Outplacement

Humánpolitikai eszköz, mely a II. világháború után az USA-ban terjedt el, s a háborúból hazatérő veteránok társadalomba való beilleszkedését volt hivatott segíteni. Európában már a 80-as években, míg Magyarországon a rendszerváltozás után, a 90-es években kezdték el alkalmazni főleg a tömeges létszámleépítésekkel járó szervezeti változások kezelésére.

A módszer lényege, hogy a munkáltató az elbocsájtott munkavállaló számára képzési programot biztosít, melynek költségeit részben vagy teljes egészében átvállalja. A képzés időtartama alatt a részt vevők tanácsadók segítségével olyan készségeket, képességeket, technikákat sajátítanak el, melyek segítik őket az elhelyezkedésben.
Az outplacement tanfolyam során az alkalmazottak egyéni vagy csoportos formában először választ keresnek az elbocsájtás okozta személyes sérelmeikre, feltérképezik saját erősségeiket, gyengeségeiket, az értékeket, amelyek fontosak számukra az életben és a munkájukban. Az önismereti blokk után munkajogi ismeretekkel, piacismerettel foglalkoznak, majd technikai feladatok következnek, amelyek felkészítik a résztvevőket az álláskeresésre (interjútechnika, CV-írás).
A munkáltatók az outplacement program szervezésével olyan ismereteket adnak az elbocsájtottak kezébe, melyek segítségével hosszú távon képesek lesznek képviselni saját magukat a munkaerőpiacon. A program ugyanakkor jelentősen javítja a munkáltató imázsát, lehetőséget nyújt a szervezeten belül és kívül is az elbocsájtás miatt érzett konfliktusok feldolgozására.