Az outplacement fogalma, eredete, célja, fajtái

Az outplacement egy olyan humánpolitikai eszköz, amely segítséget nyújt az elbocsátott dolgozó és a munkáltató számára a leépítésből eredő pszichológiai, szociális, jogi hatások feldolgozásában és az álláskeresésben. Az elbocsátás ugyanis nemcsak a munkavállalót, hanem a munkáltatót is megviseli, hiszen a megmaradt dolgozók innentől kezdve fokozottabban féltik az állásukat, nagyban csökkentve ezzel a termelékenységet.

A veszélyeztetettség érzésének enyhítése érdekében érdemes a vállalatnak mutatnia, hogy alkalmazottaival törődik, még a leépítés után is, s igyekszik őket támogatni, elhelyezkedésükről gondoskodni. Az elbocsátás krízisén természetesen nem könnyű átesni, a folyamat azonban felgyorsítható: egy átgondolt szakmai életút-vezetési tanácsadás ugyanis sokat tompíthat a kudarcélményen, az emberi, szakmai értékek tudatosításával, illetve a jövőbeni célok kitűzésével pedig hamarabb sikerülhet átlendülni a holtponton.


Outplacement fajtái

Az outplacement szolgáltatásoknak két csoportját különböztetjük meg, attól függően, hogy egyéni (vezetői) vagy vállalati outplacement programok alkotják a magvát.

Az egyéni outplacement olyan személyre szabott szolgáltatáscsoport, amely főként (bár nem kizárólagosan) a felső- és középvezetőknek segít feltérképezni karrierlehetőségeiket, hogy újragondolva pályájukat, céljukat, szakmai fejlődésüket elősegítse elhelyezkedésüket. Alapvető fontosságú, hogy a tanácsadó és a program résztvevője között őszinte bizalmi kapcsolat épüljön ki, elvégre e nélkül képtelenség meghatározni a ténylegesen személyre szabott célokat.

A vállalati outplacement ezzel szemben nemcsak a vezetésről, illetve a menedzsmentről, hanem az alacsonyabb szinten tevékenykedő alkalmazottakról is gondoskodik. Nagyobb ívű elbocsátási hullámoknál alkalmazzák, mivel a csoportos létszámleépítések sokkal átfogóbb program kialakítását igénylik.


Az outplacement eredete

Gyökerei a II. világháború Amerikájáig nyúlnak vissza, amikor a hazatérő veteránokat vissza kellett helyezni a teljesen megváltozott gazdaságba. A program sikere nyomán a "60-as években is újra felbukkant a jelenség, amikor az addigra elért és megszokott munkahelyi biztonságot és jólétet tömeges elbocsátások, csoportos létszámleépítések követték. A piaci szereplők kénytelenek voltak kezelni az egyre jobban elmérgesedni látszó helyzetet, így jöttek létre az "Outplacement Counselling" névre keresztelt leépítést támogató programok. A gondoskodó elbocsátás technikája Európába csak a "80-as években gyűrűzött be, míg magyarországi megjelenésére egészen a rendszerváltásig kellett várni.


Az outplacement célja

Az elbocsátásokat, csoportos létszámleépítéseket általában költségcsökkentő szándékkal hívják életre, miközben ugyanúgy a bevételeket is mérsékelheti. A kényszerű lépés ugyanis sokkolja a megmaradó alkalmazottakat is, állásuk bizonytalansága, az elbocsátás fenyegető közelsége visszavetheti teljesítményüket. Ráadásul a szomorú hír közlése a vezetőnek is traumát okoz, különösen, ha közben nemcsak egy kiváló szakembertől, hanem egy számára kedves embertől kénytelen megválni. Az outplacement az elbocsátás negatív hozadékaitól kívánja megóvni a vállalatot, biztosítva a békés elválást, s a hatékony munkavégzést.