Miért csökken a női vezetőkbe vetett bizalom?

Minden eddiginél több nő vezeti a világ legnagyobb vállalatait, de egy kutatás szerint a képviselet növekedésével párhuzamosan a női vezetőkbe vetett bizalom is csökkent – írja a BBC.

Novemberben a The Reykjavik Index for Leadership - egy olyan éves felmérés, amely összehasonlítja, hogyan ítélik meg a férfiakat és a nőket a vezetői pozíciókra való alkalmasságuk szempontjából - új adatai azt mutatták, hogy a női vezetőkbe vetett bizalom az elmúlt év során jelentősen csökkent. Ez az első csökkenés ebben a mutatóban azóta, hogy a Kantar Public nevű vállalkozás 2018-ban elkezdte az adatgyűjtést.

A G7-országok - köztük Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok - körében a válaszadók kevesebb mint fele (47%) nyilatkozott úgy, hogy "nagyon jól érzi magát", ha egy nő az országukban egy nagyvállalat vezérigazgatója, szemben az egy évvel korábbi 54%-kal. A férfiak lényegesen nagyobb valószínűséggel bíráltak egy női vezetőt, mint a nők, ésminden tizedik válaszadó azt mondta, hogy kifejezetten rosszul érezné magát egy női vezérigazgatóval.

A női politikai vezetőkkel kapcsolatos kérdésekre adott válaszok hasonló mintát követtek: a G7-ek körében a megkérdezettek mindössze 45%-a mondta azt, hogy "nagyon jól érezné magát", ha nő állna a kormánya élén, szemben a 2021-es 52%-kal.

Bár sokan elkeseredettek, a vezetéssel és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakértőket nem lepik meg a kutatási eredmények, és különböző elméleteik vannak arról, hogy miért csökkent a női vezetőkbe vetett bizalom. Ugyanakkor mindannyian figyelmeztetnek arra, hogy a bizalmi szakadék csökkentése kulcsfontosságú a vállalatok és intézmények minden szintjét átható előítéletek felszámolásához. 

Hagyományos status quo

A női vezérigazgatókba vetett bizalom csökkenésének magyarázatai eltérőek, de vannak közös pontok. Egyes szakértők szerint az intézményi nőgyűlölet és a nemek közötti előítéletesség a közelmúltban kialakult politikai helyzet és a világjárvány miatt egyaránt felerősödött.

Danna Greenberg, az amerikai Massachusettsben található Babson College szervezeti viselkedés professzora úgy véli, hogy a nők kilépése a fizetett munkaerőpiacról és a járványhelyzet alatt a gyermekgondozás és más házimunkák jelentős részének átvétele megerősítette a nők munkahelyi és otthoni szerepéhez kapcsolódó régi, hagyományos felfogást. Greenberg úgy véli, hogy ez visszahatott, és "a nőkkel szembeni előítéleteket társadalmilag elfogadhatóbbá tette".

Kiemeli továbbá az emberek természetes hajlamát arra, hogy az ismerős dolgokat részesítik előnyben, ezt a jelenséget a pszichológusok puszta expozíciós hatásnak vagy az ismerősség elvének nevezik, amely válság vagy bizonytalanság idején még hangsúlyosabbá válhat. "Lehet, hogy a gazdasági recesszió időszakába lépünk, és ez a félelem időszakát jelenti" - mondja. "A félelem arra sarkall bennünket, hogy arra mozduljunk, amit hagyományosan biztonságosnak és biztosnak tanítottak nekünk. És amikor a vezetésről van szó, ez sajnos még mindig azt jelenti, hogy a férfiaké a főszerep".

A Kantar Public több mint 14 000 ember körében végzett felmérésének globális adatai - amelyeket a Reykjavík Global Forum éves konferenciájával és a Women Political Leaders hálózattal együttműködve állítottak össze - valóban azt mutatják, hogy a női vezetőkbe vetett bizalom szintje nagyjából követi a főbb globális tőzsdeindexek pályáját az elmúlt néhány évben, és a női vezetőkbe vetett bizalom is visszaesett.

Egyes országokban a szakértők szerint politikai okai is lehetnek annak, hogy a női vezetőkkel szembeni attitűdök megváltoznak. "Ha országos szintű konzultációt folytatunk arról, hogy a nőknek egyáltalán megengedjük-e, hogy maguk döntsenek a saját egészségügyi ellátásukról, akkor mit várunk?" – tette fel a kérdést Michelle Harrison, a Kantar Public globális vezérigazgatója, utalva az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 2022. júniusi, a Roe kontra Wade ügyet hatályon kívül helyező döntésére.

Ha egy befolyásos vezető egy bizonyos módon viselkedik, szintén egy bizonyos viselkedés implicit jóváhagyásának tekinthető - mondja Greenberg. Donald Trump volt amerikai elnöknek a nőkkel kapcsolatos megjegyzései és a nőkkel szembeni viselkedése a hivatali ideje alatt például a szexizmus normalizálását szolgálhatta. Ez egy olyan tényező, amelyet a közösségi médiában tapasztalható trendek potenciálisan súlyosbítottak. A kutatások azt mutatják, hogy az elmúlt öt évben ugrásszerűen megnőtt az interneten megjelenő erőszakos nőgyűlöletre való utalások száma.

A nőgyűlölő vagy a nők elleni erőszakra buzdító online tartalmak túlsúlya közvetlenül a szexizmus kultúrájához vezetett a mindennapi életben - írta Laura Bates brit író és kutató a 2020-ban megjelent Men who Hate Women című könyvében. Ez a nőkre nézve valós következményekkel jár; egy 2021-es, az amerikai katonai közösségre összpontosító tanulmányban Kyleann Hunter és Emma Jouenne akadémikusok megállapították, hogy a közösségi média nagymértékben felelős a téves információk terjesztéséért azzal kapcsolatban, hogy a nők képesek-e megfelelni a harci fegyveres szerepekre vonatkozó fizikai követelményeknek, valamint hogy a nők milyen negatív hatással bírnak ezeknek az egységeknek a hatékonyságára.

A félelem arra sarkall bennünket, hogy arra mozduljunk, amit hagyományosan biztonságosnak és biztosnak tanítottak nekünk. Amikor a vezetésről van szó, ez sajnos még mindig azt jelenti, hogy a férfiaké a főszerep - írja Danna Greenberg

Julie Castro Abrams, a How Women Lead, egy több mint 13 000 nőt tömörítő amerikai szervezet vezérigazgatója és elnöke, szerint egy másik tényező, hogy a társadalom miként reagál a női vezetőkre. "Szeretjük a nőket elítélni. Ez a kultúránk része" - mondja. "Amikor több nő kerül a vezetésbe, ez a viselkedés kezd kiütközni, mert egy nő a vezetésben felborítja azt az elfogadott narratívát, amelyet mindannyian megtanultunk... Az emberek szeretik látni a nők kudarcát, mert egy nő sikere nem illik bele abba a narratívába, amelyet mindannyiunknak tanítottak."

Mint Castro kifejtette, amikor egy magasan jegyzett nőről úgy vélik, hogy kudarcot vallott, gyakran mutogatnak rá, mint arra az okra, amiért a nőknek nem szabadna vezetői pozícióban lenniük. Amikor Hillary Clinton elvesztette az elnökválasztást Donald Trumppal szemben, számos médium feltette a kérdést, hogy Amerika valóban készen áll-e egy női elnökre. Az amerikai Rockefeller Alapítvány, egy emberbaráti kutatószervezet egyik 2016-os tanulmánya kimutatta, hogy amikor egy női vezérigazgató cége bajban van, a média sokkal nagyobb valószínűséggel őt hibáztatja a probléma forrásaként, mint ha egy férfi vezérigazgató cége kerül nehéz helyzetbe.

Ahogy egyre több nő emelkedik fel a ranglétrán, a szakértők szerint ésszerű, hogy több kritika éri őket személyes hiányosságaik miatt - gondoljunk csak a kegyvesztett Theranos-alapító Elizabeth Holmes körül kialakult robbanásszerű hírverésre, akit nemrég börtönbe zártak, mert félrevezette a nyilvánosságot a vérvizsgálati technológiájának hatékonyságával kapcsolatban.

Amikor egy nagy hírű nőről úgy vélik, hogy kudarcot vallott, gyakran hivatkoznak rá, mint arra, hogy miért nem kellene nőknek vezetői pozíciókban lenniük.

A kutatások azt is kimutatták, hogy a nőket nagyobb valószínűséggel választják vezető vállalati pozíciókra, amikor egy vállalat nehéz helyzetben van, vagy amikor a kudarc kockázata különösen nagy. Októberben a Bed Bath & Beyond női vezérigazgatót nevezett ki a részvényárfolyam zuhanása közepette. Karen Bass nemrég lett Los Angeles polgármestere, miközben a város brutális hajléktalanválsággal és korrupcióval küzd. Minden egyes kudarc potenciálisan tovább csorbítja a női vezetőkbe vetett bizalmat.

Kevés ok az optimizmusra

A nemek közötti előítéletek sok kultúrában és munkahelyen mélyen gyökereznek, ezért rendkívül makacsul tartják magukat, ami azt jelenti, hogy nem fognak megszűnni egyhamar. Figyelembe véve azonban a nők képviseletének lassú, de folyamatos növekedését a vállalatvezetésben, ésszerű lenne feltételezni, hogy a női vezetőkbe vetett bizalom megbízhatóan tükrözi ezt a fokozatos, de tagadhatatlan tendenciát.

A legfrissebb adatok ezért különösen lehangolóak - mondja Michelle Harrison, a Kantar Public munkatársa. "Nagyon nehezen találok okot az optimizmusra" - mondja.

Mások egyetértenek abban,hogy túl korai lenne megmondani, hogy ez a fejlődés átmeneti visszahatását jelenti-e - két lépés előre, egy lépés hátra - vagy a nemek közötti egyenlőség felé korábban elért eredmények tartósabb visszafordítását. A szakértők szerint a politikai helyzet, a gazdaság és a társadalmi tényezők alakulása fogja meghatározni a bizalom alakulását az elkövetkező években.

BBC

fotó: unsplash