A táppénzen lévőket is ki kell fizetni felszámoláskor

2006. januárjától él az a szabály, hogy a kölcsönmunkavállalót a többi dolgozóéval azonos természetbeni juttatások illetik meg, ha határozott idejű kölcsönzés esetén legalább két éve, határozatlan idejű kölcsönzés esetén pedig legalább egy éve dolgozik a kölcsönvevőnél. A munkaügyi tárca által most elkészített tervezet az szja-törvényt pontosítja azért, hogy a munkaerő-kölcsönzés, mint speciális munkaviszony alatt kapott természetbeni juttatások is úgy legyen adómentesek, mint a munkaviszonyban kapott ilyen juttatások. A tervezet a munkavállalók bérbiztonsáságát, munkaviszonyon alapuló jogait is növelné, ennek érdekében öt törvényt is módosítana: a bérgarancia alapról szólót, a Munka Törvénykönyvét, a munkaügyi ellenőrzésről szólót, valamint a csőd-, és az illetéktörvényt.

Emellett ebben a törvényben módosítanák a szabadság kiadására vonatkozó szabályozást is, ugyanis az Alkotmánybírróság 2007. március 31-el hatályon kívül helyezte azt arendelkezést, amely szerint a következő év június 30-ig átvihető az előző évi szabadság egy része.

A szabadság kiadása

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányellenes a szabadság kiadásának eltolása a következő évre a munkáltató gazdasági érdekére hivatkozással, vagy kollektív szerződés rendelkezése alapján. A határozat indokolása szerint nem ismerhető fel olyan alkotmányos alapjog, érték vagy cél, amely megalapozná a pihenéshez való alkotmányos alapjog korlátozás elkerülhetetlenségének megállapítását. Ezzel az Alkotmánybíróság a jogkorlátozásra vonatkozó szükségesség és arányosság követelményének érvényesítését szorgalmazta. A megsemmisített rendelkezés pótlására 2007. március 31-ig van lehetőség, ezt követően a szabályozás hatályát veszti. A tárca javaslata - az alkotmánybírósági kifogásokat szem előtt tartva - két elemből áll. Egyrészt a következő évre való átvitel nem a teljes szabadságra, csak az alapszabadság egynegyedére terjedne ki. Másrészt pedig pontosan definiálnák a kivételes gazdasági érdek fogalmát.

Munkaerőkölcsönzés

A tervezett módosítások elsősorban a jogalkalmazást segítik. A munka díjazásakor az egyenlő bánásmód érvényesüléséhez a kölcsönvevő tájékoztatási kötelezettségét kiegészítik a saját - azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatott - munkavállalóival kapcsolatos egyes béradatokkal. Ugyanebből a célból vélelmezi a törvényjavaslat, hogy ha a munkaviszony időtartama - mivel azt szerződéskötés hiányában nem határozták meg a szerződésben - nem állapítható meg, akkor a szerződést határozott időre létrejöttnek kell tekinteni.

A hatályos szabályozás értelmében a személyi alapbér, a műszakpótlék, a rendkívüli munkavégzésért járó díjazás, az ügyelet és a készenléti díj tekintetében akkor kell ugyanazokat a szabályokat alkalmazni a kölcsönmunkavállalóra mint a munkaviszonyban lévőre, ha legalább hat hónapja dolgozik folyamatosan a kölcsönvevőnél. A hat hónapot a tervezet 183 napra pontosítja a könnyebb alkalmazhatóság érdekében.

Mivel a munka díjazásánál alkalmazott egyenlő bánásmód feltétele a folyamatos munkavégzés a kölcsönvevőnél, a törvényjavaslat pontosítja, hogy a munkából való távollét mikor számítható bele a folyamatos munkavégzésbe és mikor nem. Például a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság időtartama már nem számítható be.

A törvényjavaslat lehetővé tenné, hogy a természetbeni munkabér, illetve juttatás, valamint a személyi jövedelemadóra vonatkozó törvény szerint munkáltató által igénybe vehető kedvezménnyel adható juttatások tekintetében ne a kölcsönadót tekintsék munkáltatónak. Ezért ezeket a juttatásokat a kölcsönzött munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevőtől kapná meg, akit az adójogi szabály módosítása alapján majd szintén munkáltatónak kell tekinteni.