Kik a legmobilisabb munkavállalók?

A "nem"-ek háttere

A legtöbb jelöltet, kortól, nemtől függetlenül az ismerős közeg, környezet, a család és ismerősök közelsége tartja vissza attól, hogy elhagyja lakhelyét, még akár akkor is, ha az ország, álláskeresés szempontjából kevésbé népszerű vidékein is lakik, vagy épp hosszú ideje álláskereső, esetleg pályakezdő. Ha még kisebb, iskoláskorú gyermeke/házastársa is van a jelöltnek, akkor még nehezebb a helyzet, hiszen albérletbe nem akar menni, nem szeretne sokat ingázni, sok időt akar a családjával tölteni, és a komplett, családi költözést sem meri vállalni, mert fél kiszakítani gyerekét/párját az ismerős közegből, tart tőle, hogy esetleg máshol nem talál olyan kiváló tanintézményt/munkahelyet.

Mindannyian jól tudjuk, hogy hazánk nagyon Budapest-központú, a legtöbb gazdasági szervezet a főváros és annak környékén található. Sok álláskereső azt gondolja, hogy itt van igazán jó szakmai és karrierlehetősége, és ezzel egyetemben úgy vélik, hogy csak itt kereshetnek jól. Tény és való, hogy a fővárosban és környékén jellemzően kedvezőbbek a kereseti lehetőségek, de sokan nem gondolnak bele, hogy Budapesten nemcsak a fizetések, de az egyéb költségek (pl. albérlet, közlekedés, stb.) is jóval magasabbak, mint vidéken. Ezért is könnyebb olyan helyekre toborozni, ahol elmondható, hogy pl. a cég egy nagy ipari parkban található, ahol még rengeteg további lehetőség vár a jelöltre.

Ha a bér és juttatások nem túl kiemelkedőek és szakmailag sem nyújt túl nagy kihívást, akkor kevésbé különleges pozíciók esetén sem könnyű mozgásra bírni a jelölteket, hisz nem egyszer kapjuk azt a visszautasítást pl. hogy "minőségbiztosítási mérnök bárhol lehetek".

Gyakran az ingázást sem vállalják, mely nem egyszer annak tudható be, hogy az illető át sem gondolja a lehetőséget. Pl. rendszeresen toborzunk egy Pest megyei, jó nevű multinacionális cégnek, ahová autóval és vonattal egyaránt könnyen és gyorsan el lehet jutni, de a gondolat, hogy az már nem Budapest, elrémiszti a jelöltek nagy részét, hiába hívjuk fel rá a figyelmüket, hogy gyakran Budapesten belül kétszer, háromszor ennyi időt utazunk...

A legmobilisabbak

A legkönnyebben mozdítható jelöltek általában a pályakezdők, akiknek még nincs saját családjuk, mely helyhez kötné őket, akik esetleg szeretnének világot látni, akik tapasztalat hiányában még nem igazán válogathatnak. Szintén elég mobilisnak tűnnek az elkeseredettebb, régóta állást kereső, vagy valamiért hátrányban lévő (pl. nyelvtudás nélküli kvalifikált szakember) jelöltek, és azok a még aktívan dolgozó, de valamivel idősebb pályázók, akiknek a gyerekei már kirepültek a családi fészekből.

Tapasztalataink szerint a kékgalléros pozíciók esetében szintén nagyobb költözési hajlandóság figyelhető meg, de vezetői pozíciókra hasonlóan könnyű olyan jelölteket találni, akik vállalják a költözést/ingázást. Speciálisabb, speciális tudást igénylő munkakörök esetében szintén jellemzően könnyebb a feladat, két fő okból: különlegességük miatt ezeket általában jól megfizetik, tehát már a maga a bér is csábító, ráadásul a jelöltek is tudják, hogy nem találnak akárhol ilyen állást (minőségbiztosítási mérnök ellentéte), így áldozatokat kell hozniuk a karrier oltárán.

Azok (akár nők, akár férfiak) általában mobilisabbak, akiknek párja is hasonló életmódot folytat. Az olyan pozíció esetében, ahol nem kell mindennap bejárni az irodába, szintén könnyebb ingázásra sarkallni a jelölteket. Az ország nyugati régióiba szintén egyszerűbb feladat munkaerőt találni, mint a keleti felébe.

Vidéken dolgozó HR-esként bizonyára Ön is találkozott a fent felsorolt problémákkal. Ne hagyja ki cikksorozatunk következő számát sem, melyben azzal fogunk foglalkozni, hogy melyek azok a vonzó pontok, amelyekkel mégiscsak a cégünkhöz lehet csábítani a kívánt munkatársat.

Horváth Eszter HR tanácsadó
Engineering Csoport
TESK Tanácsadó KFt.