Ha nö a munkaidö, csökken a munkanélküliség - megoldás vagy pótcselekvés?

Menjünk egy kicsit távolabbra. Japán. Itt természetes elvárás, hogy a férfi látástól vakulásig a munkahelyén legyen, a dolgozó nök pedig jöjjenek be egy kicsit még korábban, mert meg kell fözni a férfiaknak a kávét. A mögötte álló kulturális tradíció - az a jó családfö, akit nem is nagyon látni otthon, mert a teljes idejét a pénzkeresésnek szenteli. Igen ám, csakhogy pont ebböl az okból kifolyólag a japán férfi sok esetben haza se megy, amikor végzett, hanem kellemesen eltölti az idejét valamelyik szórakozóhelyen. Vélhetöleg a munkaidö kihasználása is hasonlóan "hatékony".

Volt alkalmam dolgozni olyan munkahelyen, ahol normális körülmények között 16:00-kor felálltak az emberek és hazamentek. Ennek az volt az ára, hogy a munkaidö percre be volt osztva, nem lehetett sem megállni, sem lelassítani. Intenzív 8 óra, és ha minden el van végezve, a napnak vége. Voltam olyan munkahelyen is, ahol sportot üztek a végeérhetetlen értekezletekböl, a csúcsa az volt, amikor 16:00-tól 18:00 még látszólag értelmes kérdésekröl beszéltünk - kár, hogy ezeket jobb szervezésben félóra alatt is le lehetett volna zongorázni - de 18:00 után a föszervezönek eszébe jutott, hogy akkor még bónuszként tárgyaljuk ki, miért volt ez az értekezlet annyira szuper. Nem tudom, meddig tartott el, mert felálltam és távoztam.

A lényeg - a hosszabb munkaidö nem jelent nagyobb hatékonyságot. Nagy valószínüséggel arról van szó, hogy a 8 órában elvégezhetö munkát el lehet végezni - kellö tehetséggel - 10, 12, vagy akár 16 óra alatt is.

Az átlagember kb. 1 órán keresztül képes folyamatosan és intenzíven koncentrálni, a 3 órás értekezletnek így nincs semmi értelme. Azért tart ennyi ideig, mert nincs elökészítve, vagy nincs jól levezényelve. Ha mondjuk 30 embert kell meghallgatni 1 óra alatt, teljesen világos, hogy 1 ember nem beszélhet többet másfél percnél - igen, bele kell kalkulálni az összekötö szöveget is. Ha már az elsönek megengedik, hogy produkáljon egy 15 perces monológot... no comment.

Viszont a meghosszabbított munkaidönek remek egyéb hatásait le sem lehet tagadni. A munkaerö frusztrálttá válik, és munkaidö közben keresi azokat a pihenési lehetöségeket, amelyeknek a munkahelyen kívül lenne a helyük.
Látszólag kevés emberrel is kitöltjük a munkaidö keretet, így többen maradnak kapun kívül. Akik esetleg valóban szeretnének dolgozni.

A legriasztóbb jelenség - közvetlenül a Szovjetunió összeomlása elött a kommunista párt érezte, hogy valahogy nem megy a gazdaság szekere, és az egyik ötlet ennek orvoslására az volt, hogy úgy meg kell hajtani az embereket, mint anno a Ford gyárban a futószalagoknál, és még annál is jobban. Ez a megoldás. Az eredmény ismert. A nyugat-európai demokráciák ennyire tanulékonyak? És tisztában vannak azzal, kitöl is tanulnak valójában?

Az effajta pótcselekvések helyett talán komolyan meg kellene tanulni azt a fogalmat, hogy time management. Csodákat képes müvelni...