Orvoshiány: a rezidensek 10 százaléka ügyelt már egyedül

Varga Dóra pénteken Siófokon, a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság 40. kongresszusán - egy friss felmérés alapján - arra hívta fel a figyelmet, hogy az orvosok elvándorlása minőségi szempontból is egyre jobban veszélyezteti a biztonságos betegellátást.

Az MTI-nek beszámolva elmondta, hogy az elmúlt két évben az altató szakorvosok voltak a legtöbben, akik a külföldi munkavállalást választották. Az elmúlt öt évben 341 aneszteziológus szerzett szakvizsgát, közülük csak 182-en hosszabbították meg a munkavégzéshez szükséges engedélyüket, vagyis legfeljebb ennyien döntöttek az itthoni munkavégzés folytatása mellett. Azt viszont nem tudni, hogy valójában hányan élnek ezzel a lehetőséggel - tette hozzá.

Varga Dóra elmondta, hogy az összes szakképzésben részt vevő, illetve az elmúlt öt évben szakvizsgát szerző fiatal intenzív aneszteziológusnak elküldött kérdőívet április elejétől május elejéig 175-en, 82 rezidens és 93 szakorvos töltötte ki. A rezidensszövetség a felmérés eredményét Szócska Miklós egészségügyi államtitkárnak is eljuttatja.

A kérdőívet kitöltő rezidensek 55 százaléka, míg a szakorvosok 53 százaléka biztosra mondta, hogy külföldre fog menni, míg a biztos maradást csak 16, illetve 17 százalék választotta. A szakorvosok 70 százaléka még ebben az évben el akar menni, minden másodiknak már előszerződése is van.

A kérdőívre adott válaszok alapján a távozás mozgatórugója elsősorban a megélhetés, minden ötödik rezidens pedig a szakmai fejlődést tartotta a legmotiválóbb tényezőnek. A kérdőívet kitöltő szakorvosok 91 százaléka vallotta azt, hogy szokott fiatalabb kollégákat oktatni. Ezt az arányt árnyalja, közülük tízből heten azt értik oktatáson, hogyha egy rezidens megkérdezi őket egy konkrét esetről, akkor arra válaszolnak.

A Magyar Rezidens Szövetség vezetői is tisztában vannak azzal: Magyarországon nem megvalósítható, hogy mindig minden műtőben legyen szakorvos. Ezzel együtt megdöbbentő, hogy vannak rezidensek (a kérdőívet kitöltők hat százaléka), akik úgy végeznek altatást, hogy korábban soha nem volt velük szakorvos a műtőben.

Varga Dóra azt is elmondta: tud olyan fővárosi kórházat, ahol az intenzív aneszteziológus rezidenseket nem szakorvos, hanem "tapasztalt asszisztensnők" tanítják meg arra, hogyan kell altatni. Ezek a szakorvosjelöltek az első pillanattól kezdve más orvos felügyelete nélkül dolgoznak - tette hozzá.

A rezidensek 70 százaléka ad rendszeresen "intenzív terápiás konzíliumot" akut kórképekről szakorvos jelenléte vagy konzultáció nélkül, ami azt jelenti, hogy a rezidens egyedül dönti el: felveszi-e az adott beteget az intenzív osztályra. Ha igen, akkor terápiás javaslatot ad, "eldöntve a beteg sorsát".

A felmérés alapján ezen rezidensek 40 százaléka már az első évben, 75 százaléka az első két évben mindennapi munkája során ad önállóan konzíliumot. A kérdőívet kitöltő szakorvosok csupán egy százaléka vélte úgy, hogy egy rezidens már az első két évben alkalmas lenne erre a feladatra.

A szakorvosjelöltek tíz százaléka ügyel úgy Magyarországon, hogy nincs elérhető intenzíves szakorvos a kórházban - mondta Varga Dóra. A kérdőívet kitöltő szakorvosjelöltek 60 százaléka került már úgy kritikus helyzetbe beteggel, hogy nem találta a szakorvost, vagy a segítség nem ért oda időben, így a rezidensnek önállóan kellett cselekednie. Mint Varga Dóra kiemelte, a "kritikus helyzet" azt jelenti, hogy azonnali szakszerű beavatkozás nélkül a beteg túlélési esélyei jelentősen romlanak.

Példaként elmondta: egy első éves rezidensnek élete második ügyeletében három kritikus állapotú traumás sérültet kellett ellátnia, mindezt egy olyan helyiségben, ahol a felszerelés is hiányos volt. Egy másik szakorvosjelöltnek egy sürgős császármetszés során kellett önállóan döntenie, amikor a szülő anya és gyermeke élete is veszélyben forgott.

A kritikus helyzetet követően a rezidenseket a főnökök kétharmada megdicsérte. Varga Dóra szerint viszont elkeserítő, hogy az erre vonatkozó kérdésre adott szakorvosi válaszok szerint csupán az esetek 11 százalékában tettek lépéseket annak érdekében, hogy a jövőben ilyen helyzet többé ne fordulhasson elő.

Egy ismertté vált esetben a budapesti Szent János kórházban 2010 szilveszterén egy kezdő rezidenst egyedül hagytak az idegsebészet ügyeletén. Szabó Máté ombudsman ennek nyomán hivatalból vizsgálta a kórházi ügyeletet, illetve a rezidensek foglalkoztatását.

Egy múlt csütörtöki konferencián Farkas Zsuzsanna, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának jogi főreferense kifejtette: a hatályos rendelet szerint a rezidens csak szakmai felügyelet mellett végezhet egészségügyi tevékenységet. A hivatal megkeresésére a Nemzeti Erőforrás Minisztérium azt felelte: nem egyértelmű, hogy a "szakmai felügyelet" a gyakorlatban mit jelent - mondta Farkas Zsuzsanna.

Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke ugyanezen a konferencián hívta fel a figyelmet arra, hogy a betegek nem tudhatják, milyen szakmai felkészültségű és mennyit pihent orvos látja el őket, így mind a betegek, mind a fiatal orvosok kiszolgáltatott helyzetben vannak.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szabályozása szerint mindenkinek viselnie kell a kitűzőt, amely jelzi, hogy valaki szakorvos vagy rezidens. Varga Dóra ennek kapcsán megjegyezte, van olyan szakorvosjelölt, aki két év alatt több intézményben is dolgozott intenzív aneszteziológus rezidensként, és sehol sem kapott kitűzőt.

Fülesdi Béla, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyi szakmai kollégiumának elnöke szerint nem a képzési rendszer, hanem a finanszírozás és a helyi kórházi ellátásszervezés tehető felelőssé, ha hagyják, hogy egy rezidens szakorvosi felügyelet nélkül lásson el beteget.