A munkavédelmi Irányelvekben foglalt előírások gyakorlati megvalósulása az EU országaiban

A számítások szerint, az Európai Unióban, a munkahelyi balesetek és a munkával kapcsolatos megbetegedések költségei elérik a bruttó nemzeti össztermék (GNP) 2,6 - 3,8%-át.

- Németországban, 1999-ben, makroökonómiai szinten 64 milliárd Euró termelési veszteséggel számoltak, a betegállományban lévők hiányzása miatt. A munkával kapcsolatos megbetegedések, a foglalkozási balesetek és betegségek száma ennek körülbelül az egyharmada, azaz megközelítőleg 22 milliárd Euró.

- Portugáliában, 1994-ben, a balesetek közvetlen költségei megközelítőleg 274 millió Euró-t tettek ki és ezen túlmenően 30 millió Euró-t költöttek a foglalkozási megbetegedésekre. Ezek az összegek nem tartalmazzák az anyagköltségeket, a termelési veszteségeket és más költségeket. Ráadásul, ezek a számok csak a nyilvántartásba vett balesetekre vonatkoznak.

- Az Egyesült Királyságban, a dolgozók oldalán keletkezett költségek, 1995/96-ban, elérték az 5.6 milliárd font/év értéket, ami megközelítőleg az Egyesült Királyság bruttó nemzeti össztermékének 1.2 - 1.4%-át reprezentálja. Figyelembe véve a később (a jövőben) keletkező költségeket, ez a szám eléri megközelítőleg a 7 milliárd fontot. Ehhez még hozzáadódnak a munkaadók oldalán keletkezett költségek, amelyek elérték évenként a 3.5 milliárd és 7.3 milliárd fontot. A makroökonómiai költségek (figyelembe véve a jövőbeni költségeket) elérik a bruttó nemzeti össztermék 2.1 - 2.6%-át.

- A munkahelyi balesetek, a foglakozási betegségek és a munkával kapcsolatos megbetegedések makroökonómiai költségei, Hollandia politikai napirendjének fontos részét képezik. Ezek a költségek elérik évente a holland bruttó nemzeti összterméknek megközelítőleg a 2.6%-át. A foglalkoztatott populációra vetítve ez az összeg 1250 Euró/fő.

- Spanyolországban, a munkabalesetek miatt kiesett napok száma, 1997 és 1999 között, évente 4.7%-kal növekedett. A munkabalesetek miatt kiesett napok száma megközelítőleg 20 millió volt. A munkabalesetek és a munkával kapcsolatos megbetegedések költségei elérték a 2051 millió Euró-t.

Az Európai Unióban, 2000-ben, a kiesett munkanapok száma 158 millió volt, az egy balesetre jutó kiesett munkanapok száma átlagosan 20 volt. Mintegy 350 000 dolgozó kénytelen volt állást változatni baleset következtében. Közel 300 000 dolgozó különböző mértékben, állandó rokkantságban szenved és 15 000 dolgozó végleg kikerült a munkaerő piacról (Forrás: Eurostat).

Másrészről viszont, az EU előírások életbe lépése óta, a foglalkozási balesetek számának csökkenése folyamatosan 25 millió munkanap megtakarítást eredményezett a kiesett munkanapok vonatkozásában, ami mutatja, hogy a gazdasági haszon, jóllehet nem teljesen kielégítő módon, a gyakorlati megvalósításból származik.

Hatások a foglalkoztatottságra és a versenyképességre

A minimális követelményeket tartalmazó EU Irányelvek gyakorlati megvalósítása létrehoz egy bizonyos szintű játékteret és megelőzi a versenyt a munkakörülmények alacsony színvonala tekintetében. Jelentős különbségek vannak a tagországok között a szükségessé vált szabályozások és a beruházások vonatkozásában a munkavédelem területén, azért, mert az Irányelvek gyakorlati megvalósítása előtt, az egyes országokban, a munkavédelem színvonala nagyon eltérő volt.

A munkavédelmi beruházások pozitív hatásai, egy bizonyos idő eltelte után, kézzelfoghatóvá válnak, ami igényli a rövid és hosszú távra vonatkozó költség - haszon elemzés számításba vételét. Ennek következtében, jelenleg, nagyon bonyolult bármilyen megállapítást tenni, következtetést levonni az említett munkavédelmi szabályozásnak a hatásairól, a vállalatok versenyképessége vonatkozásában. Például a skandináv országokban a hatások igen korlátozottak voltak azért, mert ezekben az országokban már korábban elsőbbséget adtak a magas szintű munkavédelmi szabályoknak. Ezzel ellentétben, Dél-Európában sok vállalatnak, különösen kis-és középvállalatnak több beruházást kellet eszközölnie. Minthogy a munkavédelem javítására irányuló intézkedéseknek kezdetben több a költsége, mint a haszna, a rövid távú költségek és a hosszú távú haszon közötti optimalizálást szükséges hangsúlyozni.

A tagországok az országjelentésekben, mindazonáltal, jelzik, hogy a munkavédelmi intézkedések hozzájárulnak a munkakörülmények javításához, a termelékenység, a versenyképesség és a foglalkoztatottság növeléséhez.

Ami azt illeti, hogy az új előírásoknak hatása lehet a foglalkoztatottságra, speciálisan hivatkozni kell arra a tényre, hogy azok új foglalkoztatási lehetőségeket nyitottak meg a munkavédelmi szakemberek és a külső megelőző szolgáltatást nyújtók számára. Valóban, a tagországok többségében, létrejött egy új, gyorsan növekvő szolgáltatási piac az információ, tanácsadás és továbbképzés területén.

Például, ha a holland beruházásokat vesszük figyelembe, megállapítható, hogy a megelőző szolgáltatások összes bevétele eléri a 11.7 milliárd Eurót. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ennek a bevételnek a fele az olyan orvosi ellátással kapcsolatos, amelyet már az új előírások életbe lépése előtt is biztosítottak, a megelőző szolgáltatások bevétele, ebben az esetben is megközelíti a 6 milliárd Eurót. Ezek a számok is mutatják, hogy figyelemre méltó lehetőség van a munkavédelmi szakértők foglalkoztatásának területén.

Az egyedi irányelvek hatását illetően, a tagországok megítélése között különbség van a 89/654 Irányelvnek a versenyképességre és a foglalkoztatottságra gyakorolt hatása tekintetében. Amíg bizonyos tagországok úgy ítélik meg, hogy az Irányelvben foglaltak megvalósítása növekedést eredményezett a termelékenységben és ezzel párhuzamosan a versenyképességben és a foglalkoztatottságban, addig más tagországok (Ausztria és Belgium) úgy vélik, hogy a munkahelyeken feltárt kockázatok megszüntetésére illetve csökkentésére hozott intézkedések, noha korlátozott mértékben, de ellenkező hatást fejtettek ki a foglalkoztatottságra és a versenyképességre. (Ezek a tagországok nem szolgáltattak adatokat ezzel kapcsolatban.)

Ami a 89/655 Irányelvet illeti, annak a termelékenységre és a foglalkoztatásra gyakorolt hatására vonatkozólag a tagországok jelezték, hogy az eredmények egészen kedvezőek voltak, mert a gépek korszerűsítése az új előírásoknak való megfelelőség érdekében, és a meglévő gépek nagyjavítása, a termelési folyamatok racionalizálásával együtt, növelték a termelékenységet.

Ami a 89/656 Irányelvet illeti, a tagországok nem közöltek semmilyen bizonyító erejű adatot az Irányelv közvetlen hatásosságáról. Nehéz megkülönböztetni az Irányelv befolyását a munkavédelem javulásának általános trendjétől, amit általában az új EU előírások és más fejlemények eredményeztek. Feltételezni lehet ugyanakkor, hogy a személyi védőeszköz felhasználás (PPE) növekedésének pozitív hatással kellet lennie a foglakoztatásra vonatkozólag, a személyi védőeszközök gyártása és a bejegyzett szervezetek területén, az Irányelvben előírt, a gyártást illető, kötelezettségek miatt.

A 90/269 Irányelvet illetően, bizonyos tagországok (különösen Hollandia), amelyek megfelelő tanulmányokat készítettek, úgy vélik, hogy az ebben a vonatkozásban megvalósított intézkedések költsége és haszna általában negatív eredményt hozott. Ezt a kijelentést óvatosan kell kezelni, mert más tagországok (különösen Franciaország) úgy gondolják, hogy a berendezések automatizálása a termelékenység, világosan látható, növekedését eredményezte. A foglalkoztatás vonatkozásában, bizonyított tény, hogy az automatizálás következtében állások szűntek meg, ugyanakkor más munkahelyek minősége javult.

Az országjelentések tükrözik, hogy bizonyos tagországok szerint nincs bizonyíték arra, hogy a 90/270 Irányelv hatást gyakorolt a foglalkoztatásra. Másrészről azt is jelzik, hogy a munkahelyek jobb ergonómiai kialakítása következtében a termelékenység növekedése várható.

Általános következtetésként elmondható, hogy a tagországok, jelentéseikben általában jelzik, hogy a munkavédelmi intézkedések hozzájárulnak a munkakörülmények javulásához, a termelékenység, a foglalkoztatottság és a versenyképesség növekedéséhez. Ennek ellenére, bizonyos tagországok (Ausztria) úgy vélik, hogy a magas szintű munkavédelem és környezetvédelem olyan helyzetet teremt, ami nem nagyon versenyképes a Kelet-Európai országokkal, kivéve, ha ezekben az országokban, teljes mértékben lezajlik a jogharmonizáció és biztosított azok hatékony gyakorlati alkalmazása.