Min spóroljon a munkáltató?

Sok start-up indul kis lakásirodákból, ahol billegő bútorokon dolgoztak és minimálbér-szerű konstrukciókkal fizették a munkavállalóikat. Erre még talán sokan azt is mondják, hogy helyénvaló, hiszen induláskor kevés a pénz. A jó minőségű infokommunikációs eszközökre pedig mindenféle profilú vállalkozásnak sokkal inkább szüksége van, mint bőrfotelekre. Csak a következő növekedési lépésben derül ki, hogy melyik az a vállalkozás, amelyet a vezetői és a munkavállalói az "egekbe" emelnek, és melyek azok, ahol a hosszú vegetálást felszámolás követi. Ebben a növekedési szegmensben érdekes követni, hogy melyik cég milyen megtakarítási politikát követ, és milyen lehetőségekkel nézhet szembe.

Ezen a területen is tapasztalhatjuk a végleteket. Ismerünk régen a piacon lévő, jó nevű személyzeti tanácsadót, ahol a takarítás költségével spórol az ügyvezető, és ezért minden pénteken délben bezárnak, és háromig takarítanak a többmilliós üzletet hozó, vagy azt bonyolító tanácsadók. Van olyan jogi tanácsadással foglalkozó vállalkozás, ahol még a bonyolultabb feladatokra is csak szakvizsga előtt álló jogászokat vesznek fel, minimálbéréért. Ők a mély vízbe kerülve megoldják ugyan a problémákat, de - mivel nagyon alacsony a bérük -, amint megszerzik a szakvizsgát, a tudással, kapcsolatokkal gazdagodva tovább is állnak. A cég pedig kezdi ugyanazt, más emberekkel, évek óta - jó esetben is csak - ugyanazon a színvonalon.

Költség-lefaragási lehetőségek

A hazai válság egy sor vállalkozást késztetett arra, hogy elkezdje lefaragni a költségeit. Azok a vállalkozások, amelyeknek korábban ezt nem kellett megtenniük, most már kénytelenek új, a munkavállalókat nem túlzott mértékben érintő, de a cég életébe jelentős megtakarítást hozó megoldásokat keresni. Ez a jelenség egészen váratlan következményekhez vezetett. Példának okáért a kkv-k szintjén új piacot nyitott a specialista, megtakarítási tanácsadók számára. Ma már sokan hirdetnek a neten különböző, megtakarítási konstrukciókat. Van, aki az időt tudja a szolgáltatásain keresztül az ügyfelei számára megspórolni egy soron kívüli orvosi vizsgálattal, ami - ha jó az időzítés-, tényleg egy vagyont megér.

Komoly spórolási potenciált rejt magában a közüzemi költségek csökkentése is. Nemcsak a munkatársak villany-fogyasztási szokásainak a megváltoztatására kell azonban gondolni, hanem arra is, hogy ma már a szabad piacon körül lehet nézni, hogy vajon a mi szolgáltatónk kínálja-e a legkedvezőbb konstrukciókat a gáz-, vagy az elektromos áram fogyasztására. Persze, lehet, hogy utána többet vesztünk a réven, mint amit megnyertünk a vámon, és a bonyolult váltási adminisztrációt egy csökkentett színvonalú szolgáltatás követ.

A beszerzések átvizsgálása szintén az a kör, amit mindenképp felül kell vizsgálni. Az irodaszereknél jó nevű, minőségi irodaszert biztosító vállalkozások ingyenes kiszállításokat és pár tízezer forintos egyszeri megrendelésnél is komoly bónuszt adnak, amit vissza kell forgatni a beszerzés újabb etapjába, és úgy már sokkal olcsóbb a következő számla.

A mobilszolgáltató-váltás, és a biztosítások megfelelőbb konstrukciókra cserélése is bevett lépés a költség-lefaragások esetében. Amire azonban vigyázni kell az, hogy pont ezek a szolgáltatók több évre "kötik be" magukhoz a megrendelőket, és ha valaki a szerződésben előre meghatározott időszak előtt mondja fel a megállapodást, akkor kiszámlázzák a piaci ár és a kedvezmény közti különbözetet.

Az üzemanyag-megtakarítás sok esetben csupán a lopások megakadályozását jelenti, de ha nagy a flotta, akkor tényleg érdemes a "kút-piacon" körülnézni, hátha olcsóbban adják az üzemanyagot más társaságok. Szerviznél pedig a kötelező szervizt érdemes másik szakszervizbe átvinni. Kisvárosokban ez nyilván nem működik, mert többet kellene autókázni ahhoz, hogy elérjük a következő nagyváros másik márkaszervizét, mint a megszokott állomásra begurulni.

Ahol még spórolási potenciál jelentkezhet, az az emberi erőforrás. Azoknál a vállalatoknál a legrosszabb a helyzet, ahol a dolgozók be sem akarnak menni, dolgozni. Még mindig gyakorlat a betegszabadság, vagy táppénz alatt végzett feketemunka. Sok, főleg vidéki gyártó cégnél egész sorok tűnnek el az adott területre jellemző kultúrnövény beérésekor. De, van olyan cég is, ahol a nagy terhelés miatt a dolgozók "kihullnak" a sorból. A legegyszerűbb akció ebben az esetben az otthonmaradottak ellenőrzése. Néhány eset napvilágra kerülése esetén ugrásszerűen nő a "meg-egészségesedés".

"Nem költök arra, ami nem ér annyit"

"Nincs általános recept arra, hogy melyik vállalkozásnak mi a legjobb, hiába is kérnének tőlem ilyet"- kezdte Bojár Gábor, a Graphisoft SE (Európai Részvénytársaság) magyarországi központú multinacionális szoftverfejlesztő cég alapítója, igazgatóságának elnöke a tapasztalatinak ez irányú megosztását. "Mindig a konkrét körülményektől függ, hogy min szabad és min nem szabad spórolni"- folytatta Bojár Gábor. Előállhat az a helyzet, amikor érdemes az irodabérleti díjon spórolni és a lehető legolcsóbb irodát kivenni, vagy lakásból dolgozni, és van az a szituáció is, amikor nem szabad ezt tenni, mert a magas szintű munkakörnyezet fontos a minőségi munkaerő vonzásában és megtartásában.

A juttatások terén is ugyanez a helyzet. A cégnél például mindenkinek ingyen van a kávé, a tea és a frissítő. Ezzel - a vezető emlékei szerint - egyszer éltek nagyon vissza, amikor kiderült, hogy a beszállító a kávébabot harmincszoros mennyiségben számlázza ki, és a cégnél pedig nem ellenőrizték a beszállítói számlát. Ezen akkor radikálisan változtattak, de az ingyenes kávéautomata szolgáltatásán nem. Hiszen "ez nem jelent nagy kiadást, ugyanakkor nagy a jó hangulatban megmutatkozó haszna" a juttatásnak.

A költségek négyféle területen merülhetnek fel a Graphisoftnál. A gyártásnál, amikor a szép dobozokat, csomagolóanyagokat készíttetik; a fejlesztésnél, ahol a szakemberek béréről és juttatásiról beszélhetünk; az értékesítésnél és a marketingnél; illetve felmerülnek még általános költségek is. Ebbe, az utolsó körbe tartozik például a papírfelhasználás. Ha a Graphisoft-nál ennek a felhasználására túlzottan fókuszálnának, az nem a megtakarításokat növelné jelentősen, hanem a hangulatot rontaná.

Ha csőd előtt áll egy vállalkozás, akkor mind a négy költségfajtát csökkenteni kell, "de ha növekedési pályán állunk, akkor is takarékoskodni kell"- mondta a vezető. De, azért nem nehéz maga a takarékoskodás egy akkora szervezetnél, mint a Graphisoft, mivel a vezetők igazi üzletemberek, akiknek "alapösztönük" ez a működésmód. Ez a takarékoskodás- Bojár Gábor szavaival - azt jelenti, hogy "nem költök arra, ami nem ér annyit". Ha pazarló egy szervezet, ha elkezd luxusra költeni, az nem szül jó vért, elkezdenek ugyanis "elkényelmesedni" a benne dolgozók, ami árt az eredményességnek.

Az embereket a piaci ár szerint kell megfizetni

A spórolás inkább egyfajta racionális döntést jelenti Bojár Gábor számára, amelynek során minden kiadást befektetésnek kell tekinteni, és az általa termelt haszonhoz kell hasonlítani. A cégnél számtalan olyan juttatás van, amely többet jelent egy, forintosított, hasonló értékű béremeléshez képest. Konkrét példaként említette Bojár Gábor azt, hogy kiszámolták, és lemérték, hogy mi ér a dolgozók számára többet: a páratlan munkakörülmények, vagy ennek a bérbe való beforgatása. A gyönyörű, zöld, Duna parti ipari park, amelyben a cég található, 15 Eurós négyzetméter-áron bérelhető. Vannak a városban sokkal olcsóbb irodaházak is, de az, hogy valaki ebben az extra környezetben dolgozhat, magasabb hasznossági értékkel bír, mintha a körülbelül bruttó 15 ezer forintos havi béremelést megkapná.

Az embereket Bojár Gábor a piaci viszonyoknak megfelelően megfizeti, ami azért van, mert ő sem a túl-, sem az alulfizetett emberekkel nem szeret együtt dolgozni. " Ha túlfizetünk valakit, az éppúgy frusztrációt kelt, és még a többiek körében is bérfeszültséget okoz"- állítja. A cégénél például béralku sincs, mert nem szeretnék, ha attól függne valakinek a jövedelme, hogyan képes alkudni. A felvételkor mindig megkérdezik, hogy ki-mennyit kér a munkájáért, de utána csak az kap ajánlatot, aki nem mond a meglévő kerettől nagyon eltérő összeget.

"A válságon az segít, ha van piac."

Bojár Gábor nemcsak a "céges" működése során figyel a kiadásaira. Odahaza is eloltja, és a családtagjaival is eloltatja a lámpát azokban a helyiségekben, amelyekben éppen nem tartózkodnak. A cégnél pedig- amennyiben Bojár Gábor mégis beruházott volna nem egyértelműen hasznos dolgokra- mindig dolgozott egy gazdasági vezető is, aki "minden fillért a fogához vert", és akár vele is konfrontálódott ez ügyben. Ő pedig minden esetben a sarkára állt vele szemben ott, ahol úgy érezte, hogy "most nem szabad spórolni". Ez a szereposztás nagyon jól működött a Graphisoftnál, hosszú időn keresztül.

A válság alatti működésről egyébként Bojár Gábornak az a véleménye, hogy egy működési költség van, amelyet ebben az esetben lehet, és kell is kurtítani. Ez pedig a marketing, és az értékesítés költsége. " Ez ugyanis ebben a helyzetben nem segít". Ami viszont segít, az a kutatás-fejlesztés területéről érkezik, ezért erre a tevékenységre még többet is kell költeni az addigiakhoz képest. Mire ugyanis a K+F hatása érezhető lesz, és új, jobb termékekkel léphet valaki a piacra, az körülbelül 4-5 évbe telik, és addigra a nagyobb gazdasági hullámvölgy talán el is vonul.

A hazai viszonyokat Bojár Gábor nem látja annyira rossznak, mint például az olaszországit, csak szerinte a gazdaságpolitika itthon nem segíti a kilábalást. " A legnagyobb kárt ott okozza a politika, hogy kiszámíthatatlan viszonyokat eredményez"- mondta végezetül a szakember a cégek életét körbeölelő gazdaságpolitika legmeghatározóbb hatótényezőjéről.