14 évemet nem ismerik el szolgálati időként

1958-ban születtem csípőficammal. Operáltak többször. Jelenlegi cementes csípőprotézisem 15 éves. Jobb lábam rövidülése kb. 5 cm. Ennek okán gerincem is beteg, fizikai munkát nem végezhetek. Állapotom 12 éves korom óta végleges. 1994-2010-ig folyamatosan rokkantnyugdíjas voltam, 2010-től 2013-ig rehab járadékos, 2013-tól 2016-ig rehab ellátott, majd 2016-tól rokkant ellátott. Szellemileg nem vagyok fogyatékos, iskolába is hamarabb mentem, így 18 évesen már érettségivel a zsebemben dolgoztam. Egész életemben egyszer voltam munkanélküli 3 hónapig. Ténylegesen már az elmúlt évben meg volt 40 ledolgozott évem. Egészséges társaim nyugdíjba mennek mellőlem ennyi idővel, amíg nekem még 6-7 évet kell teljesítenem hozzám képest nehéz körülmények között és akkor sem lesz 40 évem, csak elérem a 65 éves korhatárt. A jogszabályok és törvények rendelkezései miatt, 40-14, vagyis csak 26 évem van "elismerve" ezidáig. 1. kérdés: - Hogyan lehetséges ez? Gondolatom szerint "rövid" magyarázata a következő: 1994. szeptemberében már (kényszer) vállalkozó voltam, amikor a leszázalékolás megtörtént, és attól a pillanattól a törvény nem adott lehetőséget , hogy ezt a tevékenységemet főállásúként folytassam. Tehát szintén kényszerből 2010-ig másodállasúként dolgoztam. Ez idő alatt nem kellett, nem is volt rá lehetőség, nyugdíjjárulékot fizetni, kivéve az utolsó 1.5 - 2 évet, amikor is újra kellett ilyen fajta járadékot is fizetnem. Értelemszerű: így veszett el a 16 évből 14..... ami nem kevés! és annak ellenére, hogy én akkor is dolgoztam és teljesítettem a velem szembeni összes egyéb elvárást és kötelezettséget. 2. kérdés: -Igazságos ez? Semmivel nem vagyok különb, mint aki 14 évig "lopta a napot". Ma "kényszeralkalmazott" vagyok egy nagy vállalatnál, ahol csak a megváltozott munkaképességem miatti -őket megillető! -, kedvezmények miatt alkalmaznak, és csakis 4 órában, kiszolgáltatott helyzetemnél fogva megaláznak és fizikailag és lelkileg is tönkretesznek. Ezen a helyen hárman vagyunk "fogyatékosok" (így hívnak bennünket), s nemrégen kiderült mindhárman pszichológushoz jártunk vagy járunk. Biztos vagyok benne hogy mi nem jó helyre kerültünk és nem minden munkahely ilyen, ez vezetőfüggő is, de olyan nehéz öregként, betegként másik helyet keresni, versenyezni.......tudom ezt is , mert természetesen próbálkoztam.