Minden élethelyzetben létezik kreativitás

Hogyan kapcsolódtok Ti személyesen a kreativitás, innováció témaköréhez?

Kiss Péter: Engem mindig beindítanak a jó ötletek. Valószínűleg azért kötöttem ki annak idején a médiában. Egyszerűen jobban működik a játékos, asszociatív agyam, mint a racionális. Amikor a coaching felé fordultam, és megalapítottam a RESTART-ot sok kérdést tettem fel magamnak. Ki vagyok én? Mi érdekel? Mitől leszek lelkes? Akkor ismertem fel, hogy akkor működöm jól, akkor érzem jól magam, amikor sematikus megoldások helyett valami újat kell kitalálni.

Így született az ÖTLETGYÁR is, aminek az alapötlete belőlem “jött ki”, de Pach Gabi nélkül nem lett volna ennyire jól összerakott termék belőle. Ahogy Gabi viccesen szokta mondani: a mi együttműködésünkben én vagyok a kreatív, ő az innovatív.

Pach Gabi: Én sokáig úgy gondolkodtam magamról, mint aki nem egy kreatív ember, mert nekem nem jöttek “csak úgy a semmiből” új és nagy ötletek. Ez a képesség valóban nem volt velemszületett erősség, és talán pont ezért kerestem magamnak eszközöket, hogy segítségükkel fejlődjek ebben. Aztán később rájöttem, hogy a kreativitás nem csak ennyit jelent. Mára már azt tartom kreatív embernek, aki rugalmasan gondolkodik, értékes produktumot hoz létre, és megoldja a kihívásokat, melyekkel napról napra szembesül. Ezek a képességek pedig igenis fejleszthetők és tudatos odafigyeléssel szokásokká alakíthatók. Így ma már nem csak hiszem, de tudom, hogy mindenki válhat alkotóvá, és minden élethelyzetben létezik kreativitás.

Hogy látjátok mennyire van fókuszban a kreativitás és az innováció a céges környezetben?

Kiss Péter: Szavak szintjén jelen van, tartalom szintjén kevésbé. Már abban komoly eltérések vannak, hogy kinek, mit is jelent ez a két szó. A kreativitás a nagy ötlet megszületése, az innováció pedig a validált ötlet sikeres üzleti megvalósítása. A kreatív folyamat gyújtópontja mindig az ügyfél igénye, problémája kell legyen. A legtöbb cég már ott elakad, hogy nem veszi a fáradtságot arra, hogy ezt az igényt pontosan megfogalmazza, így “rossz” helyen kezd ötletelni.

Pach Gabi: Közel 20 évig dolgoztam nagyvállalatoknál és szinte minden cégnél napirenden volt valamilyen formában a kreativitás: vagy az innováció részeként, vagy a “thinking-out-of-the-box” kifejezés formájában, vagy abban az elvárásban, hogy a munkavállalók legyenek képesek kezelni a környezetükben lévő többértelműséget. Elvárásként tehát már régen megjelent, hogy “Légy kreatív probléma megoldó!”, illetve “Lásd meg a lehetőséget mindenben!”. Azt azonban csak az utóbbi pár évben tapasztalom, hogy a cégek hajlandók tenni is azért, hogy munkavállalóikat segítsék fejlődni a kreativitás képességében és az innovatív működés kialakításában. Érthető is, hogy ez a téma egyre fontosabb, hiszen a cégek jövőbeni sikerének záloga az innováció. Egy cég innovációra való képessége pedig a benne dolgozók működésének eredménye.

Mi blokkolja az egyéneket és mi a csapatokat, cégeket?

Kiss Péter: Az egyéneket három dolog: a félelmeink, a korlátozó hiedelmeink, és az agyunk működése. A félelem abban, hogy ha valami hülyét mondok, akkor mit gondol majd a környezetem. A korlátozó hiedelmek abban, hogy minek mondjam, úgyse történik semmi; én egyébként se vagyok kreatív; még sose volt senki lelkes az ötletem iránt, és még sorolhatnám.

Az agyunk működése a legcselesebb, mert az alapprogram a lehető leggyorsabb választ keresi az adott problémára, és ha ott talál egy sémát, akkor rá is csap, és használja. Ezzel keresztbetesz a nagy ötletnek. A nagy ötlet csak úgy születik meg, ha végigszkennelünk a fejünkben lévő sémákon, de nem horgonyzunk le egyiknél sem, helyette hagyjuk ugrálni az agyunkat a sémák, az asszociációk, az analógiák, képek, és flashek között.

Pach Gabi:
A kreativitás merészséget feltételez, hiszen minden ami új, az bizonytalan és így veszélyt jelez. Ahhoz, hogy az ember egy csapaton belül merjen az ismert világból a bizonytalanba merészkedni három dolgot kell megteremteni: az egyén belső szabadságát, a környezet biztonságát és egy újfajta működés megerősítését.

Az egyén belső szabadságát nagymértékben blokkolja az a vélt vagy valós elvárás, hogy a munkában mindig komoly felnőttként kell viselkedni, ok-okozatban kell gondolkodni, nem lehet csak úgy megkérdőjelezni dolgokat. Ez a fajta belső működési mód kizárja az új utáni kutatást, a felfedezés vágyát, vagyis a gyermeki kíváncsiság működését.

A környezet biztonságának alapja az egymás közti bizalom. Ez adja meg az egyén számára azt a pszichológiai biztonságot, hogy merjen másként gondolkodni, merjen kérdezni, és merjen hibázni. Ha ez a bizalom nem létezik a csapattagok között, akkor nem képesek kapcsolódni egymáshoz, ami kizárja a csapat innovatív működésének lehetőségét.

És végül itt vannak az üzleti szabályzók, például a pénzügyi lehetőségek, a túlzottan merev folyamatok, a szűk határidők, stb. Ezeket a körülöttünk lévő valós világ kereteinek tekintünk. A kreativitás azonban ott kezdődik, ahol megbomlik az addig érvényes rend, és így az elemekből valami új, addig ismeretlen születhet. Ehhez meg kell állapodnia a csapatnak olyan működési módban, ami a kreativitás és innováció játéktere számukra, és abba időről-időre tudatosan belelépve, valóban újat tudnak létrehozni.

Miről szól az előadás, és miről a délutáni workshop?


Pach Gabi: Nyitó előadásunk a HR Piknik fő témájának felvezetése lesz. Tisztázunk alapfogalmakat, beszélünk titkos összetevőkről, elmondjuk hogy mi hogyan látjuk egy cégen belül a tudatos kreativitás folyamatát. Szeretnénk átadni a közönségnek azt a szenvedélyt, amit mi érzünk a kreativitás és innováció iránt. A hitünket abban, hogy egy cég fennmaradásához elengedhetetlen az innováció, és egy ember életében a kreativitás kiteljesedést hoz.

A délutáni workshopban is a kreativitás témájával foglalkozunk. Elakadások, lehetőségek, eszközök… A részleteket és a módszert egyelőre nem áruljuk el, hogy addig is mindenki szabadon használhassa a képzelőerejét.

A HR Piknikre ITT jelentkezhet, a programról és az előadókról részleteket is ITT talál.