Kiégés huszonévesen

A pályakezdőknél gyakori szindrómát itthon először Horváth Tünde pszichológus nevezte néven. Amerikában két hasonló cipőben járó huszonéves szerző Alexandra Robbins és Abbie Williams 2001-ben megjelent sikerkönyve hozta be a köztudatba, ám a szakértők úgy vélik: a jelenség egyáltalán nem új keletű, írja a Pályacsúcs Magazin.

A munkavállalással együtt járó mindennapos stressz, a kötött munkaidő, az egzisztencia-alapítás kihívásai és az önellátás felelőssége sokakat hidegzuhanyként ér a vizsgaidőszakokat leszámítva kötetlen mederben csordogáló hallgatói lét után. Hirtelen azon kapják magukat, nem tudnak mit kezdeni a megváltozott körülményekkel. Sokan stresszel, kiégéses tünetekkel reagálnak az új kihívásokra.

A kapunyitási pánik a 25 év körüli korosztály válsága. A fiatalkori krízis egyáltalában nem számít új jelenségnek. A szakemberek között már közel fél évszázada vitáznak arról, hogy a serdülőkor és ifjúkor fejlődési feladataiként a személyes identitás, az intimitás és a különféle szakmai célok, pályák és foglalkozások iránti elköteleződés iránti problémáinak milyen sorrendet követően biztosítja az egészséges fejlődés lehetőségét, mondja Kiss István tanácsadó szakpszichológus, a jobpilot.hu szakértője.

A monotónia és a létbizonytalanság a kiváltó ok
A kapunyitási pániknak több összetevője van. Egyrészt a fiatalokat nem motiválja a reggel 8-tól délután 5-ig tartó munka monoton világa, a számítógépek hálózatába szorított kommunikáció, a modern irodadzsungelek boxaiban eltöltendő órák mennyisége. A fiatalok nem tudnak őszintén lelkesedni olyan munkahelyekért, vállalatokért és olyan filozófiát valló cégekért, amelyeknek legfontosabb célja a profitnövelés bármi áron, lehetőség szerint minél jobban kifacsarva a munkatársakat, mit sem törődve személyes vágyaikkal, céljaikkal, egyéni ambícióikkal.

A jelenség másik fő oka a munkaerőpiac instabilitása: bizonytalanná vált a foglalkoztatás. A frissen végzetteknek életük folyamán valószínűleg tucatnyi munkahelyen kell majd bizonyítani az alkalmasságukat. A továbblépéshez még további képzésekbe kell beruházniuk, mert nem szalaszthatják el a kínálkozó lehetőségeket - állítja a szakértő.

Magyarországon elsőként Horváth Tünde "nevezte nevén a gyereket", a felsőoktatási képzési rendszerben röviddel a végzés előtt álló hallgatók vizsgálatainak eredménye alapján. A pszichológusnő végül arra a következtetésre jutott: a mindenféle munkatapasztalatot nélkülöző, ráadásul kevéssé piacképes szakokat végzett hallgatók sokkal jobban tartanak a jövőtől, mint azok a bölcsészek, akik legalább egy tanári szakkal és némi szakmai tapasztalattal a hátuk mögött vágnak neki a munkakeresésnek.

Főleg fiatal értelmiségiek krízise
A pszichológia nyugati szakirodalma a kapunyitási pánik fogalmát azokkal a többnyire már huszonötödik életévüket betöltött, már legalább egy diplomával, és minimum két éves munkatapasztalattal rendelkező fiatalokkal hozza összefüggésbe, akik hirtelen válságba kerülnek. Az érintettek többnyire ilyenkor, 1 -2 éves munkatapasztalat után döbbennek rá, hogy a kiválasztott pálya, életstílus nem illik a személyiségükhöz. A fiatalok ilyenkor úgy érzik: perspektívátlanok, elvesztették céljaikat, kiürültek a pszichés erőtartalékaik. Az érintettek válaszút elé kerülnek: máshol, másként szeretnék folytatni az életpályájukat.

Speciálisan érintett réteg nincsen, de a tapasztalatok azt bizonyítják: súlyosabb problémákat jeleznek azok a fiatalok, akik a családjukban első generációs értelmiséginek számítanak. Nekik ugyanis nincsen olyan mintaadójuk, aki átsegítené őket a krízishelyzeteken, aki iránymutatással szolgálhatna feléjük.

A szakmai gyakorlat sokat segít
Hogyan ismerhetjük fel a kapunyitási pánikot? "A jelenség egyik legfontosabb tünete a halogatás: ilyenkor a fiatal késlelteti a felsőoktatási tanulmányainak a lezárását, és szorong a jövője miatt. A kapunyitási pánik súlyosabb esetben pszichoszomatikus tünetekkel, depresszióval is párosulhat. Súlyosabb esetekben az élet értelmét is megkérdőjelezheti az érintett. Az életnegyedi válságot egyébként kifáradásos - kiégéses tünetek is kísérhetik" - mondta el Kiss István.

Kiss István úgy tudja, több uniós felmérés bizonyítja, hogy a fiatalok többsége ma már úgy próbál megküzdeni a helyzettel, hogy teljesen új munkaterületeken próbálkoznak. Némelyek hosszabb időre elutaznak, lakóhelyet váltanak. Közös bennük: mindannyian úgy érzik, az élet mást is tartogat számukra a kemény munkaórák vasfegyelmén kívül.

Amit tehetünk ellene
Mint sok más helyzetben, itt is a megelőzés a leghatékonyabb eszköz. Jelentősen csökkenthető a kiégés veszélye, ha a fiataloknak sikerül meglelniük az érdeklődési körüknek megfelelő tevékenységi területet, függetlenül attól, hogy mekkora az adott terület társadalmi megbecsülése és a vele szerezhető bevételek. A karrierjük elején állókat leginkább az egyes szakmák jól csengő nevei, a presztízs és az anyagi vonzatok motiválják, sokszor ezért is választanak rosszul. De sose késő korrigálni, a pályaválasztás ma már nem egyetlen alkalomra szorítkozik és nem visszavonhatatlan. Újra kell gondolni, hogy mit szeretnénk igazán csinálni. Ha van rá mód, érdemes olyan munkahelyet keresni, ahol nyíltan elismerik a jó teljesítményt. Ha szükséges, csökkentik a terheket is.

Az is sokat segíthet a kiégés megelőzésében, ha jó kapcsolatot építünk a kollégákkal és megpróbáljuk átlátni a cég működésének jellegzetességeit, hiszen lehet, hogy a feladatainkon belül megtaláljuk azt, amit örömmel tudunk végezni. Legyen az akár egy csavar beállítása, vagy közreműködés egy milliós üzlet megkötésében, összegzi a megelőzés eszközeit Kiss István.