Életveszélyben vannak a fordítók Irakban

Akkora veszélynek azonban senki más nincs kitéve Irakban, mint az a több mint ezer iraki fordító, aki a négy és fél évvel ezelőtti amerikai-brit invázió óta a külföldi csapatoknál talált munkát. Fordítók tucatjait - többnyire fiatal férfiakat - gyilkolták meg a háború kezdete óta. Jóval többen elmenekültek Irakból attól való félelmükben, hogy felkelők meggyilkolják őket. Nehogy honfitársaik felismerhessék őket, munkahelyükön a fordítók többnyire amerikai katonai egyenruhát viselnek és arcukat fekete álarc borítja. Ismerőseiknek valótlan történetet találnak ki, nehogy szomszédok és barátok megtudják, mivel is keresik a kenyerüket.

Az Irakban állomásozó külföldi csapatok arab fordítói hármas kockázattal kénytelenek szembe nézni. Amikor járőrrel úton vannak, vagy razziára elkísérik a külföldi katonákat, gránát repeszdarabok és golyók ugyanúgy eltalálhatják őket is, mint azokat, akiket a felkelők célba vettek. Amikor munkaidőn kívül civilként járnak az utcákon, minden más irakihoz hasonlóan az a veszély fenyegeti őket is, hogy terrorcselekménynek esnek áldozatul vagy váltságdíj fejében elrabolják őket. Emellett még azzal a veszéllyel is szembe kell nézniük, hogy a "megszállóknak" végzett munkájukért honfitársaik "kollaboránsnak nézik őket, akit el kell tenni láb alól".

De mi van akkor, ha a külföldi csapatok egy szép napon kivonulnak Irakból? Ki védi majd meg akkor az egykori fordítókat azoknak a bosszújától, akik árulónak tekintik őket? Az iraki média beszámolt arról, hogy a brit csapatok Bászra dél-iraki kikötővárosból történt kivonulása után felkelők lerombolták azoknak az irakiaknak a házait, akik fordítóként dolgoztak az angoloknak. Egy volt fordító éppen hogy megmenekült az elrablástól. Jelentették továbbá, hogy az egykori fordítók közül azóta többen is elmenekültek a városból. Pedig a többségében síiták lakta városban az angol csapatokat nem gyűlölték annyira, mint amennyire az amerikai katonákat Bagdadban gyűlölik.