Küldik és marasztalják a magyar munkást

András 36 éves gépészmérnök, az egyetem elvégzése után a fővárosban vállalt munkát, majd egy év elteltével kapott egy kihagyhatatlan ajánlatot, évek óta nagy műszaki projektekben dolgozik Németországban és Hollandiában. Nem tervezi, hogy végleg kinn marad, nem is rendezkedett be véglegesen egyik országban sem. Azt mondja: egyszer majd hazajön.

István a jövő héten indul Ausztriába. A 38 éves hegesztő úgy gondolja, előkészíti a terepet a családjának, azt reméli, hogy a felesége a két gyerekükkel egy éven belül követi majd. „Volt munkám idehaza, csak nagyon keveset kerestem. Amikor felmondtam, a főnököm azzal engedett el, hogy ha mégsem jön össze a külföld, akkor visszavár. Nem hiszem, hogy visszavenne, de jól esett” – mondta.

A negyvenes éveiben járó Attila gondnok egy angliai iskolában. Itthon többféle vállalkozásba belefogott – szerelés, építőipar, szállítmányozás –, de minden cége csődbe ment. Megelégelte, és hat éve az Egyesült Királyságban kezdett új életet. Nem akar soha többé Magyarországon élni, de évente egyszer-kétszer hazalátogat a barátaihoz.

Egyszerre küldenék és röghöz kötnék a magyarokat

A Nemzeti Munkaügyi Hivatal rendszeresen szervez külföldi állásbörzéket (évente kétszer például német munkaadók vadásznak a magyar szakemberekre), és a honlapján is találhatunk más országokba invitáló állásajánlatokat. A legfrissebb dán munkavállalási roadshow-jukon például végigjárják a nagyobb városokat a magyar EURES-tanácsadók és a Dán Munkaügyi Szervezet képviselői.

Kovács Géza, a foglalkoztatási hivatal migrációs főosztályvezetője korábban az FN24-nek azt mondta: a hivatalnak nem az a célja, hogy a magyarokat elküldjék hazulról, hanem lehetőséget adnának arra, hogy tapasztalatot, pénzt gyűjtsenek, megtanulják a nyelvet, megismerjenek más kultúrákat, példákat lássanak – majd hazajöjjenek. A külföldi tapasztalatokból a magyar gazdaság is profitálhat.

Nem igazán ezt a szemléletet tükrözi a felsőoktatási törvény új passzusa, mely röghöz kötné a diplomásokat. Az állami ösztöndíjas és részösztöndíjas hallgatókkal szerződést kötne az állam, amelyben arra kötelezné őket, hogy a képzési idő kétszeresét dolgozzák le Magyarországon. Aki ezt nem teszi meg, azzal kifizettetnék a képzés költségeit.

Andor László foglalkoztatásért felelős uniós biztos az FN24-nek azt mondta: az Európai Unión belüli szabad mozgás egy vívmány. Az ellentmondásaival (például a fiatalok elvándorlásával) az Európai Bizottság eddig nem foglalkozott. A munkaerő-áramlásba direkt módon nem avatkoznak bele. A felsőoktatási törvényben szereplő hallgatói röghöz kötéssel kapcsolatban csak annyit mondott: ennek a jogszabálynak az elemzése még zajlik.

A fiatalok harmada elmenne

A magyar fiatalok mindössze 3 százaléka vállalt már külföldön munkát, de több mint egyharmaduk dolgozna szívesen az országhatáron kívül – olvashatjuk az Ipsos Zrt. egyik felmérésében. A válaszadók közül legtöbben Európában maradnának. Ötven százalékuk két évnél hosszabb időre tervezné távollétét, és a legtöbben (35 százalékuk) a vendéglátásban, negyedük pedig a szolgáltatás vagy kereskedelem területén helyezkedne el. A felmérésből kiderül: a külföldi munkavállalás elsősorban a magasabb kereset (98 százalék) és életszínvonal (78 százalék) miatt vonzza a fiatalokat.

Ausztriában a vendéglátás, az építőipar és a kereskedelem területén dolgozik sok magyar. Ezeknek a dolgozóknak egy része érdekes rétegét alkotja a külföldi munkavállalóknak: sokan közülük a határ menti magyar településekről ingáznak, tehát valójában Magyarországon élnek.

Nagy-Britannia az egészségügyi dolgozók legkedveltebb célországa, a mediterrán államokban pedig – főleg a nyári szezonban – szállodai animátorként dolgozik sok honfitársunk. Németország inkább a fizikai dolgozókat, a szakmunkásokat (CNC esztergályosokat, ipari festőket, fényezőket, lakkozókat, henteseket, hegesztőket) és a vendéglátósokat várja, ám igen sok mezőgazdasági idénymunkát is kínálnak, például gyümölcsszedést – derült ki a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat egy korábbi migrációkutatásából.