Jogszerű a szünet ledolgoztatása, és jár pótlék a munkaidőn kívüli készenlétért?

Diákot rendelhet pár napra, hétre, de akár hónapokra is. Így annyi költsége merül fel, amennyit a feladat ellátása valóban megkíván.
DIÁKMUNKA - Mire jó? Megéri? Biztonságos? Kényelmes?

Dilemmák a diákmunkával kapcsolatban

munkaközi szünet főszabály szerint nem számít bele a munkaidőbe, kivéve a készenléti jellegű munkaköröket (Mt. 86. § (3) a)). Ha a beosztás szerinti napi munkaidő meghaladja a hat órát, húsz perc, ha a kilenc órát, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani (Mt. 103. § (1) a)-b)). A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni (Mt. 103. § (4)).

Az egyenlő bánásmód követelményét be kell tartani. A beosztás szerinti napi munkaidején kívül a munkavállaló rendelkezésre állásra kötelezhető (Mt. 110. § (1)). A rendelkezésre állás során a munkavállaló köteles munkára képes állapotát megőrizni és a munkáltató utasítása szerint munkát végezni (Mt. 110. § (3)). Amennyiben a munkáltató meghatározza a rendelkezésre állás helyét, az ügyeletnek, egyébként készenlétnek minősül (Mt. 110. § (4)). Az ügyelet tartama rendkívüli munkaidőnek számít (Mt. 107. § d)). Készenlét esetén húsz, ügyelet esetén negyven százalék bérpótlék jár (Mt. 144. § (1)). Ha ügyelet alatt munkavégzés is történik, a 139-143. § szerinti bérpótlék jár (Mt. 144. § (2)). Ha a munkavégzés tartama nem mérhető, ötven százalék bérpótlék jár (Mt. 144. § (3)). A rendkívüli munkaidőt a munkavállaló kérése esetén írásban kell elrendelni (Mt. 108. § (1)).

A munkaközi szünet "ledolgoztatása" a jogszabály alapján nem értelmezhető, mivel a szünet definíció szerint nem munkaidő. Ha a munkavállaló a szünet ideje alatt munkát végez, az rendkívüli munkaidőnek minősülhet. Az eltérő szabályok megállapítása munkakörök szerint csak a munkavállaló javára lehetséges, figyelemmel az egyenlő bánásmód elvére. A "középvezető" pozíció nem feltétlenül azonos a Munka Törvénykönyvében meghatározott "vezető állású munkavállaló" fogalmával, amelyre speciális szabályok vonatkoznak (Mt. 208. § (1)-(2)), a középvezető fogalmát az Mt. ugyanis nem ismeri, ez egy belső struktúra része lehet. A vezető állású munkavállaló esetében az alapbér mértéke is döntő lehet (Mt. 208. § (2)).

Egy adott munkáltatónál a napi munkaközi szünet ledolgoztatása, valamint a munkakörök közötti eltérő "ledolgozási kötelezettség" megállapítása a munkavállalók hátrányára jogszerűtlen. A munkaidőn kívüli értesítési és intézkedési kötelezettség (azaz rendelkezésre állás és munkavégzés) esetén a középvezetőnek bérpótlék, illetve rendkívüli munkaidőre járó díjazás jár.