Rabszolgaként végzik a kelet-európaiak Nyugaton?

Koppenhága ugyan teljesen megszüntette a munkaerő-piaci korlátozásokat az új tagországokkal szemben, és előírta, hogy egy vendégmunkás sem kereshet kevesebbet dán társainál, mégis folyamatosan kijátsszák e rendelkezést a munkáltatók. Az építőiparban például gyakorta előfordul, hogy a 20-30 eurós órabér kétharmadát levonják a szállás, az ellátás és a közlekedés költségeinek fedezésére. Ráadásul ezért embertelen körülményeket biztosítanak: romos épületekben, pincékben vagy építési területen lévő konténerekben helyezik el a munkásokat, s nem ritkán még egy kempingágyért is havi ezer eurót számítanak fel.

Az is általános gyakorlat, hogy az előírt 37 óra helyett 60-70 órán keresztül dolgoztatják a keletieket, természetesen túlóradíj nélkül. A dán építőipari szövetség ugyan kizárással fenyegette meg a vendégmunkásokat sanyargató vállalatokat, ám a való életben nehéz őket tetten érni: sok esetben alvállalkozók végzik a kelet-európaiak beszervezését, így az építőipari cég közvetlenül nem vonható felelősségre az embertelen viszonyokért.

A tarthatatlan helyzetet jól érzékelteti az is, hogy az adatok szerint 11 ezer kelet-közép-európai vendégmunkás dolgozik Dániában, de szakértők szerint ennek kétszeresét foglalkoztatják engedély nélkül - így rájuk nem is vonatkozhatnak a dán bérszabályok.

Mindezen problémák meg sem közelítik azt a tavalyi, olaszországi esetet, amikor a rendőrség több száz lengyelt szabadított ki egy dél-olaszországi kényszermunkatáborból, ahol naponta 15 órát kellett dolgozniuk 2-5 eurós órabér fejében. Igazi lágerkörülmények között, fűtetlen és világítatlan barakkokban őrizték őket fegyveres őrök, miközben kenyéren és vízen éltek. Az engedetleneket gyakorta megverték, illetve megerőszakolták - olvasható a Világgazdaságban.