Szerző: Berta László
Megjelent: 7 éve

Kamionos love story

Király István 66 éves, 8 éve nyugdíjas, kijönne a nyugdíjból, de miután a saját lakását már bedöntötte a devizahitel miatt, beszállt a lánya lakáshitelének törlesztésébe. István dolgozik, amikor tud, de az elmúlt 5 hónapban otthon ült, ezért az egyik állásportálon hirdetést adott fel a feleségével: "Négy kézzel" címen. Három hete ismét munkába álltak, 19 nap alatt 12 ezer kilométer tettek meg, amikor az üzenetüket olvasom, lassan készen lesznek a lerakással, reggel felraknak Linz mellett és indulnak. Szombaton már Londonban a Temze partján hétvégéznek.


- Az úton járók által használt nemzetközi török alapszókincs megvan. Az iraki-iráni háború idején öt éven át jártam Törökországon keresztül. Amikor a perzsa határőr meglátta az iráni vízumom, azonnal széttépte vagy a szemetesbe hajította azzal az indokkal, hogy biztosan iraki kém vagyok. Volt, hogy 4-5 útlevelet csináltattam évente - így emlékszik vissza Király István a '80-as évek jelentős eseményeire, amikor a Hungarocamion kötelékében nyomta a kilométereket. Ennek nemrég ismét hasznát vette, amikor egy osztrák cég török tulajdonosa a "szálem alejkum" - "alejkum szálem" köszöntés után fantáziát látott abban, hogy alkalmazza, de a személyes találkozást követő telefonbeszélgetéseik már nem sikerültek jól. Az osztrák német nyelv megértésével már nem tudott megbirkózni. Németnyelv-tudása a társalgásitól messze van, ami tárgyalás esetén gondot okoz - ezúttal egy megbízás bánta -, de István szerint a kamionvezetés során nem jelent hátrányt. SMS-ben megkapja a GPS koordinátákat, nem kell utcanevekkel szórakozni és sokat beszélgetni.

Aztán megegyeztek egy cseh fuvarozó céggel, aminek rossz vége lett. A tulaj nem fizette ki Zsuzsa utolsó havi bérét, ezer eurót. István felesége, Kuthy Zsuzsa úgy kerül a képbe, hogy megismerkedésük után, 60 évesen letette a kamionvezetői vizsgát. Ennek eredménye, hogy négy kézzel vezetnek, azaz váltják egymást a kamion kormánya mögött, és egyetlen percet sem töltenek külön. - Első közös utunkon Zsuzsa friss jogsival vezetett át az Appennineken. Míg ő a 40 tonna gördülő súlyt kezelte, én mertem aludni, mert tudtam, hogy nem lehet előzni a 30 kilométer hosszú lejtőn. Négy kézzel havi 18 ezer kilométert vezetünk, ami annyi, mintha kilencszázszor tennénk meg a Budapest-Szeged távolságot - mondta el István.

Szerencsére rendszeresen dokumentálják közös útjaiakat. Zsuzsa első téli vezetése a szerpentinen nem volt gyerekjáték, miközben István a jobb elsőn röhögcsél, a klipet felejthetetlenné teszi a Neoton Família "Ragyogó hó" című száma.

A cseh nyelvű munkaszerződés aláírása előtt nem láttak semmilyen fordítást. A magyar tolmács szavaiból nem derült kit, hogy próbaidőre vették fel őket, és Zsuzsa nem kap fizetést. Ráadásul teljesítménybért tartalmazott a kontraktus, tehát a megtett kilométerek számítottak, amit a sofőrök túlhajtása miatt tiltanak a nemzetközi előírások. (30 órából 21-et lehet dolgozni.) Természetesen erről sem tájékoztatták őket. Zsuzsa szerint a teljes szerződés magyar nyelvű leiratát kellett volna kérniük, így elkerülhették volna az átverést.

Istvánnak magyar munkáltatókkal nem volt dolga mostanában, korábbi tapasztalatai szerint és kollégái elmondása alapján nem hiányolja ezt: - 3-400 ezer forintot lehet keresni havonta ezzel a munkával. Ha magyar kéz van benne, akkor a felét. A magyar lehúzza a magyart - mondta.

A kamionos love story zenés gyöngyszemei közül a top Zsuzsa fergeteges tánca az Y Viva Espana című számra, és az sem rossz, amikor István a Stonehenge-nél külön köröket futott az útlezárások miatt, hogy odajusson.

Pilla jelenti

Kuthy Zsuzsa harminchat éven át taxisofőr volt a fővárosban. Ismeri a szakma minden kisebb nagyobb trükkjét és buktatóját. 2011-ben találkozott Istvánnal, és miután megtapasztalta, milyen távkapcsolatban élni, elhatározta, hogy követi férjét, ezért letette a kamionvezetői vizsgát. Azóta bejárták Dél- és Észak-Európát, voltak Nagy-Britanniában, Törökországban. Keményen meg kellett küzdenie a kezdetekkor, de mint írja, jobb volt bejárnia csodálatos tájakat, mint a taxizás lehetetlenné válása után várni a munkanélküli segélyre. Több ezer kilométeres szakaszokat maga mögött hagyva, kevés pihenőidejében "Pilla" jelenti a kamionból címmel könyvet írt élete nagy kalandjáról. Az úti naplóból idézünk néhány részletet.


A hétköznapok valósága

Milyen a hétköznap és a hétvégi pihenés, hol fürdünk, mit főzünk, és hogy telnek a "szürke" napok? Egy hétköznap, a maga nyers valóságában:

2012. szeptember 05., csütörtök

Éjjel 1 óra körül érkeztünk Ibbenbürenbe, hat tonna olasz cipővel. A rakomány könnyű volt, vezetni is könnyű volt, nem dicsekvésből mondom (dehogynem), de majdnem végig én vezettem az osztrák határtól idáig, kivéve a kötelező 45 perces vezetési szüneteket, azaz a kötelező pihenőidőt.

Éjjel egy órakor megérkeztünk, leparkoltunk a folyóparton (Elba) és csicsíja-babája, reggel fél 8-ig.

Hát igen. Nappal a cégeknél állunk, várunk, rakodunk, vámoltatunk stb. Éjjel utazunk. Hogy mikor alszunk? Hát általában a hét végén, de akkor 16-18 órákat. Meg természetesen akkor, amikor a másik vezet.

Igen, kihagytam egy nagyon fontos dolgot: a fürdést. Hát itt nincs wellness, meg habfürdő. Itt a gépkocsivezetőknek fenntartott zuhanyozó áll rendelkezésünkre. Igaz, még Olaszországban volt egy újításunk: István felszerelt egy 25 literes kannát a platón, közvetlenül a ponyva alá, jó magasra. A kannában lévő víz úgy felforrósodott, hogy amikor megnyitottam a kis leeresztő csapot, valódi "forró fürdőt" vehettem.
Sajnos ez a "happy" nem tartott sokáig, megpakolták áruval a kocsit a tetejéig, és le kellett szerelni a zuhanyozót.

Telefonom ébreszt. Kellemes zenével, de ez engem nem hat meg, tudnék még aludni. Tudtam is! Arra ébredtem, hogy Istvánom kinyitja az ajtót, majd csendesen becsukja, hogy ne ő ébresszen, hanem az ajtó.

A pillepalackban kellemesen melegecske a víz, István férfiasan csutakolja magát a kamion mellett derékig, én a fülkében fogmosás, és "macskamosdás", de természetesen van nálam arclemosó tej, így nem fogok vizet "pocsékolni"....na ez is megvolt. Jön a kávézás reggeli szentsége, egy-egy lavórnyi mennyiség. Én megfejelem az enyémet rengeteg cukorral és tejjel, majd egymás után két cigi, hogy tudjam, hol van a szám, olyannyira bamba vagyok még.

Fél órás vacakolás után elindulunk lerakni a cipőket - sajnos egy sem esett a raklapok alá vagy mellé, vagy bárhová, pedig szép olasz cipők voltak - és kész, ez a fuvar teljesítve.

11 óra, írunk a speditőrnek, hogy üres a kocsi, jöhet az új megbízás. Kellene valamit enni, ameddig van idő, mert ugye bármelyik percben jöhet az új cím. Ameddig István azon tűnődik, hogy mit is vegyen ki a hűtőből, addig én beágyazom a felső ágyat - az az enyém természetesen, 90 cm széles és 2,30 cm hosszú - és felcsatolom. Pillekönnyű, olajos teleszkóppal működik, és este egy háló is véd a leeséstől. Ezen már elgondolkodtam: engem véd a leeséstől, vagy Istvánt a ráeséstől?
Fent egyébként külön lámpám is van, és aranyos kis rekeszek körbe-körbe az ágyam oldalánál és mentén, a kamionozáshoz nélkülözhetetlen kellékeknek, mint például tükör, rúzs, fésű, hajcsatok.

Istvánom közben megreggelizett, kiküldöm a kocsiból, ki kell takarítani a fülkét. Egyszerű, egy sűrített levegővel működő pisztolyszerű szerkezet kifújja a port. Utána persze áttörlöm a műszerfalat és az ablakokat, tükröket. Az alsó ágy már előtte rendbe téve, ez István feladata, elvégre az ő ágya.

Még mindig váruk, nincs semmi más dolgunk, még nincs új feladat. Nos, addig bevásárlás, irány a Lidl. Mi is kellene? Kávé, cukor, tej, kenyér és paradicsom és persze epres csoki nekem és gyümölcsös joghurt, az is nekem, ja és fagyi ugyan kinek? Frikadelle, citromos nápolyi és croissant Istvánnak.

Elterveztük, hogy max. 20 eurót költünk, sikerült majdnem 50-et. Még mindig várunk, még mindig nincs meg az új megbízás, pedig már 13 óra van. Nos, akkor főzzünk egy otthoni lecsót kolbásszal és tojással.

Egy óra múlva már el is volt mosogatva. Hoztunk egy közepes műanyag tálat, abban elfér a teljes "konyha" lábossal, kanállal, villával és fűszerekkel együtt. A kocsin kívül a gázpalackkal együtt, az ún. "palettatartóban" utazik a konyhánk.

Közben megjön az új feladat, az új cím. Indulnánk is, de eszembe jut, hogy ki kellene valahogy mosni. Előveszem tehát a legmodernebb felültöltős kamionos mosógépemet, bele a szennyes, a víz, a folyékony Ariel és mehetünk.

(...)

A hét vége a kamionban mindig szabad. Ki kell venni 45 óra pihenőidőt. Ilyenkor beszélek a családdal, a fiammal skyp-on. Látom, hogy jól van. Néha megnyugszom, néha még jobban aggódom. De nemsokára újra látom. Még három hét és újra otthon leszünk. Tíz napig. Utána újra vár minket az ÚT.

Norvég szállítmány

Csipog a nyavalyás telefon, értesítés: felrakás itt és itt, lerakás Bréma. Oké! Az áruról egy szó se. Mi a fene lehet? Megindult a fantáziám, biztosan valami nagyon fontos és titkos dolog, amit ugye nem lehet akárkikre rábízni, mindketten eléggé megbízhatóak vagyunk, gondolom, utánunk is érdeklődtek stb.


A felrakót aztán elértük. Bár sose találtuk volna meg! Mit gondolnak mit találtunk? Egy hulladéklerakó telepet. Azt hittem, a guta üt meg! Ezért kínlódtam, szenvedtem, tanultam a kamionozás elméleti gyötrelmeit - a gyakorlatról már nem is beszélgetve, milyen gyötrelmes sokszor -, hogy kukás kocsi legyen Ginából, egy olasz származású kisasszonyból? Még kisasszony, csak nyolcvanezer kilométert tett meg.

Mit nekem egy kamion

Mint könyvecském elején írtam, közel 40 éves gépkocsivezetői múlttal szálltam ki a taxi volánja mögül, és ültem át a kamionba. Nagy elánnal és oltári önbizalommal ("mit nekem egy kamion") rengeteg kíváncsisággal és várakozással néztem a dolgok elé. Aztán jöttek a "pofonok" egymás után, és bizony volt, amikor legszívesebben hagytam volna az egészet a fenébe, na de hát a "csak azért is megmutatom mindenkinek" erősebb volt, Ő nyert.

Az első három hónap maga volt a szenvedés. Nem ismertem semmit, nem értettem semmit és nem fogtam fel szinte semmit. Negyed évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy autópályán, nappal, normális, azaz száraz útviszonyok mellett úgy vigyem - kamionos nyelven "toljam" - a kamiont, mint a Nagyok. Három hónap után nem jelentett végre problémát egy előzés, a konvojozás, egy meredek emelkedő megrakva, vagy egy majdnem tökéletesnek mondható leereszkedés a lejtőn. Sírva nem fakadtam soha - nem természetem, az nem segít - de volt egy pár majdnem könnyes percem.

Hála Istvánomnak, sok-sok mindenen átsegített, és ami fontos: okosan nevelt és tanított. Most ott tartok, hogy kb. az egyharmadát tudom annak, amit egy jó kamionosnak tudnia kell. Tudom, ez édeskevés. István azt mondja, két év kell ahhoz, hogy bárkiből viszonylag jó kamionsofőr legyen.
  • 2020.08.30Sämling Solution most induló online nyílt képzései! Összes képzésünk elérhető online, professzionális csapatunk profi megoldásokkal a megszokott színvonalon a következő képzéseket ajánlja figyelmébe: Virtuális csapatok menedzselése, Practical Task&Project menedzsment, Hogyan oktassunk online, Kreatív problémamegoldás, Megtartó erőim a változó időkben, Reziliencia,Virtuális interjútechnika Részletek Jegyek
  • 2020.10.06Vigyázz, jönnek az ellenőrök! Az ellenőrzésektől mindenki tart. Sok esetben azonban nem könnyű magunkat kiismerni a jogszabályok és az ellenőrzési folyamatok útvesztőjében. Ebben az eligazodásban szeretnénk segíteni olyan szakértőkkel, akik az ellenőrzések napi gyakorlatára látnak rá. Részletek Jegyek
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Minden századik foglalkoztatott fodrász vagy kozmetikus

Magyarországon az összes foglalkoztatott csaknem egy százaléka, több mint 43 ezer ember dolgozik fodrászként, kozmetikusként az Eurostat szerint. Az... Teljes cikk

A rendezvényiparban dolgozók a járvány után sem lélegezhetnek fel

A koronavírus-járvány talán a rendezvényiparban okozta a legnagyobb károkat. A legrosszabb helyzetben a rendezvényszervező ügynökségek munkatársai... Teljes cikk

Taxisok a mélyponton: a 7 ezer budapesti sofőr harmada dolgozik

Országszerte 80-90 százalékkal esett vissza a taxisok fuvarjainak száma, Budapesten a 7 ezer sofőr csak mintegy harmada dolgozik. A turisták elmaradása... Teljes cikk