Súlyos gondokat okoz a Dunántúlon a fluktuáció

Ottó Csaba, egy munkaerő-kölcsönző cég ügyvezetője a Világgazdaságnak elmondta: tapasztalatuk szerint az észak-dunántúli autóipari segédmunkára szegődött betanított munkavállalók hetven százaléka a 61. napon már nem ott dolgozik, ahová bő két hónapja felvették - írja a lap.

A cégvezető példaként említ egy egy dunántúli öntödét, ahol egy adott napon felvett 120 dolgozóból néhány hónap múlva már csak hárman voltak. A munkásoknak csábító volt a nettó 140 ezer forintos körülmények, de gy sötét poros helyiségben kellett volna dolgozni. Szerinte az elvándorlást a bérek emelésén kívül a középvezetők kompetenciafejlesztésével, munkavállaló-barát foglalkoztatással, céges buszjáratokkal, az országon belüli mobilitás erősítésével, akár elszállásolással lehetne megfékezni. Továbbá szerbiai és ukrán vendégmunkások is segíthetnének a munkaerőhiányon.

Tardos János, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének társelnöke a lapnak elmondta a hazai munkavállalók átlagosan tízévente váltanak munkahelyet. A vállalatok csökkentik az adminisztrációt, és egyre többen munkaerő-közvetítő, vagy -kölcsönző cégeket bíznak meg toborzással.

Ottó Csaba szerint a Dunántúlon sokan a közmunkát kiegészítik egy kis háztáji, akár feketén végzett munkával és így is majdnem annyit keresnek, mintha egy gyárban, több műszakban dolgoznának. Több dunántúli városban tíz százalékkal kevesebb van három műszakos betanított fizikai munkásból, mint amennyi kellene.

A szakértő szerint a fiatalok még, ha szeretik is a munkájukat, egyáltalán nem kötődnek az adott céghez. Különösen akkor, ha középfokú vagy annál alacsonyabb végzettségűek. Sokszor váltanak munkahelyet és tevékenységi kört is, ráadásul gyakran irreális bérigénnyel lépnek fel.

Fotó:Pixabay
Világgazdaság