Vezetői vakfolt: ez a láthatatlan hiba szívja el a csapatok energiáját

Új megvilágításba helyezték az elmúlt évek tapasztalatai a vezetők szerepét és a munkahelyi működés alapjait. A Leading with trust című tanulmányból is kiderült, hogy a bizalom tudatos építése ma már nem csupán értékválasztás, hanem a hatékony együttműködés és a fenntartható teljesítmény egyik legfontosabb alapja. A kutatás olyan, eddig kevésbé látható működési mechanizmusokra is rávilágít, amelyek jelentősen befolyásolják, hogyan érzik magukat az emberek a munkahelyükön, és hogyan születnek meg a mindennapi döntések.

A bizalom hatással van arra, hogyan születnek meg a döntések, mennyire tudnak együttműködni a csapatok, és milyen feltételek mellett tartható fenn hosszú távon a stabil teljesítmény, emberi és szervezeti szinten egyaránt. A Leading with trust című tanulmány ezt a témát stratégiai nézőpontból vizsgálja: rámutat, hogy a bizalom tudatos építése nem csupán „jó gyakorlat”, hanem a szervezeti ellenállóképesség és alkalmazkodóképesség egyik meghatározó tényezője. A tanulmányt a Nyitottak Vagyunk készítette a Skanska bevonásával, és több olyan működési mechanizmust emel ki, amelyek érdemben alakítják a munkahelyi élményt és a vezetői döntések hátterét.

Vezetői vakfolt: eltérő valóságok a munkahelyen

A tanulmány egyik legérdekesebb felismerése, hogy a bizalom szintjéről alkotott kép nem mindig egyezik a szervezeten belül. A vezetők gyakran úgy érzékelik, hogy nyitott, támogató és együttműködő környezetet teremtenek, miközben a munkavállalói tapasztalat ennél árnyaltabb lehet. Ez az eltérés nem feltétlenül tudatos, és ritkán fakad rossz szándékból: sokkal inkább abból, hogy a mindennapi működésben más információk jutnak el a vezetőkhöz, mint amiket a csapatok a saját valóságukban megélnek.

Ez a „vakfolt” különösen akkor válhat meghatározóvá, amikor a szervezet gyorsan változik, több csapat párhuzamosan dolgozik, vagy a munkavégzés rugalmasabb keretek között zajlik. Ilyen helyzetekben a bizalom nemcsak a munkahelyi légkört befolyásolja, hanem azt is, mennyire gördülékenyen működik az együttműködés, mennyire vállalnak felelősséget az emberek, és mennyire mernek kezdeményezni.

A tanulmány szerint:

a valódi előrelépéshez nem elegendő a jó szándék: tudatos figyelem és folyamatos visszacsatolás szükséges ahhoz, hogy a vezetői szándék és a munkavállalói élmény még közelebb kerüljön egymáshoz.

A kontroll nemcsak elavult, hanem torzít is

A kontrollra épülő vezetési működés ma már nehezen fenntartható és a szervezeti teljesítmény értelmezését is torzíthatja. A folyamatos ellenőrzés és a „látható jelenlét” túlértékelése könnyen olyan benyomást kelthet, mintha a teljesítmény elsősorban aktivitás, gyors reakciók és folyamatos elérhetőség kérdése lenne, miközben a valódi értékteremtés sok esetben kevésbé látványos, de annál következetesebb munkából áll össze.

Ez a torzulás különösen hibrid működésben válhat hangsúlyossá, ahol a fizikai jelenlét önmagában már nem alkalmas mérceként. Ilyenkor a kontroll könnyen áthelyeződik a mikromenedzsment irányába, ami feszültséget generál és mind az önállóságot, mind pedig a kezdeményezőkészséget is egyaránt csökkentheti. A tanulmány megközelítése szerint a kontroll túlzott hangsúlya végső soron épp azt gyengítheti, amire a szervezeteknek a legnagyobb szükségük van: a felelősségvállalást, az együttműködést és a hosszú távon fenntartható teljesítményt.

A bizalom, mint mentális tehercsökkentő

A tanulmány egyik fontos felismerése, hogy a bizalom nemcsak a munkahelyi légkört alakítja, hanem a mentális terhelésre is közvetlen hatással van. Ahol a működés kiszámíthatatlan, ott a munkavállalók a mindennapokban rejtett többletenergiát fordítanak az alkalmazkodásra, az óvatosságra és a bizonytalanság kezelésére, ami hosszú távon a fókusz és a teljesítmény rovására mehet. Ezzel szemben a bizalom tehermentesít: ha a szervezet működése átlátható, a vezetői kommunikáció következetes, és a hibázás tanulási lehetőségként jelenik meg, az emberek mentális kapacitása felszabadul. Ez támogatja a koncentrációt, az önállóságot és a kezdeményezőkészséget, vagyis a fenntartható teljesítmény egyik alapfeltételét is megteremti.

A bizalom a mindennapi működés egyik legfontosabb, mégis gyakran láthatatlan erőforrása. Ha a szervezetek tudatosan csökkentik a vezetői vakfoltokat, mérséklik a kontroll torzító hatásait és kiszámíthatóbb kereteket teremtenek, az nemcsak az együttműködés minőségét erősíti, hanem mentálisan is fenntarthatóbb munkakörnyezetet teremt.