Miért nem oldja meg a szabadság a kiégést, és mi az, ami ténylegesen segít?

Ismerős a helyzet? Elutazott, mert szüksége volt rá. Két hét szabadság, nulla megbeszélés, e-mail és határidő. Mégis, valahol a harmadik nap körül azon kapta magát, hogy a medence mellett fekve fejben átfutja a bejövő leveleit. Az első hét végére már rettegett a visszatéréstől. A hazafelé tartó repülőgépen pedig már azelőtt visszatért a megszokott súlyos érzés, hogy egyáltalán landolt volna. Ha ez ismerősnek hangzik, nem áll egyedül. És ami még fontosabb, nem Ön hibázott a pihenéssel. Valami egészen más történik.

A közhiedelem szerint a kiégést a túl sok munka okozza, és a megoldás a pihenés. Ha eleget pihen, feltöltődve tér vissza – gondoljuk. A kiégés azonban nem csupán fáradtság. Ez az az állapot, amikor az agyunk oly sokáig működött stressz üzemmódban, hogy megtanult bekapcsolva maradni akkor is, ha már nincs mire reagálnia. Az agy nem tesz különbséget egy fizikai fenyegetés és egy vezetőtől érkező nehéz e-mail között. Az idegrendszer számára mindkettő ugyanaz. Hónapok, vagy akár évek tartós munkahelyi nyomása után az agy megtanulja, hogy a világ fenyegető hely, és állandóan ébernek kell lennie. Egy kéthetes szabadság nem írja át ezt a mintát, csak ideiglenesen távolítja el a kiváltó okokat.

Gondoljunk a stresszreakcióra egy vödörként. Minden aggodalom, megoldatlan probléma, szorongó gondolat és nehéz interakció növeli a tartalmát. Normális esetben az REM alvás segít kiüríteni minden éjjel, az agy feldolgozza a napi érzelmi terheket és elrakja őket. De ha a vödör túlcsordul, az REM alvás felborul. Ahelyett, hogy helyreállítana, az agy az éjszakát szorongás feldolgozásával tölti. Nyolc óra alvás után is kimerülten ébredünk. A vödör sosem ürül ki, sőt, a következő napon még több kerül bele. Egy szabadság lassítja a vödör telésének ütemét, de nem üríti ki, és végképp nem oldja meg az alapvető mintát, ami miatt először is túlcsordult.

A kiégés megszüntetése megköveteli, hogy közvetlenül azokkal a tudatalatti mintákkal dolgozzunk, amelyek fenntartják a stresszreakciót, és ne csak ideiglenesen távolítsuk el a stresszorokat. Éppen ezért különösen hatékony a megoldásközpontú hipnoterápia a kiégett szakemberek számára. Más megközelítésekkel ellentétben, amelyek a problémák elemzésére vagy a múltbeli tapasztalatok felidézésére fókuszálnak, ez a módszer közvetlenül a tudatalatti elmével dolgozik, az agy azon részével, ahol ezek a tanult stresszminták élnek.

Ezen túlmenően, három napi gyakorlat is jelentősen támogatja a gyógyulási folyamatot:

• Hipnózis hanganyag hallgatása: Minden este alvás előtt hallgatva replikálja az REM alvás hatásait, segítve az agynak a stressz feldolgozásában és a nap eseményeinek elrendezésében, ezzel folyamatosan ürítve a „stresszvödröt”.
• Három pozitív dolog leírása: Minden este jegyezzen fel három jó dolgot, bármilyen aprók is legyenek. A kiégett agy fokozottan hajlamos a negativitásra, folyamatosan fenyegetéseket és problémákat keres. Ez az egyszerű gyakorlat aktívan átprogramozza az agyat, hogy észrevegye, mi működik jól, fokozatosan eltolva az alapértelmezett beállítást a fenyegetésészleléstől a pozitivitás felé.
• Pozitív cselekedetek, interakciók és gondolatok: Rendszeres beépítése a mindennapi életbe. Ezek a gyakorlatok stimulálják az agy kulcsfontosságú „jó érzés” neurotranszmittereit, mint a dopamin, oxitocin, szerotonin és endorfinok, amelyek közvetlenül ellensúlyozzák a domináns stresszhormonokat.

HR szakemberek számára kulcsfontosságú a kiégés neurobiológiai hátterének megértése. Fontos az alkalmazottak szabadságra ösztönzése, de ha a kiemelkedő teljesítményt nyújtók továbbra is kimerülten térnek vissza a nyaralásról, képtelenek kikapcsolni és rettegnek a hétfő reggeltől, a válasz nem több szabadság. Magát a stresszreakció mintáját kell kezelni.

Forrás: HR News