Összeomlik a német munkaerőpiac?

Az erős szakszervezeti struktúra sem tudta útját állni Németországban a szombati nap munkanappá nyilvánítását. Ezzel párhuzamosan azonban az utóbbi egy-másfél hónap leforgása alatt számtalan olyan adat látott napvilágot, ami nyilvánvalóan a német munkaerőpiaci helyzet drasztikus romlásának tudható be.
Az IFO kutatóintézet által rendszeresen közzétett bizalmi index is az elmúlt csupán egy hónap leforgása alatt 1,2 százalékponttal csökkent. A munkaerőpiaci destabilizációt mindemellett jól példázzák azok a törvényrendeletek, amelyek a közelmúltban negatív visszhangot váltottak ki mind a munkavállalói, mind pedig a munkáltatói oldal részéről. Többek között a napokban tisztázták a 2005 január 1-től életbe lépő szociális reformcsomagot, mely kedvezőtlen társadalmi folyamatokat indíthat be a közeljövőben. A nyugdíjkorhatár kitolásával egyetemben a nyugdíjlevonások mértékét is növelni szeretnék, mely már 2003-ban -60 éves kortól felvett nyudíj esetén- 18 százalékos levonással járt. Bár kormányzati indok szerint a szociális újrareformálás kizárólag a gazdasági versenyképesség növelését szolgálja, több közgazdász szerint is visszafordíthatatlanul rányomja pecsétjét a német munkaerőpiac -amúgy is ingatag- helyzetére.

A "gazdaságosság" jegyében végrehajtott létszámleépítések -mint a napokban bejelentett BASF vegyipari gyár 3600 fős leépítési programja, vagy akár a HVB csoport 2000 fős költségcsökkentési programja- már mindennapos hírek a német sajtóban. A nyugdíjreform révén realizált továbbfoglalkoztatás sem fogja tudni orvosolni azt a felszabadult munkaerő-mennyiséget amellyel szembe kell néznie a német kormánynak. Ezzel párhuzamosan a munkáltatói oldal nyomására bevezetett fizetéscsökkentések, illetve a pluszmunka bevezetése után a teljesítményarányos bérek elmaradása is okot adhat arra, hogy a német munkaerőpiaci helyzet tovább romoljon.

A Volkswagen-nél példának okáért közel két és fél évig nem lesz fizetésemelés, az Opel-nél pedig már egyenesen megkövetelik, hogy autót vegyenek a dolgozók a decemberi munkabérükből. Az erőviszonyok felbomlásával egyetemben azonban számos statisztikai felmérés is arra utal, hogy a német gazdasági versenyképesség rohamosan romlik. A sztrájkok, a kilátástalanság tudatában a német munkavállalók a jelenlegi helyzet eszkalálódásától tartva más országokban keresnek 'menedéket'. A bizonytalan megélhetés miatt már a német vállalatoknál is megfigyelhető a közép-, és kelet-európai országokba történő áttelepülési hullám. A kérdés azonban az, hogy az idő közben destabilizálódott német munkaerőpiac képes lesz-e újra-, és hosszabb távon talpra állni oly módon, hogy -a problémák feltárása és megoldása helyett- a "gazdaságosság" jegyében külföldi vendégmunkásokkal helyettesíti a csalódott német munkavállalókat?