Kulcsképességek: a siker kulcsai
Nyugaton a hetvenes évek végétől figyelhető meg a piaci verseny gyorsulása, az innovációs verseny élesedése, mely a kilencvenes évekre a globalizációval kiegészülve megváltoztatta a vállalati struktúrát.
A piaci versenynek kitett cégeknél egyre nagyobb hangsúlyt fektettek az új termékek gyors piacra dobására, a költséghatékony munkára, tudásbázis felhalmozására, melynek egyik következménye a vállalati struktúra és kommunikáció változása lett. "Míg korábban a merev hierarchia jellemezte a vállalati kommunikációt és döntéshozatalt, addig az új piaci környezet kevesebb irányítási szintet és nagyobb rugalmasságot követel. Ez azt jelenti, hogy a beosztottnak tudását, ötleteit felhasználva részt kell vennie a döntés-előkészítésben és nagyobb felelősséget kell vállalnia munkaterületén", elemzi a megváltozott helyzetet Szatmáriné dr. Balogh Mária, a Convictus Szervezetfejlesztő és Vezetőképző Bt. vezetője.
Magányos zseni helyett rugalmas csapatember
Míg a társadalmi folyamatok az egyén elmagányosodása felé hatnak és egyre individualizáltabb lesz a társadalom, addig a munka piacorientált világában éppen ellentétes folyamat figyelhető meg.
A hetvenes évek sikeres embere a magányos zseni volt, az ezredfordulóé viszont már a rugalmas csapatember. A vállalat ugyanis mesterséges közösséget teremt, melynek tagjai csak együtt dolgozva lehetnek sikeresek. Mindennél fontosabb lett a kooperáció, a másikkal összefogás, a 'teamwork'. "A hetvenes években a dolgozók a feladat 75 százalékát maguktól meg tudták csinálni, míg manapság egy-egy munkatárs a probléma megoldásához csupán 30-35 százalékot tud saját erőből 'előteremteni', a többi információt, tudást más munkatársaktól kell megszereznie. Mindennél jobban egymásra vannak utalva a kollégák", jegyzi meg Szatmáriné dr. Balogh Mária.
"Az ezredforduló sikeres munkatársa képes gyorsan, munkakapcsolatait felhasználva, sok forrás felhasználásával beszerezni a feladat megoldásához szükséges információkat. Ezen kívül aktívan segít döntések előkészítésében, képes racionálisan érvelni elképzelése mellett, a számára meghatározott döntési kereteken belül tud és mer döntést hozni és azért vállalja is a felelősséget", így a szervezetfejlesztéssel foglalkozó szakember.
Nem csak a szaktudás dönt
A nagyobb felelősségvállalást és a csapatemberek keresettségét az álláshirdetésben megfogalmazott elvárások is visszatükrözik. Egy német felmérés szerint az álláshirdetésekben az elvárt képességek közül a következők fordulnak elő a leggyakrabban:
kooperációs és kommunikációs képesség, önállóság és teljesítőképesség, problémamegoldási képesség, felelősségvállalás, tanulási és gondolkodási képesség, indoklási és értékelési képesség.
Ezen képességeket összefoglaló néven "kulcsképességeknek", angolul soft skillsnek nevezik. A fogalmat Dieter Mertens német munkapedagógus alkotta meg, aki a hetvenes években felismerte, hogy a gazdaságilag és műszakilag fejlett, modern társadalomban hagyományos szakmai ismeretek mellett elengedhetetlenek olyan képességek, melyek nem a szakmához, hanem a sikeres munkavégzéshez kötődnek.
Az edző az ideális főnök
De nem csupán a munkavállalótól követel mást a megváltozott piaci környezet, hanem a cégvezetőtől is. A diktátor típusú, mindent eldönteni akaró, a beosztottakat rövid pórázon vezető főnök manapság nehezen képes sikeresen menedzselni egy nagyobb vállalatot. "Napjainkban az edző típusú vezető számít sikeresnek, aki biztosítja az ideális munkafeltételeket, támogatja, jobb teljesítményre sarkallja munkatársait", mondja Szatmáriné dr. Balogh Mária.
Magyarországra a multinacionális cégek hozták, hozzák be a nyugati vállalati kultúrát, legtöbb helyen már a 'kulcsképességek' megléte szükséges a beilleszkedéshez és a sikeres munkavégzéshez. A kérdés már csak az, hogy a magyar iskolarendszer mennyiben igazodik az egyre több helyen elengedhetetlen 'soft skills' közvetítéséhez? Az a tény, hogy a nyugati multicégek belső képzési központokat hoznak létre, tréningcégeket bíznak magyar munkatársaik kulcsképességeinek fejlesztésével, nem enged sok jóra következtetni...
Karácsony Zoltán
A piaci versenynek kitett cégeknél egyre nagyobb hangsúlyt fektettek az új termékek gyors piacra dobására, a költséghatékony munkára, tudásbázis felhalmozására, melynek egyik következménye a vállalati struktúra és kommunikáció változása lett. "Míg korábban a merev hierarchia jellemezte a vállalati kommunikációt és döntéshozatalt, addig az új piaci környezet kevesebb irányítási szintet és nagyobb rugalmasságot követel. Ez azt jelenti, hogy a beosztottnak tudását, ötleteit felhasználva részt kell vennie a döntés-előkészítésben és nagyobb felelősséget kell vállalnia munkaterületén", elemzi a megváltozott helyzetet Szatmáriné dr. Balogh Mária, a Convictus Szervezetfejlesztő és Vezetőképző Bt. vezetője.
Magányos zseni helyett rugalmas csapatember
Míg a társadalmi folyamatok az egyén elmagányosodása felé hatnak és egyre individualizáltabb lesz a társadalom, addig a munka piacorientált világában éppen ellentétes folyamat figyelhető meg.
A hetvenes évek sikeres embere a magányos zseni volt, az ezredfordulóé viszont már a rugalmas csapatember. A vállalat ugyanis mesterséges közösséget teremt, melynek tagjai csak együtt dolgozva lehetnek sikeresek. Mindennél fontosabb lett a kooperáció, a másikkal összefogás, a 'teamwork'. "A hetvenes években a dolgozók a feladat 75 százalékát maguktól meg tudták csinálni, míg manapság egy-egy munkatárs a probléma megoldásához csupán 30-35 százalékot tud saját erőből 'előteremteni', a többi információt, tudást más munkatársaktól kell megszereznie. Mindennél jobban egymásra vannak utalva a kollégák", jegyzi meg Szatmáriné dr. Balogh Mária.
"Az ezredforduló sikeres munkatársa képes gyorsan, munkakapcsolatait felhasználva, sok forrás felhasználásával beszerezni a feladat megoldásához szükséges információkat. Ezen kívül aktívan segít döntések előkészítésében, képes racionálisan érvelni elképzelése mellett, a számára meghatározott döntési kereteken belül tud és mer döntést hozni és azért vállalja is a felelősséget", így a szervezetfejlesztéssel foglalkozó szakember.
Nem csak a szaktudás dönt
A nagyobb felelősségvállalást és a csapatemberek keresettségét az álláshirdetésben megfogalmazott elvárások is visszatükrözik. Egy német felmérés szerint az álláshirdetésekben az elvárt képességek közül a következők fordulnak elő a leggyakrabban:
kooperációs és kommunikációs képesség, önállóság és teljesítőképesség, problémamegoldási képesség, felelősségvállalás, tanulási és gondolkodási képesség, indoklási és értékelési képesség.
Ezen képességeket összefoglaló néven "kulcsképességeknek", angolul soft skillsnek nevezik. A fogalmat Dieter Mertens német munkapedagógus alkotta meg, aki a hetvenes években felismerte, hogy a gazdaságilag és műszakilag fejlett, modern társadalomban hagyományos szakmai ismeretek mellett elengedhetetlenek olyan képességek, melyek nem a szakmához, hanem a sikeres munkavégzéshez kötődnek.
Az edző az ideális főnök
De nem csupán a munkavállalótól követel mást a megváltozott piaci környezet, hanem a cégvezetőtől is. A diktátor típusú, mindent eldönteni akaró, a beosztottakat rövid pórázon vezető főnök manapság nehezen képes sikeresen menedzselni egy nagyobb vállalatot. "Napjainkban az edző típusú vezető számít sikeresnek, aki biztosítja az ideális munkafeltételeket, támogatja, jobb teljesítményre sarkallja munkatársait", mondja Szatmáriné dr. Balogh Mária.
Magyarországra a multinacionális cégek hozták, hozzák be a nyugati vállalati kultúrát, legtöbb helyen már a 'kulcsképességek' megléte szükséges a beilleszkedéshez és a sikeres munkavégzéshez. A kérdés már csak az, hogy a magyar iskolarendszer mennyiben igazodik az egyre több helyen elengedhetetlen 'soft skills' közvetítéséhez? Az a tény, hogy a nyugati multicégek belső képzési központokat hoznak létre, tréningcégeket bíznak magyar munkatársaik kulcsképességeinek fejlesztésével, nem enged sok jóra következtetni...
Karácsony Zoltán
A három kötet lefedi a munka világában felhasználható pszichológiai ismeretek jelentős részét. 
HR: tehetség megspékelve pofátlansággal