Munkahelyi egészségromlás - feleslegesen szenvednek a munkavállalók?

Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) legfrissebb felmérései alapján a mozgásszervi megbetegedések, mint a derék- és hátfájás jelentik a legnagyobb munkahelyi egészségügyi kockázatokat az uniós országokban, így Magyarországon is. Az egyre inkább digitalizálódó munkakörnyezet pedig csak tovább súlyosbítja a helyzetet, ahol általános fáradtságra, fej- és szemfájásra, stresszre, valamint csont-, ízületi, illetve izomproblémákra panaszkodnak leginkább a dolgozók. 

Kibírhatatlanul fájó hát, zsibbadó kéz, kieső munkavállalók

Az elhúzódó ülőmunka és az ismétlődő karmozdulatok klasszikus okai ezeknek a tűnteknek. Nyíltan kimondható, hogy a hátfájás ma már népbetegség idehaza: a Dr. Czigléczki Központ pár hónapja publikált reprezentatív kutatásának eredménye szerint a magyarok kétharmadának fáj a háta. A válaszokból az látszik, hogy a hátfájás minden vizsgált korcsoportban gyakori, és a panaszok előfordulása nem mutat összefüggést sem a lakóhellyel, sem az iskolai végzettséggel. 

Az ismétlődő kézmozdulatok pedig olyan terhelést hoznak létre, amelynek hatása egy hosszabb-rövidebb idő után látványosan megmutatkozik. A kézzsibbadással és tenyérfájással járó kéztőalagút-szindróma például a sofőrtől és a szakmunkástól kezdve az adminisztrátoron át az informatikusig szinte bármely munkakörben felbukkanhat. A tünetek nemcsak kellemetlenek, hanem alapvető mozdulatokban okoz problémát a kormány vagy a fúró fogásától a gépelésen keresztül a telefonhasználatig, ami előrehaladottabb esetben akár a munkavégzést is ellehetetleníti. 

Miért túl későn derülnek ki a problémák? 

A mindennapi szakmai tapasztaltok, hazai és nemzetközi kutatási eredmények is azt mutatják, hogy sokan érzékelik a problémát, különösen gerincpanaszoknál, mégis kevesen jutnak el időben tartós megoldásig. Ennek oka lehet időhiány, esetleg félelem az operációtól vagy munkából való kieséstől, de sokan elbagatelizálják a helyeztet azzal, hogy „majd elmúlik”. Csakhogy minél később történik beavatkozás, annál nagyobb az esély arra, hogy hosszabb lesz a lábadozás és komplikáltabbá válik a kezelés. Döntő jelentőségű, hogy a páciensek ne hónapok múlva, hanem már az első figyelmeztető jeleknél ellátáshoz jussanak – mert számos esetben megfelelő terápiával műtét nélkül is rendezhető a probléma. Ha mégis beavatkozásra van szükség, akkor rendelkezésre állnak olyan eljárások, amelyek a korábbi megoldásokhoz képest jellemzően kisebb megterheléssel járnak és gyorsíthatják a felépülést.

Lépéskényszerben a cégek  

A 40 ezer vállalatot vizsgáló uniós kutatás eredményei alapján a vállalatok jelentős része már igyekszik reagálni a felmerülő egészségügyi problémákra – ugyanakkor a tünetek gyakorisága azt jelzi, hogy még mindig sokan felületes megoldásokat alkalmaznak. Egy EU-OSHA felmérés szerint Európában a cégek több mint háromnegyede biztosít segédeszközt ott, ahol emelés/szállítás szükséges, a legtöbb helyen vannak ergonómiai eszközök, például állítható székek és asztalok, a vállalatok jelentős része ösztönzi a rendszeres szüneteket, és sok helyen megjelenik a feladatrotáció is a monoton mozdulatok terhelésének csökkentésére.

Kérdés, hogy ezekből a gyakorlatokból mennyi válik a tényleges munkakultúra részévé. A megelőzés ott működik, ahol a szünet nem okoz bűntudatot, az ergonómia nem kipipálandó tétel, és a korai panaszok jelzése nem stigma, hanem a munkavállalók védelemének természetes része. A cégek itthon is számos célzott prevenciós programban vehetnek részt, hogy javítsák dolgozóik munkakörülményeit. Egy hozzáértő szakember bevonása nemcsak a problémák kialakulásának esélyét csökkentheti, hanem kézzelfoghatóan javíthatja a munkavégzés hatékonyságát és a dolgozók közérzetét is. Magyarországon erre különösen nagy szükség lenne, mert a vállalati szektorban egyelőre csak kevés helyen látszik valódi, rendszerszintű előrelépés ezen a téren.

Dr. Czigléczki Gábor szakterülete a minimálisan invazív gerincsebészet és a kéztőalagút-szindróma kezelése.

Nyitókép Freepik