Reális lehetőség-e a munka-magánélet egyensúlya?

Általában úgy érezzük, hogy időből sosincs elég, és minél több mindent szeretnénk belezsúfolni egy adott keretbe. Pedig az idő nem objektív dolog, nagyon sokban függ tőlünk, hogy hogyan érzékeljük.

Igazából arra van időnk, amire akarjuk, amit fontosnak érzünk, arra lehet időt teremteni, csak ehhez paradigmaváltásra van szükség. Így például mondhatja azt valaki, hogy nincs öt perce meditálni, de célravezetőbb hozzáállás, ha azt mondja, elkezdem, aztán meglátjuk, és közben kiderülhet, hogy ennek következtében akár több mindenre tud figyelni, ezzel pedig időt nyer.

Ahogy például a képernyőktől is érdemes lenne legalább egy órával elalvás előtt elszakadni, mert ezzel a pihenés minősége változhat. A monitorok az agy állapotát befolyásolják, ami pedig rontja az alvás minőségét.

Vagyis muszáj határokat szabni abban a tekintetben, hogy valaki mennyit dolgozik, hiszen a munkának nincsen "vége". Egyensúlyra lehet és törekedni, de ez nem jelenti, hogy a mérleg nyelve ténylegesen középen fog állni.

Figyelő