Sztrájk helyett inkább tűrnek a magyar dolgozók

A dolgozók körében felzúdulást kelthet, ha nem megfelelőek a munkakörülmények vagy a munkarend, esetleg nagyobb számú leépítést jelentenek be. A sztrájk leggyakoribb oka mégis a bérekkel és a bérjellegű juttatásokkal való elégedetlenség.

Mire hivatkoznak?

Gyenge Zsolt, a Hay Group Management Consultant tanácsadója szerint Magyarországon a nagyvállalatok kilencven százaléka bér- és juttatási felmérések segítségével állapítja meg regionális szinten - munkakörökre és a munkában eltöltött időre lebontva - az éves béreket és a juttatási csomagokat.

"A cégvezetés ezt az információt a szakszervezetekkel folytatott tárgyalásokon is felhasználja hivatkozási alapként" - tette hozzá a szakember, aki szerint emellett az informális csatornák is befolyásolják a döntéseket. Magyarországon mintegy három-négy tanácsadó cég (köztük a Hay Group) készít ilyen típusú, rendkívül részletes felméréseket.

A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény

A sztrájk joga a munkavállalókat és a szakszervezetet a sztrájktörvényben meghatározott feltételek szigorú betartása mellett illeti meg. A sztrájktörvény elveinek megfelelően a sztrájkban való részvétel önkéntes, arra, illetve az attól való tartózkodásra jogszerűen senki nem kényszeríthető. A jogszerű sztrájkban részt vevő munkavállalókkal szemben sem a munkáltatónak, sem az állami vagy más szerveknek nincs joguk fellépni, így a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszerítő eszközök velük szemben nem alkalmazhatók. A sztrájkjog gyakorlása során a munkavállalóknak (a szakszervezet által kezdeményezett vagy szervezett sztrájk esetén a szakszervezetnek) és a munkáltató(k)nak együtt kell működniük, tilos a sztrájkkal való (célzatos) visszaélés. A Hay Group rendszeresen előáll olyan tanulmányokkal, amelyekben több száz hazai vállalatot kérdez meg bérezési gyakorlatáról. Az érintett cégek majdnem negyede (22,8 százaléka) nyilatkozta azt, hogy fizikai dolgozók esetében a szakszervezet részéről gyakorolt nyomás is szerepet játszik a béremelésekről hozott döntésekben.

A Hay Group azt is figyelemmel kíséri, hogy a vállalatok hr-szakemberei számára az emberi erőforrás gazdálkodás mely területei jelentik a legnagyobb kihívást. A válaszok alapján minden harmadik vállalatnál a munkaerő megtartása jelenti messze a legnagyobb problémát.

Emellett a bérekkel és az emberi erőforrás kérdéseivel kapcsolatos kommunikáció az, amely jelentős erőkifejtést igényel - legalábbis a vállalatok ötödénél (21,7 százalék). A szakszervezetekkel és érdekképviseletekkel kapcsolatos kérdések viszont csak elenyésző részben vannak jelen a kiemelt területek között: a vállalatok mindössze öt százaléka említette ezt az emberi erőforrás prioritások közt.

Két tűz között a hr-esek sztrájkveszélykor

Az általunk megkérdezett hr-szakemberek többsége nem kívánt nyilvánosan válaszolni arra a kérdésre, milyen eszközökkel lehet kezelni sztrájkveszély idején a menedzsment és a munkavállalók közti konfliktushelyzetet. Állításuk szerint ez egy nagyon speciális hr-es terület, másrészről a többség nem kívánt a szeptember negyedikére bejelentett BKV-sztrájk miatti indulatok célkeresztjébe kerülni.

A lapunknak nyilatkozó egyik szakértő szerint a hr-szakemberek igen speciális helyzetben vannak, amikor érdekellentét alakul ki a dolgozók és a cégvezetés között, hiszen nekik mindkét oldal érdekeit szem előtt kell tartani. A vállalat menedzsmentje ugyanis a költségvetés optimalizálásban nagyban számít a személyzetis szakemberekre, akiknek ezért szem előtt kell tartaniuk, hogy a bérjellegű kifizetések mindenkor reális keretek közt maradjanak.

Fontos szempont ugyanakkor a munkaerő-megtartás, hiszen a magas fluktuáció további problémákat okoz. Emiatt alapvető feladat a dolgozók elégedettségének mérése és igényeik figyelemmel kísérése. Bár a hr-es szakemberek általában kimaradnak a szakszervezeti bértárgyalásokból, a következmények kezelésében már fontos szerep hárul rájuk.

Nálunk még gyerekcipőben jár a hatásos sztrájk

Míg Európa nyugati felén az érdekérvényesítés bevett módszere a jól szervezett, akár országos szintű munkabeszüntetés, addig hazánkban viszonylag ritkán élnek a sztrájk lehetőségével a dolgozók. Ha igen, akkor is jóval elenyészőbb hatásfokkal teszik, mivel általában csak egy-egy vállalat egy bizonyos munkakörében dolgozók vetik be a figyelemfelhívásnak ezt a módját. Ezt a lapunknak nyilatkozó szakértők a szakszervezetek gyengeségével, sok esetben hiányával és nem megfelelő szervezettségével magyarázzák. Emellett a fenyegetések és utólagos retorziók miatt sokan munkahelyük elvesztésétől is félnek, valószínűleg nem is alaptalanul.

Statisztikák szerint hazánkban évente tíz alatt mozog a munkabeszüntetések száma, a résztvevőké pedig utoljára 2001-ben haladta meg a 21 ezer főt. Pedig elvileg minden adott volna a nagyobb intenzitáshoz. Az 1989-es VII. törvény szabályozza a kérdést: eszerint a sztrájkhoz való jog a munkavállalók elidegeníthetetlen joga - a törvényekben meghatározott feltételek szigorú betartása mellett.

Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint az OECD-tagországok közül Svájcban sztrájkolnak a legkevesebbet a dolgozók: itt ezer munkavállalóra évente mindössze 1,5 nap munkabeszüntetés jutott. Svájcot Japán (3 sztrájknap), majd Ausztria (3,8 nap), illetve Németország követi.

Az OECD-lista szerint sztrájkok szempontjából Kanada volt a legrebellisebb: itt 189 munkabeszüntetési nap jutott 1000 foglalkoztatottra. Az észak-amerikai országot Dánia követte 170, majd Finnország 136 nappal. Magyarország nem szerepelt a listán.