Kettészakad a magyar felsőoktatás

A kormány februárban drasztikusan átszabta a felvételi keretszámokat, tette ezt nem csak a jelentős forráskivonás miatt, hanem - szándéka szerint - közelíteni akarta a felsőoktatás kibocsátását a munkaerőpiaci igényekhez, s ennek részeként bizonyos szakok felől mesterségesen irányította volna a hallgatókat más szakok felé. A felvételi adatok szerint ez nem jött be, viszont néhány mellékhatásra már most felfigyeltek az oktatáskutatók.

A felvételi adatokra épülő friss OktpolCafé-bejegyzés szerint az országos szintű jelentkezésekben sokat veszítő szakok esetében is vannak nyertes intézmények, s ezek döntő részben budapestiek. Ennek okait a felsőoktatási szférán túlmutató társadalmi folyamatokban kereshetjük: a vidék megtartó-képessége egyre csökken, perspektíva csak a központi régióban látszik, illetve Budapest, mint kulturálisan pezsgő főváros vonzereje is igen jelentős tényező (természetesen amellett, hogy a hallgatók a minőségileg jobb képzéseket keresik, és a fővárosi nagy egyetemek egyelőre nagyobb presztízzsel bírnak, mint más intézmények).

Az erőltetett piacosítás hatására kettészakadni látszik a felsőoktatási intézményrendszer - írja a bejegyzés szerzője, Kocsis Ferenc -, és a fővárosban egy olyan képzéshalmaz kezd kialakulni, amely csak korlátozottan enged a kormányzati befolyásolásnak; alapvetően egy nyugat-európai igény- és értékrend szerint kínál képzéseket.

Nagyon fontos utalni arra, hogy a költségtérítéses helyekre jelentkező hallgatók nyilván inkább azokat az intézményeket és szakokat választják, amelyek bizonyíthatóan (függetlenül bármilyen ellenpropagandától) jobb elhelyezkedési és életlehetőségeket biztosítanak. Így, mivel a költségtérítés mértékében nincsenek drámai különbségek, a budapesti képzéseket preferálják, hiszen a fővárosban a több állás miatt eleve jobb esélyük van az elhelyezkedésre.

Kocsis Ferenc szerint azt is megállapíthatjuk, hogy a családi pénzből finanszírozott tanulás nem a kormányzat által elképzelt tudományos határvonalak mentén oszlik meg (mérnök kontra bölcsész). A családok ezt ennél sokkal árnyaltabban látják, és bizonyos bölcsész-területeket jobb befektetésnek látnak, mint bizonyos mérnöki/gazdasági képzéseket.

A vesztes szakok

Az összes jelentkezőt tekintve egyértelmű, hogy a gyakorlati orientáltságú gazdasági szakok (kereskedelem és marketing, turizmus-vendéglátás, pénzügy és számvitel, gazdálkodási és menedzsment, emberi erőforrások) veszítettek legtöbbet, az összes jelentkező 45-60 százaléka tűnt el 2012-re. (Ez a kormányzat gazdaságfejlesztési elképzeléseivel éppen ellentétes hatásnak minősül.) Ezek mellett vannak olyan kisebb szakok, amelyek korábbi jelentkezői létszámuk 60-90 százalékát bukták el: kameraman, televíziós műsorkészítő, nemzetközi igazgatási, üzleti szakoktató, kézműves.

A gazdasági szakok után némileg kisebb csökkenéssel a „puhábbnak" számító társadalomtudományi szakok következnek: társadalmi tanulmányok, szociálpedagógia, andragógia, informatikus könyvtáros, szociális munka, pedagógia. De, mint jeleztük, a felsőoktatási átrendeződés egyik szembetűnő jele, hogy több szakon országosan ugyan zuhant a jelentkezők száma, ám Budapesten minden visszafogás ellenére nőtt.

A nyertes szakok

Az átrendeződés nyertes szakjai többek között a járműmérnöki, alkalmazott közgazdaságtan, pszichológia, nemzetközi tanulmányok, biomérnöki, mechatronikai mérnöki és gyógytornász szakok. Vannak olyan „nem kívánatos szakok" is, amelyek „makacsul" tartják magukat, és a jelentkezés továbbra is magas szinten van, sőt nőtt. Néhány bölcsészszak nagy népszerűségnek örvend továbbra is, emellett néhány mérnöki szak valódi lökést kapott az átszabott keretszámok miatt.

A kínai szak iránti érdeklődés drámai növekedése nem érdemel kommentárt, de a klasszikus bölcsészet és a nyugati nyelvek iránti makacs, sőt növekvő igény elgondolkodtató - írja Kocsis Ferenc.