Imposztor szindróma
Az imposztor szindróma egy pszichológiai jelenség, amelynek lényege, hogy az érintett személynek meggyőződése, hogy sikereit nem magának, saját kompetenciáinak köszönheti, ezért attól tart, hogy mások előbb-utóbb „leleplezik”, mint inkompetens vagy alkalmatlan személyt - annak ellenére, hogy objektív teljesítménye ezt nem indokolja.
Az imposztor szindróma esetén az egyén:
- saját eredményeit külső tényezőknek tulajdonítja (szerencse, időzítés, mások segítsége),
- a sikert nem a képességei bizonyítékaként, hanem kivételként értelmezi,
- folyamatosan kételkedik önmagában, jellemző az állandó önkritika és önbizalomhiány,
- attól fél, hogy nem érdemli meg a pozícióját, elismerését vagy státuszát.
Az imposztor szindróma gyakran jelenik meg magasan teljesítő, kompetens embereknél, különösen, ha új szerepekbe kerülnek (előléptetés, karrierváltás, vezetővé válás).
Ha nem foglalkozunk az imposztor szindrómával, az az alacsony önbecsülés, a fokozott szorongás és a depresszió felé tartó spirálhoz vezethet.
A munkahelyen az imposztor szindróma növelheti a kiégés kockázatát, torzíthatja a teljesítmény megítélését is.
Egy CEO naplója - a világ egyik legnépszerűbb podcastja