Légtornász zsonglőrök oroszlánt szelídítenek - segítség dolgozó anyukáknak

Folytatva a metaforát, a dolgozó, kisgyermekes anyukák védőháló nélkül próbálják folyamatosan a levegőben tartani szinte megszámlálhatatlan szerepük minden egyes kis labdáját, miközben szeretnének kiegyensúlyozott és boldog felnőttet nevelni néha igencsak magas energiaszinten működő gyermekeikből. Szinte eszköztelenül.

Szinte. Ez a kis szó jelenti a reményt. Van ugyanis néhány, általánosan még nem eléggé elterjedt eszköz, melyek ismeretében időről időre leegyszerűsödhet az olykor megoldhatatlannak vélt kihívás. Coaching gyakorlatom során van alkalmam jó pár kisgyermekes anyával - sorstársaimmal - együtt gondolkodni azon, hogy miként egyeztessék össze szerepeiket, hogyan feleljenek meg belső és (vélt) külső elvárásaiknak is, és maradjanak mindemellett ők is kiegyensúlyozottak - önmaguk. Nézzük a legfontosabb átgondolnivalókat:

1. Készülj fel. Mielőtt felmennél a trapézra, hosszú tanulási folyamaton mész keresztül, edzel sokat, odafigyelsz táplálkozásodra, fejben átgondolod a gyakorlat minden egyes mozdulatát és koncentrálsz. Időnként az idősebbek, felmenő akrobata-generációk tanácsait is kikéred, megfigyeled mások próbálkozásait, próbálod ellesni sikereik titkát és kideríteni kudarcaik okát. A gyakorlás során vétett hibákat átgondolod, újabb stratégiákat dolgozol ki, folyamatosan tesztelsz és rögzíted az eredményeket. Egy-egy jól sikerült gyakorlat után levonod a tanulságokat és ünnepelsz (!). Dolgozó anyaként is szükséged van egy tervre (meg néhány másikra, ha az első valahol csődöt mondana), melyben jó alaposan átgondolod legalább a fentieket.. itt van hozzá pár segítő kérdés:

2. Milyen célokat tűztél ki magad elé életed következő 5-10 évére? A takarásban szeretnél csak gyakorolgatni vagy netán a Fővárosi Nagycirkusz színpadán fellépni, esetleg a Cirque du Soleil csapatába vágysz? Nem mindegy, mert ehhez kell hozzáigazítani a terved egyes elemeit. Ha a karrier most kevésbé fontos, mint a gyereknevelés, más lesz az időbeosztásod, mintha a szuperanyuság mellett a szakmai ranglétrán is szeretnél feljebb lepni.

3. Hány labdával szeretnél zsonglőrködni? Azaz milyen szerepeid vannak és melyiknek szeretnél eleget is tenni te magad? Anya, feleség, főnök, beosztott, szerető, betegápoló, kutyasétáltató, sofőrszolgálat, játszópajtás, szakácsnő, takarítónő, mi még? Milyen szinten kell ezeknek megfelelned? Hogyan lehet közöttük differenciálni?

4.Csapatban sok mindent könnyebb véghez vinni. Kit tudsz, kit szeretnél bevonni ebbe a zsonglőrködésbe? Milyen (rész) feladatokat tudsz átadni és kiknek? Nem kell túl bonyolult dolgokra gondolni és az is előnyös, ha az ötletelés során még nem vetsz el eleve semmit, akkor sem, ha elsőre azt gondolod, elvi akadálya van. Például hetente egyszer a férj is elhozhatja a gyereket az oviból, hogy el tudj menni tornázni. Vagy jöhet néha takarítónő, hogy a kevés otthon töltött időt inkább a gyerekekre szánhasd. Főzés helyett néha rendelhetsz ebédet futárszolgálatos éttermektől. Közelben lakó ovistárs anyukájával megegyezhettek, hogy hetente egyszer hazaviszitek egymás gyerekeit is az oviból. Kik a csapattársaid? Mi a feladatmegosztásotok? Mi lenne a számodra optimális időbeosztás?

5.Milyen széles az idomári eszköztárad? Milyen forrásokat használsz a szülővé válás tanulási folyamatában? Könyvek, tanfolyamok, önismereti tréning, (gyerek)pszichológus, coach, 'terápiás' foglalkozások (például rajz, tánc, zene). Annyi mindent tanulunk a mai világban, egyedül a szülői feladatok azok, amelyeket mindenki magától értetődőnek vesz. Pedig annyi külső segítség van már, hatalmas tudásanyag gyűlt össze egyrészt arról, hogy a gyerekekkel hogyan jó bánni, másrészt az életszervezési praktikákról. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egy tudatos munkavállaló a munka világában is eléri, amit akar.

6.Honnan töltöd újra energiakészleteidet? Mi az, ami kikapcsol és igazán leköt/szórakoztat/Rólad szól? Mennyi időt szánsz erre és milyen rendszeresen? Mit tennél, ha semmiféle akadály nem állna az utadba? Már heti egy jógaóra is sokat számít, de kétszer fél óra futás (vagy olvasás, kézműveskedés, kertészkedés), pláne egy korai lefekvés is feltölt annyira, hogy utána türelmesebben, pozitívabban, hatékonyabban tudsz bármi mással foglalkozni. Figyeld a tested jeleit is: az emberi szervezet nagyon intelligens, először csak kicsi, aztán fogadtatás hiányában egyre komolyabb jeleket küld (például fájdalmak, bőrproblémák formájában) a feltöltés, lassítás igényével.

7.Végül, de nem utolsósorban, hanem sokkal inkább az eddigieket keretbe foglalva: milyen védőhálót tudsz magad alá feszíteni? Azaz ki vagy mik vannak ott neked utolsó mentsvárként, ha a terv valamely pontján nem várt esemény bezavarna? Nagyszülők, bébiszitter, közeli családi napközi vagy munkahellyel egyeztetett időszakos home office (otthonról végzett távmunka) vagy mi más? Kellenek olyan menekülő utak, amik adnak Neked egy kis teret és időt, hogy újra mindent átgondolhass, ha változás áll be a keretfeltételekben.

A fenti kérdéshalmaz egy vázát mutatja azon témáknak, melyeket át lehet gondolni, mielőtt valaki néhány otthon töltött hónap/év után az újra munkába állás lehetőségét fontolgatja vagy amikor már dolgozó anyaként elérkezett az első kétségbeeséshez és nem látja, hogyan fog minden feladata beleférni a nap 24 órájába. Hiszem, hogy mindenkiben benne van saját helyzetének megoldása is, melyet kellő tudatossággal és felelősségvállalással meglepően rövid idő alatt felszínre is lehet hozni. Akár egyedül, akár külső segítséggel.

Bánhidi Brigitta ACC coach
LifeGarden