Szakmaváltás - próba, szerencse?

Szakmaváltás – próba, szerencse? 2004. március 17. " class="kapcsszoveg">FN Sokan megunják munkájukat, valami újba szeretnének kezdeni, mégsem tudnak váltani. A sikeres stratégia alappillérei: a gyakorlati próba, az ismeretszerzés és az értelemkeresés. hirdetés A legtöbben csak a váltás gondolatáig jutnak el. Az áhított szakma- vagy munkahelyváltás általában még azelőtt meghiúsul, mielőtt egyáltalán lett volna belőle valami. Pedig egyre több ember találja egy idő után unalmasnak a foglalkozását. A mai munkavállalók mindenképpen valamilyen értelmet keresnek a munkájukban. Ha nem találják meg, unatkoznak és frusztráltak lesznek – írja Work Identity című könyvében Herminia Ibarra, a Harvard Egyetem szervezeti magatartás tanszékének professzora. A nem konvencionális karrierváltási stratégiákkal foglalkozó könyv a szakértők szerint forradalmasította a karriertanácsadást. A professzor ugyan egyszerű tanácsokat ad, de segít kilépni a szokásos gondolkodásmódból. Praktikus tanácsok Herminia Ibarra könyve azt tanácsolja, hogy munka után vagy egy rövid szabadság alatt próbálják ki magukat a váltani vágyók. Érdemes kisebb célokat is kitűzni magunk elé, amelyek elérése újabb lendületet ad. Szintén könnyebbé teszi az akár évekig is elhúzódó folyamatot, ha mentort keresünk. Egy olyan személyt, aki már átélte mindezt, és tud tanácsot, illetve erőt adni. KipróbálniA könyv alapgondolata pofonegyszerű: ne gondolkodjunk, inkább cselekedjünk! Az emberek csak tépelődnek azon, hogy mit is kellene csinálniuk, de sohasem jutnak el az igazi tettekhez. Ibarra azt tanácsolja, ha vonzódunk valamilyen szakmához vagy hobbihoz, egész egyszerűen kezdjük el csinálni. Aki asztalos szeretne lenni, kezdjen el fúrni-faragni, aki tanár szeretne lenni, adjon órákat, ha csak magántanítványoknak is. Fontos azonban, hogy a korábbi munkáját megtartva próbálja ki magát, mert nem biztos, hogy tetszeni fog az új szakma. A legtöbben ugyanis nincsenek tisztában azzal, hogy bizonyos foglalkozások mivel járnak. Dr. Szilágyi Klára, a Szent István Egyetem munkavállalási tanácsadó tanszékének vezetője hasonló tapasztalatokról számolt be. A pályaorientációs tanácsadás során a fiatalok vagy felnőttek gyakran nem tudják, hogy ha egy bizonyos foglalkozás mellett döntenek, milyen munkakörülmények között kell dolgozniuk. Aki nem teszteli magát, sosem fogja megtudni, bírná-e az adott munkát, és az ki tudná-e elégíteni. Kérdezősködni Ibarra a konkrét kipróbálás mellett a kapcsolati háló építését tartja a sikeres szakmaváltás titkának. Mielőtt új területre evezne valaki, érdemes több fronton, kapcsolotokon keresztül tudakozódnia a témáról. Ibarra szakmai konferenciák látogatását, egyetemi barátságok felelevenítését ajánlja. Az így szerzett ismeretek tovább segíthetnek a pályaorientációban. A puhatolózási fázis akár meg is előzheti a foglalkozás gyakorlati kipróbálását, ha valaki még bizonytalan abban, mit szeretne választani. A lehetőségek száma óriási: Magyarországon jeleneg több mint 20 ezer szakmát lehettanulni. A professzor szerint a váltani kívánóknak „flörtölniük" kell önmagukkal, időt és esélyt kell adni saját elképzeléseinknek. A könyvében Ibarra számos gyakorlati példán mutatja be stratégiájának sikerességét. Igaz, van, akinek három évébe telt, mire megtalálta azt a szakmát, amely boldoggá tette. Értelmét keresni A professzor modelljének harmadik alapköve az értelemkeresés. Szerinte csak akkor elégíthet ki valakit hosszú távon a munkája, ha úgy érzi, hasznosat tesz. Emiatt szükség van olyan fázisok beiktatására a keresési folyamatban, amikor a váltani kívánó visszahúzódik, és átgondolja a vele történteket. Aki végiglépkedett a három alappilléren, annak már csak meg kell ragadnia a lehetőséget. Ibarra véleménye szerint meg kell becsülni azokat a pillanatokat vagy élethelyzeteket, amikor az ember akar és tud váltani. Ha ki is próbáltuk a munkát, kapcsolataink is vannak az új területen, és értelmét is látjuk, hogy napi nyolc órát töltsünk valamely tevékenységgel, az ilyen lehetőséget semmiképp sem szabad elszalasztani.