőseimet, barátaimat és szaktársaimat, akik önhibájukon kívül lettek munkanélküliek vagy hiúsult meg a szakmai gyakorlatuk. Hamarosan ismét szükség lesz ránk, hogy talpra állítsuk az ágazatot. Addig is próbáljunk meg türelemmel és optimizmussal tekinteni a szakmánk irányába, amíg a krízis lecsendesül. Otthonról is segíthetünk, ha utazásainkat nem töröljük, hanem csak későbbre halasztjuk, továbbá ha kedvenc éttermünkből házhozszállítást kérünk. Kitartást skacok, együtt túllendülünk ezen is!

A cikk eredetileg LinkedIn-en jelent meg.