Munkaszervezés szempontjából maximum 10 fős vállalatig lehet érvényesíteni a „demokráciát”

Egy kisvállalatnál, ahol - optimális esetben - mindenki ugyanazt a munkakört tölti be, és rendelkezik a megfelelő végzettségekkel, vizsgákkal, munkaszervezési szempontból elképzelhető, hogy a munkavállalók maguk döntsenek arról, ki mikor dolgozik. De egy többszáz-többezer fős cégnél ez már így követhetetlenné teszi a munkaszervezést.

„Sajnos, a cserék akkor merülnek fel, ha erre azonnali igény támad. Ha beteg a gyerek, kórházba kerül a szülő. De ezeknek az igényeknek a teljesítésére nem tud, és nem is kell egy munkáltatónak berendezkednie, mert ezzel veszélyeztetné a napi működését” - hívta fel a figyelmet erre a súlyos tényre Dávid Ferenc. Mindenkinek lehetnek sürgető fontosságú dolgai, a munkát pedig mégiscsak el kell végezni.

Utolsóként, de nem utolsósorban a szakember is a munkaügyi adminisztrációt hozta fel a „csereberék” legnagyobb ellenségeként.

A Kúria elvi döntése ennél a pontnál fogta meg a folyamatot, de Dávid Ferenc szerint is ezt a legnehezebb lekövetni, ha hagyjuk, hogy a munkáltató joga másra szálljon: „Alapvetően a munkavégzés idejével a munkáltató gazdálkodhat. Ezt tudomásul kell venni. Nemcsak a szabadsággal, hanem a munkaidő beosztásával is ő gazdálkodik, mert az ebből eredő felelősség is az övé.”

Nem csak a piacon nonszensz az önkényes beosztás

Hogy jobban rálássunk erre a helyzetre, Dávid Ferenc példákat hozott arra, mi lenne akkor, ha a munkavállalók az egyéni igényeiknek megfelelően, maguk döntenék el, mikor mennyit dolgoznak. Egy kórházban nagyon különböző tudású, képességű emberek dolgoznak. Ha csak az a lényeg, hogy kilegyen a létszám és a sebész helyett altatóorvosok mennének be az ügyeletre, megállna az élet.

Képzeljünk el egy iskolát, ahol nem venné fel mindenki a munkáját akkor, amikorra az órarend szerint be van osztva. „Nagyon nem mindegy, hogy az angolóra idején ki jön be tanítani. Ha nincs az iskolában megfelelő kompetenciájú szakember, onnan elviszik a szülők a gyerekeket”.

A legextrémebb példa a fegyveres testületek, illetve a rendvédelem területe. Mi történne, ha itt nemcsak csereberélnének a dolgozók, hanem még a munkaeszközeiket, azaz a fegyvereiket is szabadon váltogathatnák?

Számonkérés és jogtudatosítás a megoldás

A munkavégzés beosztása egy fontos jogosítvány, amit nem lehet átengedni a munkavállalóknak, foglalta össze véleményét Dávid Ferenc.

Véleményünk szerint, amit lehet tenni, az egyrészt a jogtudatosság mélyítése, azaz a munkavállalókat fel kell világosítani arról, hogy ezen a területen mi a joguk és milyen lehetőségeik vannak. A munkáltató adhat lehetőséget a módosításra, de ezt megfelelően adminisztrálva, a munkaügyi dokumentáció részeként, feljegyzésekkel ellátva kell megtenni. Egyénenként is el kell különíteni a munkaidőt a pihenőidőtől, és ezt a különbséget az ellenőrök számára is láthatóvá kell tenni. Mindezek mellett, talán az a legoptimálisabb, ha nincsenek egyéni kivételek, mert akkor végképp elveszik minden rendszerszintű irányítási lehetőség, és egyre közelebb sodródunk az „őskáoszhoz”.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - A munkaidő beosztása elidegeníthetetlen munkáltatói jog
2. oldal - Munkaszervezés szempontjából maximum 10 fős vállalatig lehet érvényesíteni a „demokráciát”