HrHotspot - néhány forró téma!

Igen, vannak „forró” témák a szakmában. Igazából a körülöttünk lévő világ folyamatos változása a gazdaságot is állandó mozgásban tartja, újabb és újabb problémák keletkeznek, amelyekre új megoldások kellenek.

Mi mostanában az a probléma, ami a legtöbb munkáltatót foglalkoztatja?

A fluktuáció témaköre talán a legégetőbb gond, ami a tágabb szakmát illeti. Ebben a problémakörben nagyon sokrétű az okok és a megoldások tárháza, és ehhez még egy sor társadalmi tényező is hozzájárul.

Melyek ezek?

A társadalmi okok közül az elvándorlás vagy a szakképzettség hiányosságai a legkézenfekvőbbek, de például a társadalom változásával, a technikai fejlődéssel számos generációs probléma is keletkezik. Egy biztos: ezeken vállalati eszközökkel nem lehet változtatni. Ezek rajtunk kívül álló körülmények, amihez alkalmazkodni kell, mert alakítani úgysem tudjuk. Nekünk, HR szakembereknek az adott helyzetre kell megtalálni a legjobb megoldást, úgy, hogy az a kor kihívásainak megfeleljen. Lejárt a „konzerv-megoldások” kora.

Ez nem tűnik egyszerűnek...

Nem az, és ahány cég, ügyfél, annyiféle probléma, annyiféle megoldás lehetséges. Nemrégiben két partnerünknél is futott fluktuációs felmérésünk, mindkettő eltérő módszertannal zajlott, és teljesen más eredmények, más megoldások születtek.

Beavatna bennünket a részletekbe?

Természetesen. Mindkét esetben termelő vállalatról van szó. Az egyik Budapesten, a másik az ország keleti felében. A kompenzációs csomag és struktúra közel azonos, ám míg az egyik cégnél elsősorban a munkakörülmények javításával lehet eredményt elérni, a másik esetben a kiválasztási rendszert kell megújítani. Az utóbbi esetben az az érdekesség, hogy a cég már régóta működtet kiválasztási rendszert, de azzal szembesültek, hogy ami korábban jól működött, a jelenlegi körülmények között már nem hozza a kívánt eredményt. Sok szakmabelitől hallom, hogy úgy érzik, mintha egy csapásra változnának meg a dolgok, és csak a fejüket kapkodják – semmi nem olyan, mint néhány évvel ezelőtt. Nekem erről az a véleményem, hogy a gazdaságban és a társadalomban is egymást érik a fejlődést kikényszerítő történések, felfedezések, ezért nem szabad az új keletű problémákra a régi sémákat ráhúzni, mindent úgy orvosolni, ahogy az még valamikor bevált. Sajnos, sokan esnek ebbe a hibába, és képtelenek új utakat keresni, vagy csak egy másik vágányra ráállni.

Mondana erre néhány példát?

Szakmai berkeken belül nagyon sokat beszélünk például a munkaidőről, annak beosztásáról, az abban rejlő gazdasági lehetőségekről. Amikor például ebben a témában előadást tartunk, mindenki nagyon lelkes, egymást érik a jobbnál jobb ötletek. Amikor viszont visszanézzük, hogy mi történik a valóságban, az elszomorít. Kötött munkarendek, tengernyi szabályzat, és közben elvárjuk, hogy a munkavállaló egy mátrix szervezetben támogasson egy az USA-ban működő folyamatot, magyar idő szerint a fél kilenc és délután öt között. Az amerikai kollégái leghamarabb itteni idő szerint délután háromkor érnek be. Két óra közös munka általában semmire sem elég, így marad a túlmunka, amit „le lehetne csúsztatni”, de persze arra meg soha nincs lehetőség… Az eredmény kiégett, motiválatlan munkavállalók, akik néhány így eltöltött év után menekülnek a napi folyamatos tizenkét órázásból. Amikor pedig a szakembert megkérdezzük, hogy ugyan miért ne kezdhetnének ezek a munkavállalók mondjuk délben és végeznének este fél kilenckor – amire még hajlandók is lennének –, arra az a válasz, hogy ezt nem tudja kezelni a rendszer… meg aztán mit szólna a többi kolléga? Hát, ezt nevezem én ódivatú gondolkodásnak egy új keletű problémakörben.

Ezt így hallgatva tényleg furcsa. Az ember azt gondolná, hogy a munkavállalók a rugalmatlanabbak.

Én nem általánosítanék, mert vannak persze rugalmatlan munkavállalók is és rugalmas cégek is. Csak valahogy a párosítással kellene többet törődni… Manapság a fiatal, pályakezdő generáció már teljesen más életszemlélettel, tudással és felkészültséggel kerül a munkaerőpiacra. Olyan kompetenciáik vannak, amiket még nem is mérünk, pedig a jövő egyik mozgatórugója. A magam negyvenhárom évével én nem érzem magam idősnek, mégsem éreztem komfortosan magam az első videokonferenciám alkalmával. Ez egy mai huszonévesnek csak egy fokkal komolyabb kihívás, mint a barátnőjével Skype-olni egyet délután. És ez így van jól.

Akkor a konzervatív értékeket felejtsük is el a munka világában?

Elfelejteni nem biztos, hogy kell, de haladni kell a korral. Ha ezt tesszük, sok olyan konzervatív tudás egyszerűen kikopik, amire nincs szükség. Húsz évvel ezelőtt még faxoltunk, ma már emaileket írunk, és közös meghajtón, közös dokumentumba dolgozunk. Visszasírjuk még a faxot?

Hát… én már biztosan nem. De sokaknak nehezen megy a változás. Legyen akár munkaadó, vagy munkavállaló.

Igen, ebben igaza van. Az emberek nehezen változtatnak. De ha csak az árral úszunk, akkor is változunk ám… csak a változás üteme lassabb.

Ha a fenti témák valamelyikében többre kíváncsi, vagy más jellegű szakmai kérdése van, állunk rendelkezésére az alábbi elérhetőségeken. Várjuk megkeresését!