"Dolgozom tovább" - interjú László Csabával

"Dolgozom tovább" – interjú László Csabával 2003. december 6. " class="kapcsszoveg">Eörsi János A jövő évi büdzsé sarokszámait elfogadták, László Csaba tehát megnyugodhat. A pénzügyminiszter tökéletesen egyetért a drasztikus jegybanki kamatemeléssel is. hirdetés • Az Országgyűlés megszavazta a 2004-es költségvetés sarokszámait, és Ön egy percre kényelmesen hátradőlhet a székben. De a sok híresztelés miatt meg kell kérdeznünk: milyen esélyt ad rá, hogy egy év múlva is ugyanebben a székben ülhet? - Ön is bizonyára ismeri a szabványválaszt, amit az ilyen típusú kérdésekre már jó ideje minden alkalommal adok: ezzel a kérdéssel nem foglalkozom. Dolgozom tovább. • Annyi bizonyos, először történt meg a harmadik köztársaságban, hogy a parlament a számtalan módosító indítvány közül kizárólag a kormány által támogatottakat szavazta meg. - Nekem is így mondják a "történészek". Az elmúlt hónapok vitája után sikerült megnyerni gazdaságpolitikánkhoz a parlamenti többség támogatását. Azt is megállapíthattam, hogy a költségvetési politika alapelemei nem változnak a szavazást megelőző hetekben. • Volt azért két jelentős fordulat. Az első a júliusban bejelentett adóintézkedésekhez képest, amikor úgy döntöttek, mégis bevezetik az új adótáblát, és fokozott mértékben a közvetett adók emelésével biztosítják a büdzsé szükséges bevételeit. Másodszor pedig a költségvetés őszi vitája során, amikor elhatározták: szüneteltetik jövőre a költségvetési szférában járó 13. havi illetmény folyósítását, és az így "felszabaduló" ötvenmilliárdot átforgatták az önkormányzatokba, médiatámogatásra, kultúrafinanszírozásra és más célokra. Ez hogy működik? Előre így tervezték? - Egy polgári demokráciában természetes, hogy a parlament megpróbálja a prioritásokat bizonyos irányokba elmozdítani, és azért van a több hónapos vita, hogy tényleg jobb költségvetése legyen az országnak. A büdzsé fő összege több mint 6 ezer milliárd forint. Néhány tízmilliárd átcsoportosítását nem tekintem drámai fejleménynek. • Olyan tartalékot találtak a központi intézmények büdzséjében, amelyek jövőre egyszeri alkalommal csökkentik a központi költségvetést, miközben az önkormányzatok támogatásának emelése tartós elkötelezettséget jelent. Nem okoz ez feszültséget? - Az a lépés, amelynek eredményeként az önkormányzatok több forrással fognak rendelkezni, mérsékelte az államháztartási hiány növekedésének kockázatát. Még kevésbé kell tartanunk attól, hogy az önkormányzatok eladósodnak, és nagyobb hiánnyal zárják a jövő évet, mint amivel mi számoltunk. A központi költségvetés kiadásainak összege nem változott, hiszen a központi kiadásokon belül találtunk forrást az önkormányzatok több támogatására, így végül is az egész államháztartás szintjén a GDP 3,8 százalékának megfelelő hiány nagyobb biztonsággal tartható. • Az összes intézkedést egybevetve, nő-e jövőre a költségvetési dolgozók fizetése? - Összehasonlítható módszerrel számítva 6 százalékkal nő. • A piaci elemzők nem nagyon bíznak a jövőre célul kitűzött 3,8 százalékos hiány teljesítésében. A közkeletű érvelés szerint a kormány azt mondta: 1 százalékot akar lefaragni a deficitből. Az idén nem lesz meg a 4,8 százalék, akkor meg jövőre hogyan lenne meg a 3,8 százalék? - Ez szerintem olyan leegyszerűsített gondolatmenet, amelynek persze van értelme, amikor hosszú távú célokról beszélünk, de amikor konkrét költségvetést fogadott el a parlament, akkor egyetlen módja lehet az értékelésnek: meg kell nézni az egyes előirányzatokat, azoknak milyen a kockázata, a megalapozottsága. Azt sem lehet kétségbe vonni, hogy a tavalyi több mint 9 százalékos hiány után az idén elképesztően nagy kiigazítást hajtott végre a kormány, és ezen az úton tovább tudunk menni. Lehet persze vitatkozni tízmilliárdokon, tized százalékokon, de némely nyugat-európai országban is látható - pedig ott állítólag stabilabb rendszerek működnek -, hogy az államháztartás hiánya a GDP 1 százalékával eltér az előre jelzetthez képest. Ehhez képest, azt gondolom, mi nagyon jól teljesítettünk az idén. • Mi következik abból, hogy a németek és a franciák minden jel szerint büntetlenül léphetik át - az idén már harmadízben - az államháztartási hiány ominózus 3 százalékos küszöbét? - A mi szempontunkból ennek nincs közvetlen üzenete a gazdaságpolitika alakítását illetően. Az államháztartási hiány mérséklése nem elsősorban a maastrichti előírások miatt fontos, hanem azért, mert ez a mi érdekünk. Kis, nyitott gazdaságban mindenképpen 3 százalék alá kell csökkenteni az államháztartás hiányát, mert csak így tartható fenn a növekedés, amelynek feltételei között - a versenyképesség javítása, a strukturális reformok mellett - a hitelesség is rendkívül fontos tényező. • A hitelességből mit tart legfontosabbnak? - A költségvetési célok teljesítését, a monetáris politikával való együttműködést, a bérpolitikát, a sikeres privatizációs tranzakciókat, a reformok végigvitelét. • Mennyire komoly dolog a hároméves költségvetés, amit most beillesztettek a 2004-es büdzsébe? Igaz, az uniós támogatások éves keretösszegei szépen nyomon követhetők, de ezt leszámítva a hároméves kitekintés csupa általánosságot tartalmaz. Tartható lesz a három évre előre meghatározott államháztartási hiány? - Szerintem a magyar parlamentet érdemes komolyan venni. Egy polgári demokráciában törvény fogja kimondani, hogy 2005-ben 2,8, 2006-an pedig 2,6 százalék lehet az állami háztartás hiánya. Ez nagyon fontos üzenet a középtávú gazdaságpolitikában, és mindenképpen segít a 2005-ös és a 2006-os költségvetés elkészítésében. • Nem aggasztja-e a fizetési mérleg hiányának idei jelentős növekedése? - Úgy látom, ez természetes jelensége a 2003-2004. évi gazdasági trendfordulatnak. Fokozatosan lassul a lakossági fogyasztás 2001-2002-ben felpörgött növekedése, megindult az export- és beruházás-vezérelt növekedés, ami azzal jár, hogy elkezd nőni a beruházási import. Természetes jelenség ezért egy ideig, hogy a fizetési mérleg hiánya nő. Ez finanszírozási problémát nem okoz. Fontos jelnek tekintem, hogy az első félévi stagnálás után a másodikban megugrott a működőtőke-beáramlás, már 800 millió eurónál jár, és az év végéig bőven meglesz a másfél milliárd. • Állampapír-befektetésből is sok jön, több mint működő tőkéből, ami akkor válik kellemetlenné, amikor kifelé mozdulás történik, és a hozamok emelkednek. - A mai hozamok túlzottan magasak. Világosan látszik, hogy ebben egyfajta árfolyamkockázat játszik szerepet, mert az országkockázatot tükröző devizakötvényeink külföldi kötvényekhez viszonyított árfolyama (spreadje) nem változott. Ha a piac megnyugszik, és bizonyos spekulációs folyamatok lecsendesednek, akkor akár villámgyorsan is visszaállhat az alapszint. A piacokra egyébként jellemző, hogy adott esetben nagyon gyors folyamatok tudnak elindulni, amit nehéz előre jelezni, de én arra számítok, amikor egyszer a folyamat megfordul, hamar kialakul az az alacsonyabb hozamszint, amely már sokkal inkább összhangban van a fundamentumokkal. • A forint is igen gyönge az euróval szemben, árfolyama huzamosan 260 fölött ingadozik. - Azt gondolom, az árfolyamszint csak a többi makrogazdasági tényezővel együtt értékelhető. Nem tekintem különös aggodalomra okot adó fejleménynek, hogy 260-nál néhány forinttal gyengébb árfolyam alakult ki az elmúlt időszakban. • Azután is így látja, hogy a jegybank 300 bázisponttal megemelte az alapkamatot? - A jegybank ezen drasztikus lépését - amelyre reményeim szerint csak átmenetileg lesz szükség -, támogatjuk, a piac megnyugtatása érdekében. • Mi valójában a céljuk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére (PSZÁF) vonatkozó törvény módosításával? - Kevés olyan ország van, ahol a pénzügyi felügyelet hatásköre ennyire összetett, hogy egyaránt beletartozzék a bankrendszer, a biztosítás, a tőkepiac, a magán-nyugdíjbiztosítási rendszer ellenőrzése. Ebben a helyzetben egy testületi irányítás hatékonyabb lehet, mint a jelenlegi egyszemélyes irányítás. Más intézménynél is gyakori a testületi irányítás, ilyen például a MNB is. • A negyedéves beszámolási kötelezettség bevezetésével a PM befolyását akarják növelni? - Két nagy veszélyt kell elkerülni. A nagyobbik az, hogy konkrét ügyekbe próbáljon bárki is beavatkozni. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom - és ez elhangzott azon a kormányülésen is, amelyen Szász Károly, a PSZÁF elnöke is részt vett -, hogy amióta én pénzügyminiszter vagyok, konkrét ügyekben soha nem történt beavatkozás a felügyelet működésébe, határozataiba. Mi pontosan ugyanúgy a Magyar Tőkepiacból tudjuk meg ezeket a döntéseket, mint minden más piaci szereplő, és ez így van rendjén. Ugyanakkor nem szerencsés, ha semmilyen szakmai ellenőrzést nem gyakorolhatunk. Ma a szakmai "kontroll" abban merül ki, hogy én írom alá a felügyeleti vezetők szabadságos papírját, továbbá megállapítom a törvény által meghatározott fizetésüket. Ennél azért lehet, hogy többre van szükség. Célunk, hogy negyedévenként pontos jelzést kapjunk a pénzügyi szektor működéséről - milyen irányba megy például a felügyelet bírságolási gyakorlata, milyen kockázatokat lát a pénzügyi szektorban, hol kívánnak erősíteni. A felügyelet nagyon sok információt nyújthat a pénzügyi szektorról, és nyilván a mi makrogazdasági ismereteink, uniós tapasztalataink alapján, adott esetben tovább lehetne javítani a felügyelet működését. • Személyi változást akarnak a felügyeletnél? - A törvényjavaslatról kell beszélni, nem pedig személyi kérdésekről.