Rendkívüli felmondás a munkáltató miatt

Dr. Mayer M. Balázs

Munkavállaló egy kiskereskedelmi üzletlánc alkalmazottja volt határozatlan idejű munkaviszony keretében. E munkaviszony fennállása alatt hosszú évekig nem merült fel probléma, a munkavégzés mind a munkavállaló, mind munkáltató számára zökkenőmentes volt.

2008. novemberétől azonban változott a helyzet, amely abban nyilvánult meg, hogy folyamatos létszámcsökkentések kezdődtek a munkáltatónál. Ennek keretében a munkáltató elsőként arról tájékoztatta a munkavállalókat, hogy amennyiben valakinek a munkaviszonya megszűnik (megszüntetik), úgy helyette új embert nem vesznek fel, hanem átcsoportosítások révén oldják meg a helyzetet. Ezen időszak alatt az eddig említést nem érdemlő hibákért is rendszeres szóbeli figyelmeztetésekkel fegyelmezték a munkavállalókat, és minden ilyen esetről azonnal jegyzőkönyvet vettek fel.





Ilyen előzmények után a munkáltatói jogkör gyakorlója munkavállalót egy személyes elbeszélgetésre hívta, melynek során közölte, hogy nem kíván vele tovább dolgozni. Munkavállaló ennek alapján közölte, hogy amennyiben ez a helyzet, akkor ő el tudja fogadni a munkáltatói rendes felmondást, mint a munkaviszony megszüntetésének módját, és amennyiben törvényes járandóságát megkapja, úgy nem fogja azt bíróságon megtámadni. A munkáltató azonban a rendes felmondás lehetőségével nem élt, ehelyett olyan - addig nem a munkavállaló munkakörébe tartozó - feladatok elvégzését írta elő, amelyektől érdemi eredmény nem volt várható, de jelentős munkaterhet jelentett. (Pl. a munkáltatói jogkör gyakorlója fél órás bontású, a napi feladatokat rögzítő munkanapló vezetését írta elő - kizárólag felperes részére, más munkavállalókat ez nem érintett.) Ezt követően a munkavállalónak minden nap, a munkáltató által "meghallgatásként" megjelölt eljárásban kellett részt vennie, melynek során az is előfordult, hogy munkavállaló csak jóval a munkaidő lejártát követően hagyhatta el a munkahelyét.

Ezt követően a munkavállaló a törvényes határidőn belül rendkívüli felmondással élt az alábbi indokok alapján:

A munkáltató által tartott meghallgatások eljárási rendjét, jogalapját, okait felperessel nem közölték. A munkáltató többszöri kérés ellenére nem jelölte meg, hogy a meghallgatás milyen eljárás keretében zajlik, az milyen jogszabályon vagy belső szabályzaton alapul. A meghallgatásról készült jegyzőkönyvben a "fegyelmi meghallgatás" kitétel szerepelt anélkül, hogy az eljárás elrendelésének körülményeiről, a munkavállalót érintő jogokról és kötelezettségekről, a jogi képviselet lehetőségéről és az alkalmazható szankciókról tájékoztatták volna. A munkáltatói jogkör gyakorlója továbbá többször írásbeli figyelmeztetésben részesítette felperest olyan állítólagos szabályszegésekért, amelyek súlya és jelentősége csekély, és a mindennapi munkavégzés szükséges velejárói. E cselekmények ráadásul több hónappal az írásbeli figyelmeztetést megelőzően történtek. Mindezek alapján munkáltató olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette, továbbá megszegte a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. A rendkívüli felmondást a munkáltató elfogadta (bár az elfogadáshoz nincs kötve), ám annak jogkövetkezményeit már nem vállalta, így az eljárás a bíróságon folytatódik.