Álláspoligámia: a munkahelyhalmozás vége börtönbüntetés lett

Három év, nyolc munkáltató

A tárgyaláson elhangzottak szerint Chowdhury 2020 februárja és 2023 szeptembere között nyolc különböző munkáltatónál töltött be, gyakran egymást átfedő időszakban állásokat. Ezek között voltak önkormányzati és minisztériumi pozíciók is - írja a Personnel Today. Az egyes pozíciók éves fizetése 38 és 53 ezer font között mozgott. Így a fenti időszak alatt összesen 285 millió forintnak megfelelő összeget csalt ki. 

Az átfedések fokozatosan épültek fel. Chowdhury 2020-ban közegészségügyi programmenedzserként kezdett Tower Hamlets önkormányzatánál, majd 2021 áprilisában teljes állásban a környezetvédelmi és mezőgazdasági minisztériumnál is munkába állt. A két teljes állású munkaviszony több mint egy évig párhuzamosan futott. 2023 tavaszára pedig már öt egyidejű állása volt.

Fehér arcfesték buktatta le

A történet leglátványosabb fordulatát egy videókonferencia hozta el 2023-ban, amikor a férfi  egyik közvetlen vezetője és egy HR-es ügyintéző a hosszan tartó betegállománya miatt akart vele beszélni. A kamerák be voltak kapcsolva, és a vezetőnek feltűnt, hogy míg Chowdhury arca fehér volt, a nyaka kimaradt a sminkből, a beszélgetés folyamán pedig a homlokáról is elkezdett leválni a festék. Egy másik részlet is feltűnt a vezetőnek, mégpedig, hogy a férfi egy másik email címről lépett be a megbeszélésbe, nem az adott munkahelyhez tartozóról. Amikor erről kérdezték, azt mondta, a saját laptopját használta, és „technikai hibára“ hivatkozott.

A helyzet kulcsa a távmunka volt 

Az ügyész szerint Chowdhury azzal indokolta az otthoni munkavégzést, hogy idős édesanyját kell ápolnia, majd a lehetőséggel visszaélve titokban több főállást vállalt. A jelentkezésilapokon pontatlanul tüntette fel foglalkoztatási státuszát, és nem közölte, hogy már másutt köztisztviselő. A halmozódó állások megszerzése után a többi munkáltatót sem tájékoztatta arról, hogy máshol is dolgozik.

A vezetők a teljesítményét „nagyrészt eredménytelennek“ és kirívóan gyengének írták le, mert nem tudott lépést tartani a rá háruló feladatokkal. A betegszabadság is a rejtőzködés eszköze volt: a vád szerint gyakran ezzel palástolta több munkaviszonyát.

Az ügyészség szerint a férfi tette tudatos és hosszan tartó csalás volt, a bíró pedig "jelentős“ szabadságvesztést helyezett kilátásba. Az ügyészség célja továbbá, hogy csalással szerzett jogtalan jövedelmet is visszaszerezzék.  

Mit tanulhat az esetből a HR?

A lap szerint az eset a „poligám munkaviszony“, aggasztó példája, amikor a munkavállalók a távmunkát kihasználva több állást látnak el egyszerre. A HR-esek számára néhány kérdést különösen érdemes végiggondolni:

• A betegállomány is lehet jelzés. A hosszú, rosszul magyarázható hiányzások mögött néha nem betegség áll. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden táppénzes kollégát gyanúsítani kell.
• Az eset megmutatja, mennyire fontos, hogy a szervezetek ellenőrizzék a jelentkezők korábbi és párhuzamos munkaviszonyait.
• A gyenge teljesítmény nemcsak teljesítményprobléma. Ha valaki tartósan elérhetetlen vagy gyengén teljesít, érdemes megnézni, mi áll a háttérben.
• A munkáltatók közötti információáramlás hiánya a csaló legjobb barátja. Az ügyben összesen nyolc különböző szervezet vált érintetté.
• A távmunkához átlátható szabályok kellenek. A családi okokra hivatkozással történő otthoni munkavégzés kérelmét komolyan kell venni, de a kialakított keretrendszernek tartalmaznia kell az ellenőrzés és a kommunikáció módját is.

A történet tanulsága nem az, hogy a távmunka eleve kockázatos, hanem hogy a bizalom mellé átlátható folyamatok is kellenek.