Pszichológiai biztonság

A pszichológiai biztonság az a közösen vallott meggyőződés, hogy a munkatársak büntetés vagy megszégyenítés nélkül felvállalhatják a véleményüket, feltehetik a kérdéseiket, megoszthatják az aggályaikat, és elismerhetik a hibáikat.

A fogalom legismertebb kutatója, Amy Edmondson, a Harvard Business School professzora szerint ez egy olyan légkör, ahol az egyén nem tart attól, hogy "interperszonális kockázatot" vállaljon. Egyszerűbben: nem kell attól félned, hogy tudatlannak, inkompetensnek, negatívnak vagy zavarónak tűnsz a kollégáid és a vezetőid szemében.

A pszichológiai biztonság nem jelenti azt, hogy nincsenek elvárások. 

A fogalom legfontosabb alppillérei: 

A hibák elfogadása: a hibázóra nem bűnbakként tekintenek, hanem tanulási lehetőségként tekintenek a helyzetre. A legfontosabb cél pedig a hiba közös feltárása, nyílt elemzése, hogy legközelebb el lehessen kerülni az adott helyzetet, bárki is kerül szembe vele.

Kockázatvállalás: az emberek mernek új ötletekkel előállni, még ha azok elsőre furcsának is tűnnek. Jó talaja az innovációnak, mert az emberek mernek kísérletezni.

Segítségkérés: természetes, hogy valaki bevallja, ha elakad és segítséget kér, amiért nem nézik le érte.

Konstruktív konfliktus: a véleménykülönbségek kimondhatók, és a szakmai viták nem válnak személyeskedéssé.

Gyakori tévhit, hogy a pszichológiai biztonság egyenlő a konfliktuskerüléssel. Valójában ennek az ellenkezője igaz. Van visszajelzés, ami őszinte, és lehet kemény, de célja, hogy az érintett tanuljon belőle, fejlődjön tőle. A kommunikáció kétirányú és transzparens. 

A Google híres Project Aristotle kutatása – amely a csapatok hatékonyságát vizsgálta – arra jutott, hogy a pszichológiai biztonság a legfontosabb tényező a magasan teljesítő csapatoknál. Megelőzi a szakértelmet, a hierarchiát és még az egyéni intelligenciát is.

Ha az emberek biztonságban érzik magukat, az agyuk nem a "túlélésre" (szorongásra, védekezésre) fókuszál, hanem a kreatív problémamegoldásra.