Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztérium minisztere

Balog Zoltán 1958. január 7-én született Ózdon. Egészen fiatalon 1974 és 1976 között békeszolgálati önkéntesként dolgozott egyházi épületek újjáépítési és renoválási munkálatain Wittenbergben, Goppelnben és Drezdában. 1976-ban érettségizett a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. 1978-tól 1983-ig teológiai stúdiumokat folytatott Debrecenben és Budapesten.

Külföldi tanulmányainak első állomásaként 1980-ban Kelet-Berlinben az Egyesült Protestáns Egyház vendéghallgatójaként tanult teológiát, majd négy szemesztert töltött Halle-ben, a Luther Márton Egyetem Teológia Tanszékén. Ezekben az években aktívan részt vett az NDK evangélikus egyházának békeakcióiban. Összekötő szerepet játszott a keletnémet "békefolyamat" és a budapesti Dialógus-békecsoport között. 1983-ban tette le az első lelkészi diplomát a Budapesti Református Teológiai Akadémián.

Református teológiai tanulmányai előtt betanított esztergályosként dolgozott a Diósgyőri Gépgyárban. 1980-ban a Püspökszentlászlói Katolikus Szociális Otthonban dolgozott egy évet. 1983-1987 között református lelkészként tevékenykedett Maglódon és öt szórványgyülekezetben.1987-1989 között az egyházak Világtanácsa posztgraduális ösztöndíjasa lett Tübingenben. 1989-ben részt vett az Első Európai Ökumenikus Találkozón mint az Európai Egyházak Konferenciája teológiai tanácsadója. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa megbízásából Kelet-Németországból menekültek lelkészeként működött a csillebérci menekülttáborban.

1989-1991 között óraadó tanárként dolgozott a Budapesti Református Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékén, 1991-1996 között pedig hittantanár a Budapesti Német Iskolában, közben pedig a Baár- Madas Református Gimnáziumban is. A németországból érkezettek számára bevezető szemináriumokat dolgozott ki.

1991-1994 között egyházpolitikai tanácsadója a FIDESZ parlamenti frakciójának. Emellett 1993-1996 között a Bonni Egyetem Ökumenikus Intézetének tudományos munkatársa. Publikációi a következő témában jelentek meg: egyházak és kommunizmus Magyarországon és az NDK-ban.

1996-tól 2006-ig a Budapesti Németajkú Református Egyházközség megválasztott lelkésze. Az egyházközösség keretében működő Protestáns Fórum vezetőjeként közéleti és karitatív tevékenységet folytatott (például volt kábítószerfüggők tanácsadó szolgálata, erdélyi egyházi és emberjogi kezdeményezések támogatása). A német-magyar Protestáns Fórum vezetőjeként elsőként rendeztek Chagall-kiállítást Magyarországon a Német Evangélikus Egyházközösséggel együttműködve Budapesten.

Fórumvezetőként társalapítója volt az "Elveszett évek?" német nyelvű tanulmányi csoportnak, mely 5 éven keresztül közölt munkákat és dolgozta fel a hidegháborúról szóló forrásokat egyházi-teológiai szempontból.

1996-1997-ben a Testnevelési Egyetem Mentálhigiénés Tanszékén dolgozott, mint tudományos ügyvivő. 1998-2002 Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnökének főtanácsadója. 1999-től 2012-ig a XX. Század Intézet Közép és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány Felügyelő Bizottságának tagja.

2002-2003 között a Köztársasági Elnök Hivatalában a Társadalompolitikai Főosztály vezetője. 2002-ben a Semmelweis Egyetemen "mentálhigiénés szakember" képesítést szerzett. A korábbi németajkú Hold utcai protestáns templom újjáépítésének kezdeményezője és vezetője.

2003-tól a "Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány" kurátora és főigazgatója, mely megbízatása 2007. április 16-ával megszűnt. Azóta az Alapítvány kuratóriumi elnöke. A 2006-os országgyűlési választásokon országos listán szerzett mandátumot. Ezt követően bejelentette, hogy a Magyarországi Református Egyház törvényeinek megfelelően országgyűlési képviselősége idejére, "lelkészi jellege" fenntartásával, lelkészi szolgálatát szünetelteti. Ennek megfelelően a "lelkészi" címet sem használja. Természetesen amennyiben erre felkérést vagy meghívást kap, igehirdetői és egyéb szolgálatot végez.

A 2006 őszi rendőri brutalitás kivizsgálását szorgalmazó parlamenti vizsgálat kezdeményezője és szorgalmazója. 2006. május 30-tól az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottságának elnöke. 2007.02.26-tól a FIDESZ parlamenti frakcióvezető helyettese, a FIDESZ Kulturális Kabinet vezetője. 2009 folyamán az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottságának elnökeként - Romani Rose, a Német Szintik és Romák Központi Tanácsa vezetője mellett - támogatta a roma gyilkosságok áldozatai családjainak megsegítését. 2009. augusztus 29-től a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke.

A 2010-es választásokon a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi lista 3. helyéről jutott be az Országgyűlésbe. 2010. június 1-től a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkára. Személyes közreműködésének köszönhetően fogadta el a magyar elnökség idején az Európai Bizottság az Európai Romastratégiát. 2012. május 9-től az Emberi Erőforrások Minisztérium minisztere.

A Hold utcai németajkú protestáns templom újjáépítésének kezdeményezője, mely 2003-ban rehabilitáció kategóriában Építészeti Nívódíjat kapott. 2000-ben Nagyváradon Pro Ecclesia Díjat kapott. 1993-tól tíz éven át az Európai Protestáns Szabadegyetem elnökségi tagja volt, 1999-től egészen napjainkig pedig a Bethesda Gyermekkórház Alapítvány kurátora. 2011 októberében a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetésben részesült. 2012-től a magyar Raoul Wallenberg Emlékbizottság tagja.

A miniszter németül felsőfokok beszél, tárgyalóképes angol nyelvtudással bír, bibliai görögből német állami nyelvvizsgát szerzett. Párttagsága nincs. Nős, 5 gyermek édesapja.

forrás: http://www.kormany.hu/