Az első Nemzeti Fejlesztési Terv

Habár Magyarország a 2004-2006 közötti időszakban jelentősen kevesebb forrást kap, mint egyes régebbi tagállamok (Görögország vagy Portugália), mégis elmondható, hogy egységes magyar fejlesztési terv mögött ekkora összeg még nem állt.

Szintén előnyös vonása az NFT-nek, hogy átlátható, nyomon követhető, és számszerűsíthető célkitűzésekre épül. Bár az érdemi tervezés időszaka kimondottan rövid volt, a Hivatal munkatársai dicséretesen sok energiát fektettek a terv társadalmasítására. Ennek megfelelően számtalan társadalmi szervezet, érdekképviselet és önkormányzati szerv véleményezte a terv egyes fejezeteit illetve egészét. Az ezt megelőző minisztériumi tervezés esetén ez egyáltalán nem volt gyakorlat, a programok irányítói kifejezetten fentről lefelé terveztek. Olyannyira újdonságnak számított az NFT esetében a partnerségre törekvés, hogy nem egy megkeresett szervezetet felkészületlenül is ért, hogy a kormányzat valóban és nem csak névlegesen kíváncsi a véleményükre.

A Nemzeti Fejlesztési Terv öt fő fejezetre, úgynevezett operatív programra tagolódik. A versenyképesség szempontjából ezek közül kiemelkedik a Gazdasági Versenyképesség Fejlesztése elnevezésű operatív program (közkeletű nevén GVOP), amely az Európai Regionális Fejlesztési Alap forrásaira támaszkodva tulajdonképpen gazdaságfejlesztési célokat követ. Az itt található intézkedések egyik csoportja befektetés-ösztönző, illetve a befektetési környezetet javító támogatásokat folyósít, és ebben az értelemben nem tesz mást, mint követi a Széchenyi terv és a Smart Hungary hagyományait, a magyar gazdaság versenyképességének javulását a külföldi befektetések vonzásán keresztül kívánva elérni. Itt megjegyzendő, hogy bár az NFT teljes költségvetése magas, a nagyszámú pályázat miatt az egyes intézkedésekre ténylegesen elkölthető összeg már nem minden esetben kielégítő. Kifejezetten igaz lehet ez a befektetés ösztönzést célzó intézkedésekre. A GVOP számos kis- és középvállalkozásokat támogató pályázatot is tartalmaz, amely igen fontos a magyar gazdaság versenyképessége szempontjából, hiszen a KKV szektor ismert módon gyenge. Az operatív program intézkedései tehát fontosak, de mindenképpen el kell mondani, hogy önmagában nem oldják meg a KKV szektor növekedésének problémáját. Ehhez a tőkepiacok, a banki hitelezés és a kockázati tőke gyakorlatában is jelentős változásokra lenne szükség. Hasonló a helyzet a kutatást, fejlesztést ösztönző pályázatokkal, amelyek szintén a magyar versenyképesség egyik legproblematikusabb aspektusát kívánják orvosolni. Magyarország az utóbbi években ugyanis csupán éves GDP-jének alig 1%-át költötte a magas hozzáadott értéket biztosító K+F finanszírozására, míg ugyanez a mutató az EU15 esetén jelentősen magasabb bázison 1,6% volt, az Egyesült Államok és Japán esetében pedig meghaladta a 3%-ot. Ráadásul a magyar gazdaságon belül az állami finanszírozás dominál a magánszektorral szemben, míg ez az OECD országok többségében pontosan fordítva van. Éppen ezért a GVOP-n belül a vállalkozások és a public-private partnershipek kutatás-fejlesztési tevékenységének támogatása igen örvendetesnek mondható. A GVOP utolsó eleme az internet gazdasági és társadalmi szerepének erősítése a tartalomszolgáltatás, az e-kereskedelem, az e-közigazgatás, illetve a szélessávú Internet elterjedésének támogatásával. Mivel Magyarország az internet használatában jelentősen le van maradva az OECD országok között (az Internet felhasználók aránya csupán 15% körül mozog), ezért ezek a fejlesztési támogatások üdvözlendőek, bár minden valószínűség szerint a valódi áttöréshez ebben a tekintetben az ágazati szabályozás megváltoztatására és a bérszínvonal növekedésére is szükség lesz majd. Mivel az alacsony foglalkoztatási ráta az oka a magyar gazdaságra nehezedő egyik legnagyobb tehernek, ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy finanszírozás szempontjából a Nemzeti Fejlesztési Terv második legjelentősebb területe a humán tőke fejlesztése. A Humán Erőforrás Fejlesztés Operatív Program (HEFOP) jelentősen erősítheti az aktív munkaerő-piaci politikák támogatásán keresztül a munkaerő-piaci alapinfrastruktúrát. A jelenlegi rendszer túlságosan reaktív, a munkaerő központok tulajdonképpen munkanélküli központoknak tekinthetőek.