Álláskeresői tapasztalatok HR-esként - vajon hol a hiba?

Kollégánk vasárnap délután kezdett bele a jelentkezésekbe. A legismertebb álláshirdetési és közösségi oldalakon keresett alkalmi és rugalmas részmunkaidős állásokat a szépségipar, a non-profit média és a szórakoztató szektor területén működő munkáltatóknál. A meghirdetett pozíciókra igazított önéletrajzokkal 10 jelentkezésből 2 nap alatt 4 állásinterjúra jutott be, a többi pályázatra nem érkezett visszajelzés.

A szépségipari hirdetésben alkalmi ügyfélkapcsolattartó pozícióra kerestek jelöltet. A megadott email címre való jelentkezést követően egyeztettek személyes interjú időpontot. A helyszínre érkezve egy középkorú hölgy fogadta a jelentkezőt, aki épp egy vendégen végzett kozmetikai kezelést, de félbeszakította a munkát, míg bemutatta a szalont. A feladatok ismertetése után derült ki, hogy 11 óra napi munkáért 5000 Ft-ot szándékoznak fizetni, alkalmi bejelentéssel. Kollégánk ennek ellenére nyitottan állt a lehetőséghez, szóban megállapodtak, hogy több jelentkező miatt később egyeztetnek telefonon időpontot egy próbanapra, azonban a találkozó óta nem érkezett hívás a hölgy részéről.

A non-profit szektorba adminisztratív, rugalmas munkákra adta be önéletrajzát, kiemelve, hogy lehetőség szerint home office, rugalmas távmunkában szeretné a feladatot végezni. A szektorban működő első cégnél, a fiatal HR-es hölggyel megbeszélték, hogy a munka mindenképp helyszíni jelenlétet igényel, így megköszönte a jelentkezőnek, hogy őt idézve: „nem szívatta meg, hogy nem megy el”.

A második cégnél egy idősebb úr volt az interjúztató, aki a cég vezetőjeként mutatkozott be, majd a rövid interjú során közölte a jelentkezővel, hogy a távmunka nem munka, pedig a feladatok egy része hatékonyan kiszervezhető lett volna otthoni munkavégzésre. Ez a vezető régimódi felfogásáról tanúskodott, és a rugalmasság legkisebb jelét sem mutatta a beszélgetés során.

A média és szórakoztatóipari szektorban alkalmi kisegítő pozícióra kerestek embert. A találkozóra egy bevásárlóközpont parkolójában került sor, ahol a beszélgetés alatt derült ki, hogy nem heti 1-2 félnapos elfoglaltságról lenne szó, hanem akár több, egésznapos más városokban való ottalvós tartózkodásról, viszont ezek az információk nem voltak feltüntetve az álláshirdetésben. A négy interjúból kettőnél esett szó a bér kérdéséről, de a megbeszélt feladatok és munkaidő arányában nagyon alacsony órabéreket ajánlottak mindkét esetben.

A négy interjúból három helyen középkorú személy volt az interjúztató, egyedül a fiatal hölgy volt az, aki HR-es minőségben jelent meg, és a jelölt jó érzéssel távozott az interjúról. A természetesen nem reprezentatívnak számító találkozásokból kollégánk a következő tapasztalatokat szerezte: az idősebb interjúztatók kevésbé voltak rugalmasak; az álláshirdetésekben szereplő elvárások hiányosak, és fontos információkat hagynak ki a hirdetők.