5 tipp arra az esetre, ha munkába visszatérő szülőt interjúztatsz

1. Számoljunk le saját előítéleteinkkel

A saját előítéleteinkkel való küzdelem minden toborzási folyamatnak a sajátja. Néhány klasszikus kisgyerekes szülőkhöz kapcsolódó percepciót már említettem - pl. gyakori táppénz (gyermekápolási táppénz), én nem dolgoztam a gyerek három éves koráig, a feleségem tovább maradt otthon a gyerekkel, mert nem tudtuk máshogy megoldani, stb. Amikor valakit személyes beszélgetésre invitálunk, ott és akkor minden bizalmat meg kell adni a jelentkezőnknek. Azért, mert mi valamit máshogy csinálnánk, el kell hinnünk, hogy az álláskereső a saját életében a lehető legjobb döntést hozta azzal, hogy elkezd munkát keresni, és átgondolta az ehhez kapcsolódó logisztikai tennivalókat is.

Példakérdések, amiket tegyünk fel magunknak:

• Biztosan a jelentkező szakmai tapasztalata, személyes kompetenciái és rátermettsége az, ami alapján meghoztam az interjú után a döntést?
  
• Befolyásolja a döntésemet az, hogy kiderült a besszélgetés során, hogy egy kisgyerekes szülővel ültem szemben?
  

2. Személyes jellegű kérdéseket soha ne tegyünk fel

Személyes jellegű kérdéseket nem tehetünk fel, így ezt minden áron kerülni kell. Jogtalan pl. családi állapotra vagy gyerekekre vonatkozó kérdést feltenni. Még ha egy esetleges munkaügyi bírság valószínűtlennek tűnik, a reputációnkat kockáztatjuk. Sokkal nagyobb vesztenivalónk van, ha elterjed rólunk az a hír, hogy diszkriminálunk.

Személyes tapasztalatom az, hogy aki szülési szabadságról tér vissza, meg fogja velünk osztani, hogy ő éppen otthon van egy (vagy több) kisgyerekkel. Ezt az információt a pályázónk saját akaratából osztja meg velünk, ugyanakkor ezzel az információval nem szabad visszaélni sem az interjú és a teljes kiválasztási folyamat egyéb lépései során.

Folytatás a HR Blogon.