Nekem az a dolgom, hogy keressem meg a bizonyítékokat, hogy mihamarabb legyen meg az elkövető - Andrási Zoltán bűnügyi technikus egy napja

Miért lett rendőr, mi vonzotta ebben a pályában?

Édesapám is rendőrként szolgált, de igazság szerint nem ez volt a fő motiváció. Pályaválasztáskor biztos munkát szerettem volna, és a rendőrség ilyennek tűnt. Ez be is jött, 1993. május 1-jén szereltem fel, azóta vagyok hivatásos állományban, azaz már több mint harminc éve. 

És hogy indul egy rendőr pályafutása?

Járőrként kezdtem, dolgoztam Budapesten is három évet. Az a pörgés, ami a fővárosban tapasztalható, nagyon jó volt fiatalon. A bűnügyi helyszínelésre 2003-ban váltottam, Solton a rendőrörsön egy kolléga nyugdíjba ment, és felkértek a helyére. Belevágtam, és egyből megtetszett. Aztán 2005-ben a régi főnököm eljött Soltra ellenőrizni, és szerintem elégedett lehetett a munkámmal, mert ott helyben felajánlott egy beosztást a megyei főkapitányság bűnügyi technikai osztályán. Azóta folyamatosan itt dolgozom.

Gondolom, a bűnügyi technikusi munka a rendészeti iskolai végzettség mellett igényel plusz ismereteket is?

Igen, ez egy nagyon speciális munkaterülete a rendőrségnek. Dunakeszin van egy speciális képzése a bűnügyi technikusoknak, ott lehet elsajátítani az alapokat, a nyomrögzítési eljárásokat és azok használatának módját. A gyakorlati tudnivalókat és a rutint aztán a munka során lehet apránként összeszedegetni. Természetesen, ahogy fejlődik a technika, úgy újabb és újabb eszközök jelennek meg, ezért folyamatosan képeznünk kell magunkat. Kisebb esetekkel kezdtem, mint például betörések, gépkocsi-feltörések. Egy év alatt sikerült szakmailag annyit letennem az asztalra, hogy 2006-ban feljebb léphettem, azóta a kiemelt ügyeknél helyszínelek Bács-Kiskun megyében, idetartoznak a rablások és az emberölések is. 

Andrási Zoltán

Mennyire megterhelő lelkileg egy emberölés helyszínén vizsgálódni? 

Semmiféleképpen nem felemelő. Igazából erre nem lehet felkészülni. Az a véleményem, hogy a látottakat nekünk saját magunkban kell tudni feldolgozni, ezt meg kell tanulni. Lehet próbálkozni pszichológussal, de érdemben ő sem fog tudni segíteni. Mondhatom, hogy nekem jól ment. Sok mindent láttam már, amit leírni is borzasztó, de nem álmodok az ügyekkel. Ha kilépek a kapitányság épületéből, akkor utána nem kezdek gondolkodni a munkán. A helyszínen mindent megteszünk, amit lehet, ott kell kihozni magunkból a maximumot. Érzelmeket nem szabad belevinni. Ez nem azt jelenti, hogy a bűnügyi technikusoknak nincsenek érzései. Nyilvánvalóan vannak, csak ezeket ki kell zárni: nekem az a dolgom, hogy keressem meg a bizonyítékokat, hogy mihamarabb legyen meg az elkövető. Ez megnyugvást adhat a sértett családjának, hozzátartozóinak. Minden ügy más, nincs két egyforma, ezért mindegyik kihívás. Egy kerékpár ellopása is nagyon rosszul érintheti a tulajdonosát, ezért az ilyen ügyekre is figyelni kell.

Gondolom, egy munkanapja leginkább attól függ, éppen hol és milyen bűncselekmény történt?

Leginkább az élet alakítja, pontosabban a bűnelkövetők. A kiemelt helyszínek mellett szükség esetén besegítünk a városi kapitányságnak is például betöréseknél. Az öngyilkosságok is hozzánk tartoznak, valamint a rabosítás, a bűnügyi nyilvántartásba vétel is. “Utómunkák” is vannak: amikor egy helyszínen nem tudunk egy biztonságosan előhívni egy nyomot, azt itt a főkapitányságon tesszük meg laborkörülmények között. Többször kapunk megkereséseket a bv.-intézettől például nyilvántartásba vételnél. A legnagyobb munka természetesen egy emberölés helyszínelése. Volt olyan eset, amikor öt napig dolgoztunk, két-három órás alvásokkal, mert olyan kiterjedt volt a terület. Fontos tudni, hogy nem csak az a feladatunk, hogy kimegyünk, kicsit körbefotózunk, ecsetelünk és kész. Ezt tényleg úgy kell elképzelni, hogy négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre mindent átvizsgálunk.

A helyszínelők munkáját az átlagember főleg az amerikai filmsorozatokból ismeri. A mai magyar valóság mit mutat, akár eszközök, akár munkamódszer tekintetében?

Gyakran visszakapjuk, hogy bezzeg a helyszínelős filmekben hogyan dolgoznak a főszereplők. Persze nagyon sok minden valós, amit ott mutatnak, de nyilván alaposan fel vannak gyorsítva, össze vannak vágva az események. Az alapvető különbség, hogy mi nem nyomozunk, nem hallgatunk ki senkit. A mi munkánk a nyomkutatás és a helyszínnel kapcsolatos nyomok feldolgozása. A magyar rendőrség a német és osztrák rendőrséggel van körülbelül egy szinten eszközöket tekintve. Mi magyarok annyival tudunk többet, hogy általánosan vagyunk kiképezve, tehát fényképezünk, videózunk, nyomot kutatunk és rögzítünk, ehhez ismerünk többféle eljárást. A német kollégák egy-egy területet visznek.

Sok mindent láttam már, amit leírni is borzasztó, de nem álmodok az ügyekkel.

Mire gondoljon a laikus, amikor nyomokról esik szó? Nyilván a magától értetődő kéz-és lábnyomon kívül. 

Mindenre is. Nekünk minden nyom: egy hajszál, egy cigarettacsikk, egy keréknyom, egy szagnyom. Lehet, hogy valami másnak fel sem tűnik, vagy feleslegesnek látja, de nekünk bizonyítékot jelenthet. Kicsit az elkövető fejével kell gondolkoznunk: mit fogott meg, hol hatolt be, hogyan nyúlt egy tárgyhoz, milyen testhelyzetben volt. Amelyik nyomból DNS-minta nyerhető, az a legfontosabb, hiszen nincs két százszázalékban egyforma DNS a világon, mint ahogy ujjlenyomat sem. Nagyon fejlődik a DNS-minták elemzése is, ami sok ügyben hoz áttörést és eredményt, akár sok év elteltével is. Volt olyan emberölési ügy, ahol egy általam talált cigarettacsikk, és az abból rögzített DNS-minta nyomán sikerült négy hónappal később a tettest beazonosítani, majd elfogni és bizonyítani a bűnösségét. Meg is kapta a letöltendő szabadságvesztését. Ezt nagy sikerként éltem meg.

Mennyire csapatmunka a bűnügyi technikusoké?

Teljes mértékben. A feladatok logikusan el vannak különítve, hogy ne legyenek átfedések, de egymásra épülnek, egymással összefüggenek. Van egy nyomozóvizsgáló, egy forró nyom parancsnok, és mi bűnügyi helyszínelők - minél nagyobb a helyszín, annál nagyobb létszámmal, hiszen több szem többet lát, így biztosan be tudunk gyűjteni minden nyomot. A csapatunk nagyon összeszokott a hosszú évek alatt, szinte már szavak nélkül megértjük egymást, és gyorsan tudunk haladni. A rutinos járőr kollégák is rengeteget segítenek azzal, hogy kiérkezésünkig biztosítják a helyszínt, ha olyan az időjárás, takarással megóvják a nyomokat. Egyébként nyolc évet kell eltölteni más rendőri területen, hogy valaki jelentkezhessen hozzánk az osztályra, azaz már komoly szakmai múlttal rendelkezik, aki bűnügyi technikus lesz.

Nyolc évet kell eltölteni más rendőri területen, hogy valaki jelentkezhessen hozzánk az osztályra

El tudna magának képzelni más munkát, hivatást?

Nem igazán. Azt is nagyon szeretem benne, hogy a bűnmegelőzési osztály kollégáival sokat járok iskolákba vagy akár óvodákba is, és jó látni, hogy az előadások, bemutatók érdeklik a gyerekeket, ahogy a saját kis ujjnyomukat előhívják és megkapják ajándékba. Ha ezután száz diákból pár a rendőrséget választja, akkor már tudjuk biztosítani az utánpótlást.

Mivel tudja motiválni a gyerekeket, hogy helyszínelők legyenek? 

Úgy gondolom, ha szeretnének egy különleges, izgalmas, kihívásokkal teli munkát végezni, egy biztos munkahelyen, akkor érdemes a bűnügyi technikusi pályát választaniuk. 

Fotók: Hraskó István