Az ötven az új harminc
Vagy mégsem? Vagy igen, csak nem minden esetben? Az életkori címkék lassan kezdik elveszíteni hagyományos jelentésüket, s közel sem biztos, hogy két középkorú ember életstílusa ma is annyira hasonlítana, hogy ugyanolyan egyformán jellemezhetnénk őket, mint egykoron.
A menedzsment világáról klasszikus sémák alapján azt gondoljuk, hogy a multik mókuskereke gyorsabban őrli fel az embert, mint más szektor, és a vezető hamarabb érkezik el a kiégéshez. Lehet, hogy ez valóban így volt ezelőtt tizenöt-húsz évvel, de ma már egyre több negyven-ötven éves vezető és interim vezető használja tudatosan azokat a lehetőségeket, melyek segítségével aktív és fiatalos maradhat - a testi és lelki, szellemi egészséget illetően is.
Az öregedés és a hervadás fogalma átértékelődött az elmúlt évtizedben. A lassulás és a szürkülés helyett sokan energikusak maradnak a negyedik és az ötödik iksz után is - ennek egyik oka pedig az, hogy önbizalommal tekintenek addig megszerzett ismereteikre, tapasztalataikra, és tudatosan használják, alkalmazzák ezeket. Ezek a tapasztalatok pedig az élet igen sok területén különböznek a szülők hajdani tapasztalatairól.
Az egyik fő különbség a technológia iránti nyitottság, mely az új eszközök segítségével lehetővé teszi, hogy a régen középkorúnak nevezett ember naprakész maradjon, és folyamatosan frissített, intenzív kapcsolatrendszert ápoljon. Kifejezetten fontos ez akkor, amikor a felsővezető kikerül az alkalmazotti létből, és interim menedzserként, vagy egyéb formájú szabadúszóként tölt el hónapokat, éveket.
A másik nagy különbség a változás iránti fogékonyság: ahelyett, hogy elutasítanánk a változást, és hagynánk, hogy eltöltsenek bennünket a vele kapcsolatos negatív érzelmek.
Differenciálja a régi és az új középkorúakat - divatos szóhasználattal: a perennial-okat, vagyis az „évelő” nemzedéket - a sokféleség megélése is. Az aktív és együttműködő párbeszéd a fiatal munkatársakkal, ahelyett, hogy engedne az ember a hagyományos generációs gap csábításának. A „lám, megmondtam” mantrája helyett azt kérdezi: te hogyan látod? A life long learning a perennial-nak nem kötelesség, hanem lehetőség, elfogadása és megélése annak, hogy a gyorsan változó világot követheti - sőt bele is szólhat a formálásába.
A perennial-ok egyszerre rugalmasak és tapasztaltak: életmódjukban pedig fontos helyet kap a sport és az egészséges táplálkozás. Tudatosítják azt is, hogy az ötödik iksz után akár jóval több évtized áll előttük, mint az előző korok emberei előtt - és erre készülni kell. Ezért vannak céljaik, álmaik, ezért állnak készen a kihívások előtt. A várható élettartam megnövekedése remélhetőleg oda vezet majd, hogy a várható élet tartalma is jelentősen és pozitívan bővül, vagyis a lelassult, szürkülő és hervadó középkorúak képe lassan eltűnik a köztudatból. Abban az Európában, ahol a munkavállalók között egyre több a perennial, miattuk is új megközelítésekre van szükség, nemcsak a millennial-okkal, a fiatalabb generációkkal kapcsolatban.
We are here. We are ready. We are the perennials - ahogy az évelők generációjának szlogenje mondja.
Kristóf Györgyi
Interim szakértő és vezetői stratégiai tanácsadó
Hammel&Hochreiter
Az öregedés és a hervadás fogalma átértékelődött az elmúlt évtizedben. A lassulás és a szürkülés helyett sokan energikusak maradnak a negyedik és az ötödik iksz után is - ennek egyik oka pedig az, hogy önbizalommal tekintenek addig megszerzett ismereteikre, tapasztalataikra, és tudatosan használják, alkalmazzák ezeket. Ezek a tapasztalatok pedig az élet igen sok területén különböznek a szülők hajdani tapasztalatairól.
Az egyik fő különbség a technológia iránti nyitottság, mely az új eszközök segítségével lehetővé teszi, hogy a régen középkorúnak nevezett ember naprakész maradjon, és folyamatosan frissített, intenzív kapcsolatrendszert ápoljon. Kifejezetten fontos ez akkor, amikor a felsővezető kikerül az alkalmazotti létből, és interim menedzserként, vagy egyéb formájú szabadúszóként tölt el hónapokat, éveket.
A másik nagy különbség a változás iránti fogékonyság: ahelyett, hogy elutasítanánk a változást, és hagynánk, hogy eltöltsenek bennünket a vele kapcsolatos negatív érzelmek.
Differenciálja a régi és az új középkorúakat - divatos szóhasználattal: a perennial-okat, vagyis az „évelő” nemzedéket - a sokféleség megélése is. Az aktív és együttműködő párbeszéd a fiatal munkatársakkal, ahelyett, hogy engedne az ember a hagyományos generációs gap csábításának. A „lám, megmondtam” mantrája helyett azt kérdezi: te hogyan látod? A life long learning a perennial-nak nem kötelesség, hanem lehetőség, elfogadása és megélése annak, hogy a gyorsan változó világot követheti - sőt bele is szólhat a formálásába.
A perennial-ok egyszerre rugalmasak és tapasztaltak: életmódjukban pedig fontos helyet kap a sport és az egészséges táplálkozás. Tudatosítják azt is, hogy az ötödik iksz után akár jóval több évtized áll előttük, mint az előző korok emberei előtt - és erre készülni kell. Ezért vannak céljaik, álmaik, ezért állnak készen a kihívások előtt. A várható élettartam megnövekedése remélhetőleg oda vezet majd, hogy a várható élet tartalma is jelentősen és pozitívan bővül, vagyis a lelassult, szürkülő és hervadó középkorúak képe lassan eltűnik a köztudatból. Abban az Európában, ahol a munkavállalók között egyre több a perennial, miattuk is új megközelítésekre van szükség, nemcsak a millennial-okkal, a fiatalabb generációkkal kapcsolatban.
We are here. We are ready. We are the perennials - ahogy az évelők generációjának szlogenje mondja.
Kristóf Györgyi
Interim szakértő és vezetői stratégiai tanácsadó
Hammel&Hochreiter
Hogyan tekint egy HR szakember, egy fejvadász a közeli jövőre nemcsak a szakmáját, hanem Magyarország és a világ várható folyamatait kutatva?
Aki válaszol: Sipőcz Iván
Engedelmes és hasznos munkavállalókat termel a kiégés társadalma?