Életveszélyben vannak a fordítók Irakban
Olyan nagy veszélyben vannak az amerikai diplomaták Irakban, hogy csak több fegyveres testőr kíséretében mozdulhatnak ki hazulról. Mivel azonban magánbiztosító szolgálatában álló testőreik állítólag indokolatlanul tüzet nyitottak iraki polgári személyekre, ezért szerda óta a nagykövetség körüli lezárt területet sem hagyhatják el.
Akkora veszélynek azonban senki más nincs kitéve Irakban, mint az a több mint ezer iraki fordító, aki a négy és fél évvel ezelőtti amerikai-brit invázió óta a külföldi csapatoknál talált munkát. Fordítók tucatjait - többnyire fiatal férfiakat - gyilkolták meg a háború kezdete óta. Jóval többen elmenekültek Irakból attól való félelmükben, hogy felkelők meggyilkolják őket. Nehogy honfitársaik felismerhessék őket, munkahelyükön a fordítók többnyire amerikai katonai egyenruhát viselnek és arcukat fekete álarc borítja. Ismerőseiknek valótlan történetet találnak ki, nehogy szomszédok és barátok megtudják, mivel is keresik a kenyerüket.
Az Irakban állomásozó külföldi csapatok arab fordítói hármas kockázattal kénytelenek szembe nézni. Amikor járőrrel úton vannak, vagy razziára elkísérik a külföldi katonákat, gránát repeszdarabok és golyók ugyanúgy eltalálhatják őket is, mint azokat, akiket a felkelők célba vettek. Amikor munkaidőn kívül civilként járnak az utcákon, minden más irakihoz hasonlóan az a veszély fenyegeti őket is, hogy terrorcselekménynek esnek áldozatul vagy váltságdíj fejében elrabolják őket. Emellett még azzal a veszéllyel is szembe kell nézniük, hogy a "megszállóknak" végzett munkájukért honfitársaik "kollaboránsnak nézik őket, akit el kell tenni láb alól".
De mi van akkor, ha a külföldi csapatok egy szép napon kivonulnak Irakból? Ki védi majd meg akkor az egykori fordítókat azoknak a bosszújától, akik árulónak tekintik őket? Az iraki média beszámolt arról, hogy a brit csapatok Bászra dél-iraki kikötővárosból történt kivonulása után felkelők lerombolták azoknak az irakiaknak a házait, akik fordítóként dolgoztak az angoloknak. Egy volt fordító éppen hogy megmenekült az elrablástól. Jelentették továbbá, hogy az egykori fordítók közül azóta többen is elmenekültek a városból. Pedig a többségében síiták lakta városban az angol csapatokat nem gyűlölték annyira, mint amennyire az amerikai katonákat Bagdadban gyűlölik.
Az Irakban állomásozó külföldi csapatok arab fordítói hármas kockázattal kénytelenek szembe nézni. Amikor járőrrel úton vannak, vagy razziára elkísérik a külföldi katonákat, gránát repeszdarabok és golyók ugyanúgy eltalálhatják őket is, mint azokat, akiket a felkelők célba vettek. Amikor munkaidőn kívül civilként járnak az utcákon, minden más irakihoz hasonlóan az a veszély fenyegeti őket is, hogy terrorcselekménynek esnek áldozatul vagy váltságdíj fejében elrabolják őket. Emellett még azzal a veszéllyel is szembe kell nézniük, hogy a "megszállóknak" végzett munkájukért honfitársaik "kollaboránsnak nézik őket, akit el kell tenni láb alól".
De mi van akkor, ha a külföldi csapatok egy szép napon kivonulnak Irakból? Ki védi majd meg akkor az egykori fordítókat azoknak a bosszújától, akik árulónak tekintik őket? Az iraki média beszámolt arról, hogy a brit csapatok Bászra dél-iraki kikötővárosból történt kivonulása után felkelők lerombolták azoknak az irakiaknak a házait, akik fordítóként dolgoztak az angoloknak. Egy volt fordító éppen hogy megmenekült az elrablástól. Jelentették továbbá, hogy az egykori fordítók közül azóta többen is elmenekültek a városból. Pedig a többségében síiták lakta városban az angol csapatokat nem gyűlölték annyira, mint amennyire az amerikai katonákat Bagdadban gyűlölik.
Mit kezdenek a munkaerőhiánnyal a cégek? Még több erőforrást tesznek a toborzásba? Vagy jobban figyelnek meglévő munkavállalóikra?
Állati tehetségkutató