Kiküldetés

A 96/71/EK irányelv 1. cikk (3) bekezdése a) pontjában meghatározott eset leglényegesebb fogalmi elemeiből kiindulva került szabályozásra a kiküldetés fogalma. Az Mt. 105. §-ában található, kiküldetésre vonatkozó általános szabályok meghatározása és alkalmazása során nincs jelentősége annak, hogy a kiküldetésre belföldön, vagy külföldön kerül sor. A kiküldetés fogalmának meghatározó elemei a következők: a kiküldetésre a munkáltató gazdasági érdeke alapján kerül sor; a kiküldetés alatt a munkavállaló a szokásos munkavégzési helyén kívül végzi a munkáját; a kiküldetés tartama ideiglenes; a munkavállaló ezen időtartam alatt is a munkáltató irányítása és utasításai lapján végzi a munkáját. Nem minősül kiküldetésnek, ha a munkavállaló a munkáját - a munka természetéből eredően - szokásosan telephelyen kívül végzi. Változó munkahely esetén szokásos munkahelynek a munkáltató azon telephelye minősül, amelyen a munkavállaló munkáját a munkáltató beosztása alapján végzi.

Az új szabályozás a szokásos munkahelyen kívüli munkavégzés esetén a terhes, illetve kisgyermekes nők védelmére vonatkozó szabályokat családvédelmi szempontok miatt megfelelően kiterjeszti a gyermekét egyedül nevelő férfi munkavállalóra is. Ha a munkavállaló a kiküldetés során, részben vagy egészben, munkakörébe nem tarozó feladatokat lát el, a munkavállalónak járó munkabér megállapítása tekintetében az átirányítás esetén irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A kiküldetés elrendelésére és időtartamára alkalmazni kell az átirányításra vonatkozó, az Mt. 83/A. §-ának (2) és (3) bekezdésében rögzített szabályokat is. Az Mt. 83/A. § (4) bekezdése alapján, egy naptári éven belül az átirányítás, a kiküldetés a kirendelés, illetve az Mt. 150. §-ának (1) bekezdésén alapuló intézkedések időtartamát össze kell számítani és ezek együttes időtartama kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a száztíz munkanapot nem haladhatja meg.

Az új szabály a belföldi kiküldetés során felmerülő utazási idő definiálásával és díjazásának előírásával a gyakorlat által felvetett szabályozási igénynek tesz eleget. Belföldi kiküldetés esetén, ha az utazási idő a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkaidőn kívül esetik és a két órát eléri, az ezt meghaladó idő díjazására - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a készlét díjazására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Utazási időnek minősül személygépkocsival történő utazás esetén annak indulásától a megérkezéséig eltelt idő; tömegközlekedései eszközzel történő utazás esetén annak indulásától a megérkezéséig tartó, valamint az átszállással töltött idő; a tömegközlekedési eszköz megérkezésétől a tömegközlekedési eszköz indulásáig eltelt idő.
A kiküldetés esetén járó, jogszabály által meghatározott költségtérítésen felül a munkáltató köteles a munkavállaló számára megfizetni a kiküldetés során felmerülő szükséges és igazolt többletköltségeket.